Az elveszett cirkáló

KIÁLLÍTÁS

Marsó Paula
2018-06-05 18:00

 

Fuchs Tamás (1962) már a kilencvenes évek elején kidolgozta az android-portré és -tájfestészet formabontó esztétikáját, amikor a kortárs képzőművészetről folytatott hazai diskurzusban még senki sem beszélt a transz-, poszthumán, indusztriális szörnyetegség fogalmáról. Nem csak valóságos (azaz a sci-fi világában tekintélyesnek számító) robotok portréit vitte vászonra, de humanoid lények alakját is szintetikus élőlényekké transzformálta, melyek így mediatizált, kísérteties alakban jelentek meg. Az első emberrobot portréja, ha jól emlékszem, egy óriási méretű olaj vászon festmény Fritz Lang 1927-ben bemutatott Metropolis-ából, mely Máriát, a női androidot ábrázolta. A film szövevényes története a disztópia fogalmára épül, gépek és emberek ütközetében a humanoid természet elvesztésének, átlényegülésének drámája zajlik – ahogyan majd az Anno 1980, vagy a Szárnyas fejvadász című filmek esetében.

 

 
Menekültek csónakban, 23. 2015. 40x40 af

 

A kísérteties- jelleg fontos minősége Fuchs Tamás munkáinak, de ennek ereje nem a szokatlan vagy rémisztő képi mozzanatokból adódik, hanem abból a derűből és pittoreszk bájból, mellyel vulgarizálja a kép egésze által megidézett unheimlich gondolatát. A posztindusztriális korban a megfigyelő számára valóságosként tapasztalt valamennyi tárgy, fenomén vagy környezeti tér egy mediatizált, szintetikus természetű tünemény, mely magán viseli a látvány szcenírozásának nyomát. Lehet ez irónia, vagy éppen a (giccs)határ feszegetése, ahogyan az állatportrék - és rontott fotók - esetében a világító, vörös szemek. Az élettelen tárgynak is van élete, mert az élettelen anyagnak is van „természete”, bár ennek működése Fuchs Tamás vásznain gyakran az űr és a mélytengerek világához kötődik; ami nem is csoda, hiszen a tárgyak legfontosabb funkciója a lebegés. Az objektumok ebben a különös konstellációban nem csak szigorú körvonalaiktól mozdulnak el, de a gravitáció törvénye alól is mentesülnek.

 

 
Floating ship, 2016. 07. 06. 40,5x62,5 af
 

A Metroplis emelkedésével egy ütemben nő a humanoid természetű gépek hatalma, miközben a mélyben, a nyomorba süllyedt tömegek esetében az emberi természet masinériává lesz. Hogyan ábrázolható és hol helyezkedik el a kettő közötti átmenet? Alighanem az érzékelés hiátusában, tévedésében és esetlegességében van valami maradéktalanul emberi és ábrázolásra érdemes, hiszen igaz ugyan, hogy a lebegés vágyában a téren és időn kívüliség, röviden az örökkévalóság utáni sóvárgás fejeződik ki, hamisítatlan története csak (pusztuló) érzékeinknek van.

 

 

Cica a sötétben, 2018.

 

 

 

A nyitóképen: Malagai Komp, 22. 2015. 80x80 av

 

Fotó: Imre Judit

 

Az elveszett cirkáló. Fuchs Tamás kiállítása

BÉLA - bár, étterem, lakás, arborétum, 1114 Budapest, Bartók Béla út 23.

Megtekinthető május 31-től június 6-ig, 11 és 20 óra között.

Június 6-án, szerdán 18-20h ZÁRÓESEMÉNY Fuchs Tamással

digitalizáció, kiadvány
2018-06-05 09:00
beruházás, látogató, téma
2018-06-04 09:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00