„Aki Győrffy László művészetével szembesül, annak le kell mondania arról a humanista alaptételről, miszerint „otthon vagyunk” a világban. Az alkotások ehelyett a kiszolgáltatottság antropológiáját teszik meg az emberi létezés alapjává, hiszen sohasem tudhatjuk előre, hogy holnap milyen formában, milyen mutációban szembesülünk saját idegenségünkkel.”
Nemes Z. Márió
Győrffy László képzőművész az egyetem elvégzése után kezdett érdeklődni a képzőművészeten kívüli ábrázolások iránt: orvosi és magyarázó ábrák, diagramok keltették fel az érdeklődését, amelyek leegyszerűsítve és egzakt módon jelenítik meg valaminek a szerkezetét. Saját munkái szándékosan aláaknázzák azt a pozitivizmust, amelyet ezek az ábrák rejtenek. A reneszánsz egyik nagy vállalkozása az anatómia tudománya volt, amelyet az az elv vezérelt, miszerint ha kiismerjük az emberi testet, megismerhetjük az emberi lelket is – egy felsőbbrendű racionális cél érdekében.
Győrffy érdeklődése középpontjában éppen a transzgresszió, azaz a határsértés gesztusa áll, a társadalmunk alapjait meghatározó kettőségek (Én/Másik, élő/halott, külső/belső, természetes/mesterséges) megrengetése, amelyek által megkérdőjeleződhet a test egysége és a lélek transzcendenciája. Ily módon számára egy mű létrehozása nem csak teremtő munka, de épp annyira destruktív aktus is.
A kiállítás kurátora: Dankó Réka művészeti menedzser
A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2017. október 13. és november 12. között az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.
