Az utolsó késő őszi kellemes napokat kihasználva szakmai nyílt napot tartottunk nemrég a Göcseji Falumúzeumban. Másfél évvel ezelőtt kezdődött az Európai Unió által felkarolt Eurevita Pannonia című osztrák-magyar projekt, ami a ritka, kihalófélben lévő kézműves mesterségeket kutatja fel és hozza össze az oktatót a tanulóval. Mint az élet más területén, itt is elengedhetetlen a jövőkép kialakítása.
Fontos azt átgondolni, mely szakmák azok, amelyekre szükség lehet az adott területen, és vállalkozást is lehet rá alapítani a későbbiekben. Göcsej - Zala megye nyugati része - bővelkedik az erdőkben, patakvölgyekben és agyagos talajban.
A falumúzeumban tartott nyílt napon a programban korábban kiképzett kilenc oktató tartotta a foglalkozásokat, a közönség túlnyomó többségét az érdeklődő szakmai körön túl a zalaegerszegi Széchenyi technikum magasépítő szakos diákjai adták. A tartalmas előadások után a fiatalok kipróbálhatták a boronaház tapasztását, a zsúpfedés technikáját és a kerítésfonás fortélyait. Azonkívül, hogy a zsúptető hangulatos és szemet gyönyörködtető, épületbiológiai szempontból is jó hatással bír, ezeket mind megbeszélték a szakemberekkel. Eleinte mosolyogva figyelték a maszatosabb munkákat, de a kezdeti tartózkodást hamar felváltotta a lelkes tenni akarás.
Miért fontos az, hogy a diákok testközelből megismerjék a régi technikákat? A külföldi példákat figyelve a fenntarthatóság jegyében a hagyományos anyagok újra bekerülnek az építészeti alkalmazások körébe, ezért elengedhetetlen, hogy a legifjabb generáció tapasztalás útján érezze és megtanulja az anyagok jellemzőit. Ki tudja, későbbi munkájuk során mely jól bevált kézműves technikai ismeretüket tudják majd kamatoztatni. Ráadásul a régi kézműves technikák olyan műveletek, amiket egyszerre többen kell végezni, az összehangolt csapatmunka elengedhetetlen. A tevékenységeknek e jellemzője pedig különösen tetszett a fiataloknak.
A diákok lelkes hozzáállását és aktív munkavégzését elnézve örömmel jelentem, bizakodhatunk a folytatásban.
