Képzeld el, hogy egy pohár sörbe nem csak hab, hanem évszázadok története is kerül! A Damjanich János Múzeum legújabb kiállítása pontosan erre hív: egy izgalmas utazásra a magyar sörfőzés és sörkultúra világába. A tárlat az MNM KK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeum közös utazó kiállítása, és a honfoglalás korától egészen a napjainkban működő kisüzemi főzdékig követi a sör történetét.
A kiállítás mesél a honfoglaló magyarok sörfőzéséről, a középkori sernevelőkről, a német és cseh mesterekről, valamint a 19–20. századi ipari sörgyárakról, köztük Kőbánya híres sörbirodalmairól. A látogatók megtudhatják, hogyan lesz az árpából maláta, mi a különbség az alsó- és felsőerjesztésű sörök között, és miként vált a sör egyszerre polgári és munkás itallá a történelem során.
A kiállítás részleteiről és érdekességeiről Méri Tibort, a Damjanich János Múzeum Történeti, irodalomtörténeti és művelődéstörténeti Osztályának munkatársát, a kiállítás egyik rendezőjét kérdeztük.
Méri Tibor tárlatvezetés közben
– A legjobb példák erre a kérdésre a kiállított ábrázolások, cégérek, táblák és a plakátok. A kiállítótérbe belépve azonnal megadják az alaphangot. Mindegyik egy külön történet: egy korszak, egy sörtípus, egy márka születése. Mind-mind visszarepítenek minket képzeletben a hazai sörgyártás korszakaiba.
– Több érdekességet lehetne megemlíteni a magyar sörfőzés történetéből, mely kihatással volt a jövőre nézve. Talán a hazai ipari sörgyártás elindulását említeném, amely a 19. század közepére tehető. Ekkor vásárolták fel a sörfőzőházakat azok a német, cseh és magyar befektetők, akik megindították a hazai ipari sörfőzést, illetve a század második felére tehető a filoxéravész, melynek következtében a borvidékek kétharmada elpusztult, a bor ára pedig ennek következtében jelentősen megemelkedett. Ezt a súlyos helyzetet használta ki a söripar.
Érdekesség, hogy a parasztság sem volt mindig borivó: Kunszentmártonban a 18–19. században évente közel ugyanannyi sör fogyott, mint bor. Kőbánya a magyar sörfőzés fellegvára lett, hatalmas pincerendszerekkel és népszerű söreivel, míg a szocialista érában a sör újra a munkásság italává vált. Napjainkban a kisüzemi főzdék hozzák vissza a kézműves kreativitást, az IPA-k, gyümölcsös és ízesített sörök új hullámaival.
– Bár Szolnokon nincs igazán hagyománya az ipari sörfőzésnek, mint a nagy sörgyárakkal rendelkező városoknak, mégis fontosnak tartottuk a kollégákkal, hogy bemutassunk egy válogatást a városunkhoz köthető sörtörténeti tárgyakból. Ilyen például egy négyliteres üvegcsizma, ’Igyál, igyál! A világ sem örökké áll’ felirattal. Ez egy formába fúvott vastag falú üvegből készült, csizma formájú ivóedény. Német területeken a sörfogyasztásnak a középkortól napjainkig népszerű kellékei a csizma formájú üvegek, melyek hazai közgyűjteményekben is előfordulnak szórványosan. Hazánkban is elsősorban a németek körében lehetett ismert. Kiállítottunk ezen kívül még söröskorsókat, söröskupákat, a sörhöz köthető képeslapokat, illetve Szolnok történetéhez kötődő feliratos sörösüvegeket is.
– Azt gondolom, hogy egy remek kiállítást tekinthetnek meg a Damjanich János Múzeumbalátogatók. Egy tárlat megtekintése sokféle értéket adhat: új információkat, remek élményeket, különböző nézőpontokat. Az Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig című kiállítás ezt mind biztosítja. Az összeállított anyag rendkívül gazdag. Nemcsak a sörgyártás történetéről ad átfogó képet, hanem annak alapanyagairól és folyamatáról is. A fogyasztási szokások és annak változásai is részletesen és közérthetően kerülnek bemutatásra. Makettek, installációk és megoldandó feladatok is várják az érdeklődőket, melyek még gazdagabbá teszik a tárlat megnézésével járó élményt.
A kiállítás témájából adódóan egy jó közös program lehet barátokkal, rokonokkal és a végén még azt is meg is beszélhetik egymással, hogy ki melyik régi vagy új sörmárkát vagy sörtípust ismeri.
A kiállítás 2026. április 19-ig látogatható a múzeum Időszaki kiállítások termében.
Fotók: Simon Ferenc
