Azt mondják: jól van, hogy az élet
más életekből táplálkozó.
Ki a világ torkában élsz,
erre ne mondd hogy: jó.
Szécsi Margit: A fölösleges fájdalmak kora (részlet)
1928. május 28. pünkösd vasárnapján született Pestszentlőrinc büszkesége, Szécsi Margit költő. Születésének körülményeit a sors kezének tulajdonította. Küldetésének érezte, hogy „az igaz beszéd tüzes ünnepéhez méltóan” éljen a magyar szóval, hogy kora társadalmának valós értékeit, gondjait a költészet nyelvén megfogalmazza, és útmutatást adjon egy emberségesebb élethez.
Költészetének elsődleges forrását a lőrinci évek szegény, de csodákban gazdag időszakából merítette. Gyermekkorát a családi fészek biztonsága, a természetben eltöltött napok és a szabad játék öröme jellemezte. Az Üllői úti házukban formálódó összetartó lakóközösség oltalmat jelentett a kor életellenes, uniformizáló eszméi ellen, így őrizhette meg csodára és a játékra mindig nyitott lelkületét felnőtt korában is. Ahogy ő mondta ifjúsága „a reményteljes nyomorúság kora” volt, ahonnan „el lehetett indulni”, és követni belső indíttatásait. Az ifjúkor szárnypróbálgatásait követően költői kibontakozásában jelentős lelki és anyagi támaszt nyújtott férje, Nagy László, költő, akivel szellemi és lelki társakként, egymást kiegészítve éltek és alkottak együtt, egészen annak korai haláláig.
Szécsi Margit női érzékenységgel, de élesen szólalt fel kora lélektelen rendszere ellen, és hirdette, hogy minden emberi élet maga a csoda. Ragyogó, öntudatos személyével kitűnt a tömegből, ő volt a „Látható Ember”, ahogyan egyik versében a költőt nevezte.
Születésének 90. évfordulójához közeledve egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a kerület egyetlen múzeuma méltó kiállítással tisztelegjen Pestszentlőrinc híres szülöttje előtt. „A Látható Ember” című kamarakiállításnak a Kossuth téri Pavilongaléria adott otthont, szem előtt tartva az életút fontosabb állomásait. Jánosi Zoltán irodalomtörténész a május 28-án tartott ünnepélyes megnyitón elmondta: a kiállítás „hűen mutatja meg a „Szécsi Margit-galaxis fontosabb működési elveit, mely hatott, üzent és tanított a következő évtizedekben, ma is.” S bár az évforduló napja ebben az évben nem pünkösdre esett, annak tüzes lelkületével szavalta el Szécsi Margit Szellem testvéreink című versét Mohai Gábor előadóművész.
A megnyitó előtt a Nagy László tiszteletére elhelyezett verses emlékkövet Galgóczy Zoltán alpolgármester avatta fel, így a jubileumi megemlékezés a szellemi-lelki alkotó társ felelevenítésével egészült ki. A Szécsi Margit emlékkő tükörképére megformált verses kő létrejöttéhez sokak hozzájárultak: az ötletadó, Kurdi János, az idézetet javasló Nagy András, a költőházaspár fia, továbbá a kivitelezést koordináló Hartung Melinda és Fujtás Krisztina, az önkormányzat munkatársai.
Azt, hogy a kiállítás milyen hiánypótló szerepet tölt be a helyi kulturális és művészeti életben, jól mutatja, hogy az eseményen szép számmal gyűltek össze Szécsi Margit költészetének tisztelői és továbbéltetői. Jelen volt fia, Nagy András grafikus, a kiállítás kezdeményezője; öccse, Szélig Ferenc, továbbá Pálfy Margit színművész, Szécsi Margit hűséges versmondója; Ágh István költő, Nagy László testvére; Kő Pál szobrász, a Kossuth téri Szécsi Margit szobor alkotója; Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Vasy Géza irodalomtörténész, valamint Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum volt főigazgatója.
A tárlaton megjelenő fotók, személyes tárgyak, vers- és prózarészletek, illetve Nagy László rajzai, festményei és versillusztrációi mentén rajzolódik ki a költő birodalma, melyben Szécsi a prófétai szerepet vállalva örök érvényű szellemi üzeneteket hagyott az utókorra. Életműve összegzéseként vitrinben tekinthető meg életében és posztumusz megjelent köteteiből összeállított válogatás.
Múzeumunk a kiállításon regisztrációhoz kötött tárlatvezetéssel várja felnőtt látogatóit, illetve gyerekcsoportokat is fogad. Elsősorban olyan általános iskolásoknak kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozást kínál, mely interaktív, játékos módszerekkel ismerteti meg a gyerekekkel Szécsi Margit életét és költészetét. A tanév utolsó heteiben a költőnő egykori iskolájának, a Piros iskolának ötödikes és hatodikos diákjai vehettek részt a foglalkozásokon.
