Eger belvárosában, a megyeháza udvarán bújik meg az egri Sportmúzeum. Az épület 1761 és 1765 között épült és egészen 1908-ig börtönként működött. Homlokzatán a Krisztus és a két lator szobra látható, amely Singer Mihály szobrászművész alkotása. Annak idején a rabokat a börtön előtt fenyítették, a homlokzati feszületek pedig arra szolgáltak, hogy bűnbánatot gyakorolhassanak előtte. A műemlék eredeti rendeltetését szemlélteti az a két sötétzárka is, amelyeket az alsó szinten tekinthetnek meg a látogatók. Ezeknek különösen alacsony bejáratot építettek abból a célból, hogy a raboknak ki- és bemenetelkor le kelljen hajolniuk, hogy ezáltal is alázatosabbá váljanak. Az 1910-es évektől kezdődően az épület különböző funkciókat töltött be, míg 1993-ban megnyílt a dr. Székely Ferenc által létrehozott Sportmúzeum.
A múzeum eredetileg a heves megyei úszó-, és vízilabda sporthoz kapcsolódó anyagokat gyűjtötte, mivel ezek voltak a régió legnépszerűbb és legsikeresebb sportágai. Kezdetben a kiállítás csupán az épület alsó szintjét foglalta el. Azonban a gyűjtési kör – mind földrajzilag, mind sportágak tekintetében – hamarosan kibővült, amelynek következtében a múzeum is egyre nagyobb kiállítási területet igényelt. A kétezres évek elején dr. Székely Ferencnek sikerült az egész épületet a múzeum számára megszereznie, így azóta három szinten kerülnek bemutatásra a hazai sportélethez kapcsolódó anyagok. Ma már az ország minden részéről, sőt külföldről származó relikviákat is találhatunk a gyűjteményben. A kiállítási termekben több mint 20 féle sportághoz kapcsolódó érmeket, díjakat, és egyéb tárgyakat tekinthetnek meg a látogatók.
A sport iránt érdeklődők ízelítőt kaphatnak – többek között – arról, hogy az első magyar olimpiai bajnok, Hajós Alfréd milyen érmet kapott 1896-ban; követhetik az olimpiai öltözékek divattrendjét; az Aranycsapat fényképeinél és a Puskás Ferenc által aláírt labdánál felidézhetik a magyar labdarúgás fénykorát; emlékezhetnek 1956-ra a melbourne-i olimpia magyar csapatának lyukas zászlójánál. A különleges barangolás közben találkozhatnak a magyar úszósport hőskorának olyan legendás alakjaival, mint Bárány István vagy Bitskey Aladár. Megismerkedhetnek Kádas Géza Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes úszó történetével, aki a ’40-es évek végének, ’50-es évek elejének egyik sztársportolója volt, majd az 1956-os forradalomban betöltött szerepe miatt mellőzötten és elfeledve halt meg. Megtekinthetik a háromszoros olimpiai aranyérmes Kovács Katalin és Janics Natasa kajakját, vagy a tragikus hirtelenséggel elhunyt Kolonics György olimpiai bajnok kenus evezőjét.
