A székesfehérvári koronázótemplom megmaradt és építkezések során előkerült kövei több évtizedes hányattatás után méltó helyre kerülhettek a nemzeti emlékhelyként számontartott romkert közelében álló, 30-as években épült mozi- és lakóépület átépítésével.
A székesfehérvári Szent István Király Múzeum új kiállítási épületében nyílt Solium Regni – Az ország trónusa című tárlat a középkori magyar történelem legfontosabb épületének, a középkori Magyar Királyság koronázótemplomának, egyben királyi temetkezőhelynek és a mellette működő királyi prépostságnak állít emléket elsősorban építéstörténetének megismertetésén keresztül. A kiállítás címe a prépostságban őrzött királyi székre utal, melyre az uralkodót a koronázáskor ültették és amelyről a város a nevét kapta.
A tárlat anyagát a múzeum gyűjteményében őrzött, rendkívül gazdag, a prépostság és temploma fennállásának teljes időszakát felölelő kőfaragvány-gyűjtemény adja, amelyet a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria egy, a kiállítás szempontjából nélkülözhetetlen pillérfőtöredéke és a Magyar Nemzeti Múzeum néhány, a 19. századi ásatásokból származó lelete egészít ki.
A kiállítás forgatókönyvének írói a prépostság emlékanyagával több évtizede foglalkozó kutatók, akik számára egyaránt fontos volt a hányatott sorsú kőanyag legjelentősebb és legszebb darabjainak bemutatása, valamint a gyűjtemény jelentőségének megfelelő raktározási viszonyok közé kerülése. A több mint 4000 faragványból a kiállításba közel 350 faragvány került be. A kiállított darabok nagy része nem a prépostsági templom ásatásaiból származó lelet, hanem a templomnak a török hódoltság idején történt felrobbantása után a város védműveibe, majd újjáépülő lakóházaiba beépített falazóanyagként került elő.
A faragványok méretrendje, díszítőmotívumaik, kőanyaguk segített meghatározni az egymáshoz közelálló, gyakran nagy valószínűséggel azonos szerkezetekhez, épületrészhez, annak díszítéséhez tartozó elemeket. A faragott kövek szétszóródásában rejlő sok bizonytalanság ellenérea kutatók vállalták olyan installációk készítését is, amelyek érzékeltetik az azonos szerkezetekhez tartozónak vélhető darabok szerepét, helyüket az épületen belül. Különösen érvényes ez a 12. században átépített templom és az Anjou-síremlékek esetében.
A ma királyi bazilikaként ismert templom maradványai 1938 óta a város szívében, a romkertben tekinthetők meg. Az ettől néhány száz méterre megvalósult kiállítás a városon végigvezető Árpád-kori séta részeként megteremti a kapcsolatot az egykor a romok helyén emelkedő templom és prépostság, valamint az őket alkotó, díszes kőfaragványok között, valamint segít elképzelni az ott álló épületeket, látni és megérteni a kiemelkedő jelentőségű középkori templom négy nagy átépítéssel járó megújulását, változásait fennállása hat évszázadán át.
A Látogatóközpont bejárata az utcafrontról
A Látogatóközpont földszinti alaprajza
A kiállítótérbe a 12. századi átépítés során kialakított főkaput megidéző installáción át juthatunk be (ld. a boítóképen). A kapuból ugyan csak 20 kő maradt fenn, de az eredeti méreteket idéző kortárs kialakítású fém vázszerkezetbe helyezve őket képet kapunk a bazilika hajdan volt dimenziójáról.
A gótikus átépítések kövei kerültek ki az első emeleti falakra akasztott polcokra, a ráépítések sorrendjének bemutatásával. Itt valós magassági méretek érzékeltetésére nem volt lehetőség, ezért a kövek mellé rendelt monitorokon futó digitális installációk, szimulációk és összeépíthető makettek segítik a befogadást. Hasonlóan alakult a második emeleti, a kutatástörténetet befogadó tér az ívelt fal mentén felsorakoztatott kövekkel, monitorokkal, melyet – konferencia esetén a térben átrendezhető, elgördíthető– beülő foglalkoztató dobozok egészítenek ki.
A kiállítás egyik feladata, hogy kontextust teremtsen a kövek köré, így megértve és megőrizve a múltat. Emlékezni csak a mából tudunk visszafelé, ezért a kiállításban megjelennek a társművészetek, amelyeknek a jelenléte, kortárs szemlélete segít abban, hogy élővé tegye a bemutatott anyagot.
Tárgycsoportonként kihelyezett, fellapozható könyvek, tárgyfeliratok, padlófeliratok, grafikák segítik a témában való eligazodást. A földszinti térben megjelenő mozgó freskó Szent István intelmeiből idéz pár olyan, máig érvényes gondolatot, amit a látogató, mint útravalót vihet magával. A térben meglepetésszerűen előkerülő mondatokon, gondolatokon a látogató elmerenghet.
A kiállításban komoly hangsúlyt kap a mozgókép. Részben utalásként az épület múltjára, részben pedig műfaja okán, ugyanis a film időben történő elbeszélés így mást és más módon képes megfogalmazni.
A képi nyelv kialakítása során a montázs tűnt a legalkalmasabbnak. Ennek is kettős oka van. Az egyik, hogy több, kisebb képrészletből áll össze egy-egy jelentés, ami a mozaikokra utal, s ez párhuzam a régész munkájával, ahol hasonlóan apró, különböző leleteket kell egybe illeszteni. A másik pedig, hogy egy adott kép jelentése más és más lehet, attól függ, hogy önmagában nézzük vagy egyéb képek társaságában. A látogató felől nézve pedig egyszerre kell, hogy az érzelmekre és az intellektusra is hatással legyen ez a kiállítás.
Alkotói névsor:
Múzeum építészeti és belsőépítészeti tervek:
Gerzsenyi Tibor | Karácsony Tamás DLA
Csík Zsolt, Dienes Péter, Glavanovics Orsolya, Juhász Balázs, Kern Orsolya, Lality Áron, Rádai Mária, Sebők Ildikó, Selényi György
Kiállítás és installáció építészeti tervek:
Karácsony Tamás DLA | Kern Orsolya
Buzás Bence, Jäger Krisztián
Tartószerkezeti tervek:
Pozsgai István, Ther Antal, Bognár Attila, Bognár Balázs
Épülettechnikai tervek:
Jerkó Anikó, Marosi Zsolt, Zöhls András, Sótér László
Méhész Márton, Berey Gábor, Nagy Gábor |Labádi Mihály |Benka Csaba
Kiállítás kurátor:
Biczó Piroska
Forgatókönyv és kiállítási szövegek:
Bartos György, Biczó Piroska, Bozóki Lajos, Gärtner Petra, Havasi Krisztina, Kolláth Ágnes, Lővei Pál, Mentényi Klára, Papp Szilárd
Kiállítási és arculatgrafika, filmek, videoinstalláció:
Czakó Zsolt
Babarczi Di Pol Dalma, Balogh Balázs, Borsa Aliz, Kecskés Barbara
Audiovizuális- és IT rendszerek:
Martinec Ákos, Varga Ferenc
Kőrestaurálás:
Módy Péter, Pusztai Barbara, Szigeti Márton, Hering Zoltán
Installáció-kivitelezés, kiállításrendezés, műtárgyszállítás:
Megaplex Kft. – Sellyei Balázs projektvezető
Épületkivitelezés:
Fehérép Kft. – Sipos Tamás ügyvezető, Pataki Péter főépítésvezető
A projekt az Árpád-ház Program (2013–2038) kiemelt beruházásaként, kormányzati támogatási szerződés keretében valósult meg.
Építtető: Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata.
Az épület oldalról
