Szendrey Júlia alakját bemutató résszel bővül a díjnyertes Petőfi-tárlat

Petőfi Irodalmi Múzeum
2019-10-15 15:00

Megújul a 2011-ben az Év Kiállítása díjával kitüntetett Petőfi-tárlat a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítás új pontja Szendrey Júlia emberi alakjának és írói életművének bemutatása 2019. október 16-án nyílik.

 

A PIM kétnyelvű állandó kiállításának célja a Petőfi életművel való ismerkedés mellett a múzeum alapgyűjteményeinek a bemutatása, és a legújabb tudományos eredmények népszerűsítése.

 

A tárlat eszközrendszere alkalmas arra, hogy megszólítsa a tizenéves látogatókat is, de vendégkönyveinkből látszik, hogy a kulturális turizmus megkerülhetetlen pontjává vált a Petőfi választásai című kiállításunk.

 

Az elmúlt nyolc évben több mint félmillió látogatót fogadott a kiállítás és több mint 3800 múzeumpedagógiai foglalkozást tartottunk tereiben.

 

2019-ben az eredeti koncepcióra megtartva új multimédiás pontokat alakítottak ki. A kiállítás múzeumpedagógiai szakértője, az új interaktív pontok kidolgozója Czékmány Anna.

 

A tárlaton Petőfi származásának, rokonságának adataival ismerkedhet a látogató, arcot, alakot kap a Pilvax nemzedéke, a márciusi ifjak, a Petőfi-fordítástengerben barangolhat az érdeklődő.

Petőfi Sándor jóval többet jelent, mint egy valaha élt költő: a költészet megtestesülésének számít. Bár műveinek ismerete manapság visszaszorult, az alakja köré fonódó legendák szinte önálló életet élnek, ami nem is csoda, hiszen Petőfi már költői indulásától kezdve mitizálta életrajza bizonyos elemeit. Tudatosan utánozta öltözködésével, viselkedésével és témaválasztásával Csokonai Vitéz Mihályt, azonban túlnőtt a nagy elődön: időtlenné vált költői tekintély maradt. Portréi, allegorikus ábrázolásai nyomán ikonná merevedett, különböző előjelű politikai ideológiák képviselői számára lett felülbírálhatatlan hivatkozási pont.

 

A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy a kultuszt félretéve, ugyanakkor annak ismeretében mutassa be rövid, ám zsúfolt életútjának nyitottságát, választási lehetőségeinek dilemmáit, s az utóélet formálta, leegyszerűsített személyiség helyett bonyolult emberi, költői szerepeit vázolja fel. A kiállítás azt a folyamatot mutatja be, melynek során a Petrovics Sándor nevű gyermekből az lett, akit egy szóval jellemezhetünk: PETŐFI.

 

Szendrey Júlia írói és költői életműve a szabadságharcot követően bontakozott ki. Verseit és elbeszéléseit olyan szerkesztők közölték, mint Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Vajda János vagy Arany János. Az 1860-as években verseit gyűjteménybe rendezte, de ebben a formában nem jelentette meg, így kortársai költői életművének csupán töredékét ismerhették. Alakját a hétköznapok, valamint az alkotói és a családi tér kölcsönhatásai felől közelítjük meg azt vizsgálva, hogy női és családi szerepei hogyan fonódtak össze írói szerepeivel.

 

Az 1850-es évekre tehető, hogy számos női szerző jelentkezett a sajtóban és a könyvpiacon. Ennek nyomán a korban élénk vita zajlott arról, hogy a nők lehetnek-e írók, erényes dolog-e, van-e hozzá tehetségük, milyen műfaj és milyen téma való nekik. Szendrey Júlia meséivel, mesefordításaival, anyaságról szóló verseivel részben megfelelt a nőkkel szemben támasztott társadalmi, kulturális elvárásoknak, ugyanakkor költészete – mély gondolatvilága, átélt személyessége révén – önálló hangon szólalt meg.

 

Szendrey Júlia második házasságából született gyermekei büszkék voltak édesanyjuk íróságára. Az irodalom szervesen illeszkedett mindennapjaikba: folyóiratokat olvastak, köszöntőverseket írtak családtagoknak, Tarka Müvek címmel folyóiratot készítettek édesanyjuknak karácsonyi és születésnapi ajándékként. A dokumentumokból egy értelmiségi otthon képe vetül elénk, ahol a gyerekjátékok megfértek az íróasztallal és a könyvtárral.

 

 

Montázs: https://cultura.hu/

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00