Milyen a múzeumi élmény a látogató számára? Segíti egy tanár munkáját a múzeumi foglalkozás? Megkap minden szükséges információt? Mi az, ami a leginkább elnyeri a diákok tetszését? Kérdések, amelyek foglalkoztatják a múzeumpedagógust, a tárlatvezetőt. Kérdések, amelyeket érdemes feltenni. A Petőfi Irodalmi Múzeum egy online értékelő kérdőívet állított össze, amely alapján igyekszik gyűjteni a visszajelzéseket, tapasztalatokat, meglátásokat, hogy ezzel elősegíthessék az iskolai pedagógus és a múzeumi szakember együttműködését. Ismerjük meg, milyen gondolatok rejlenek mögötte!
A Petőfi Irodalmi Múzeum Önarckép álarcokban című Arany János kiállításában immár egy éve egymásnak adják a kilincset a látogatók, a tárlat kiemelkedő népszerűségnek örvend, és vele együtt ‒ mintegy e népszerűség uszályán ‒ a múzeum más kiállításait is felfedezi, újra felfedezi magának a közönség. A látogatók jelentős hányadát iskolai osztályok, tanulócsoportok adják, akik ha csak lehetséges, múzeumpedagógiai foglalkozást is igényelnek, nem kevés feladatot adva így a PIM múzeumpedagógusainak.
Még mielőtt boldogan hátradőlve élveznénk a sok csoport adta megfeszített munka örömét, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy a múzeumba sikerrel bevonzott csoportok vajon elégedetten távoznak-e. Teljes mértékben azt kapják, amit vártak? Minden lehetséges módot kihasználunk, hogy a látogatásukat teljesebbé tegyük? Sikerül érdemben megszólítani a diákokat ‒ mind a csoportot, mind az egyént? Van-e garancia arra, hogy a múzeum hozzátegyen valamit az irodalomról alkotott képükhöz? Hogy a látogatás emlékezetes élmény maradjon, netán ‒ nagyobb perspektívába helyezve a kérdést, és kellő alázattal ‒ egy apró darabbal hozzájáruljon a látogatók olvasóvá, rendszeres kultúrafogyasztóvá, múzeumlátogatóvá válásához? Mindezek a kérdések alapjaiban érintik a munkánkat.
A 21. század múzeumpedagógiai foglalkozása nem egyszerű tárlatvezetés, a kiállítás frontális bemutatása, hanem a múzeum tereiben zajló interaktív tevékenység, a diákokat a mindennapjaikból kizökkentő élmény kell legyen. A foglalkozásokat, mint együtt játszást, gondolkodást, ismeretszerzést képzeljük el, ahol teret adunk a gyerekek kreativitásának és játékos kedvének, hogy élményszerűen, személyesen tapasztalhassák meg akár a magyar nyelv csodálatosságát, akár Arany, Petőfi és társaik költői világának sokszínűségét. Különösen fontos nekünk, hogy az alatt a rövid másfél óra alatt, amíg a foglalkozás tart, kapcsolatot teremtsünk a diákokkal, hiszen a pedagógia egyedül e személyes kapcsolaton át lehet hiteles. De hogy tehető ez meg sikerrel az adott körülmények között?
Fotó: PIM
Immár lassan három hónapja elérhető honlapunkon a visszajelzési lehetőség, amely egy kérdőív segítségével juttatja el hozzánk a diákcsoportot kísérő tanár véleményét és benyomásait a múzeumpedagógiai foglalkozásról vagy tárlatvezetésről. A kérdőívben, melyet elsődlegesen angol és amerikai múzeumi minták alapján állítottunk össze, 13 kérdésben járjuk körül a múzeumlátogatás sikerességének tényezőit. Minthogy célunk a foglalkozásokon az élményszerű tanulás, és a látogatások jó hangulatúvá tétele, elsősorban arra fókuszáltunk, hogy a gyerekeket kísérő, őket ismerő pedagógus milyennek érzékelte a foglalkozás egészét. A kérdések a program megszervezésétől (Honnan értesült a múzeumpedagógiai foglalkozásról?, Megkapott minden szükséges információt a megfelelő foglalkozás/tárlatvezetés kiválasztásához és előkészítéséhez?) a múzeumpedagógiai foglalkozás lebonyolítására és utólagos értékelésére (Milyennek értékelte a csoport és a múzeumpedagógus viszonyát?, Mi volt a legnagyobb élmény?, Mi volt, ami a legkevésbé nyerte el a tetszését?) térnek ki, valamint lehetőséget adnak javaslatok megfogalmazására. Igyekeztünk hangsúlyt fektetni az igények felmérésére is, (Lenne igénye a tanórán is használható múzeumpedagógiai segédanyagra?, Milyen múzeumpedagógiai foglalkozásra / tárlatvezetésre, mely még nem szerepel kínálatunkban, hozná el szívesen csoportját?) hiszen az így kapott információk fontos lépését jelenthetik a pedagógusokkal való közös munka továbbcsiszolásának, fejlesztésének.
A látogatás sikerességét, a múzeumi óra hangulatát a diákok iskolai viselkedéséhez és korábbi tudásához mérten leginkább az a pedagógus tudja felmérni, aki rendszeresen tanítja, és a múzeumba kíséri a csoportot. És ő az, aki a látogatást követő hetekben annak akár kézzelfogható eredményét láthatja, felmérheti egy múzeumi óra hatását, a diákok tudásában, gondolkodásában és direkt reflexióiban is. Ezért fontos nekünk a pedagógusok visszajelezése, nem csak alapvetően pozitív vagy negatív előjelével, hanem egyéni részleteivel is.
Az eddig beérkezett kérdőívek több szinten is segítik munkánkat. A néhány apró tipp és tanács mellett sokszor hangsúlyt kap a felismerés, a tanár rácsodálkozása arra, hogy más környezetben, más ingerek hatására hogyan módosul a csoportkohézió, vagy változik meg egy-egy gyerek hozzáállása: "Számomra mindig az az érdekes, ha kívülről nézhetem, hogy más hogy foglalkoztatja a diákjaimat. Sokszor rájövök, hogy van, aki "nekem" nem aktív, más pedig ki tud hozni belőle tartalmas dolgokat." - írja egyik értékelőnk. Biztató az is, hogy az visszajelzések szemléletükben a mi szándékainkkal egybevágnak: a pozitív elemek között az interaktivitás sikerességét, a játék szeretetét, az iskolai környezetből kiszakadó, új perspektívát nyitó, eredményes tanulást hangsúlyozzák: "a diákok tanultak, együtt dolgoztak és megmutattak magukból valamit" és " megszólalhattak, megfoghattak dolgokat, nem tankönyvízű irodalmat kínáltak számukra". Arra a kérdésre, hogy mi tetszett a gyerekeknek leginkább a kiállításban és a foglalkozás során, legnagyobb örömünkre sokféle válasz érkezett. ("Az érdekes, új információk, kulisszatitkok, valamint az összefüggések láttatása, a párhuzamok felfedeztetése," " Az interaktív játéklehetőség, a jól választott idézetek sora és a kiállított tárgyak eszmei értéke," "kiváló kapcsolat alakult ki rövid idő alatt, a tanulók és a múzeumpedagógus között.") Ugyanakkor igény mutatkozik a látogatás előkészítésében, levezetésében, az iskolai anyagba való beágyazásában nyújtott segítségre is, olyan segédanyagok elérhetővé tételére, melyekkel mindezek könnyedén tervezhetővé és megoldhatóvá válnak. Az igények ilyen konkrét megfogalmazása kínálatunk további fejlesztésében irányadó, hiszen folyamatosan dolgozunk portfóliónk bővítésén is, melynek egyik fontos eleme lesz a hamarosan elérhető letölthető segédanyag-csomag.
Fotó: Pásztor Tamás
A kommunikáció egyik fontos összetevője a folyamatosság. Jó érzés tapasztalni, hogy az iskolai tananyag elsajátítását tudatosan felépítő pedagógusok a múzeumlátogatást és a múzeumpedagógusokkal eltöltött időt egyre inkább a közös munka részeként értékelik. Ennek alapja a tanulási tevékenység és az irodalom szemléletének hasonlósága, ahogy egyik értékelőnk fogalmazta meg: "A kiváló szakmai felkészültségből adódó magabiztosság , és a korosztály ismerete kellő vagánysággal elvarázsolta a diákokat. Ez rímelt arra, amit én is szeretnék. Jó lenne a gyerekeknek megmutatni, hogy az irodalom nem poros, ósdi kacat. Ezért nagyon régóta minden osztályt elhozok ide ."
A múzeumok és a tanárok tartós együttműködése nyomán, reményeink szerint, valahol a távlati jövőben, a múzeumi óra, mint az iskolai tanulásba szervesen beágyazott tevékenység, immár nem ritka és esetleges élmény lesz majd, hanem rendszeres tevékenységi forma, a múzeum pedig otthonos tér, az interaktív ismeretszerzés és kibontakozás terepe. Azon leszünk, hogy így legyen, és addig is köszönjük a pedagógusok együttműködését és munkánkhoz nyújtott segítségét.
Kép: PIM
