Shalom Chaverim Festival! - ezzel a szlogennel köszöntötték a szlovák fővárosban szeptember közepén azokat a vendégeket, akik ellátogattak a Zsidó Kulturális Fesztiválra. A zsidó vallás és kultúra olykor rejtőzködő, máskor szélesre tárja a szimbolikus kapuit, hogy megismerésre és megértésre sarkalljon. Pontosan ez volt a terve azoknak a szervezőknek, akik életre hívták a pozsonyi több napos rendezvényt.
Hogyan fordult a figyelmem a zsidó kultúra felé? Évekkel ezelőtt a zalaegerszegi Göcseji Múzeumba került néhány különleges kegytárgy, amelyek egy véletlen folytán bukkantak elő az udvari földmunka alkalmával. Tóravért, tóramutató, tóradísz és bőrcipők fordultak ki egy markológép munkája közben. Azóta a gyönyörű ezüst tárgyakat restaurálták a kollégák, a bőrcipők Budapestre kerültek és a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátor hallgatói próbálják megmenteni az utókornak. Szívem mélyén úgy érzem, a közös történetünk valahol ekkor kezdődött.
A Szlovák Turisztikai Képviselet meghívása talán ezért is volt annyira jóleső, mert éreztem, hogy az ismereteim tovább bővülnek majd a vallás és a szorosan hozzá kapcsolódó tárgyak és szokások megismerésével. A fesztiválprogramok - koncertek, megemlékezések, kiállításmegnyitók és színházi előadások - mellett volt mód néhány különleges helyszínt is felkeresni a fővárosban és annak környékén.
Csoportunk érkezése napján meglátogattuk a Szlovák Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó Zsidó Kultúra Múzeumát, ami főként a hívő emberek ünnep- és mindennapjaiba enged bepillantást. A kétemeletnyi kiállítás megálmodói megindítóan jól ötvözték a hagyománytiszteletet és a modernitást az installációk, valamint a formabontó látványelemek segítségével.
Eva, a tárlatvezetőnk óriási tudással rendelkezett a zsidó vallást illetően és amikor arra bátorított minket, hogy kérdezzünk, ne maradjon bennünk elvarratlan szál, neki tényleg elhittük, hogy őszintén ajánlja fel a segítségét. Záporoztak is a kérdések, türelemmel és jól érthetően oszlatta el a kóser ételek, a ruházat és a vallási szertartások körül kialakult bizonytalanságokat. Van olyan múzeumi terem, ahol a mindennapi viselet részeit mutatják be, beleértve a ruházatot, a kipákat, a négy sarkán szemlélőrojtokkal díszített ciceszt, ami a 613 parancsolatra emlékeztet, és ami szerint egy zsidónak élnie kell a mindennapjait, valamint azt a tradicionális öltözéket is, amelyet az ember halála után kap.
A kóser (más néven rituálisan tiszta) ételeknek és a konyhának egy külön tárlatrészt szentelnek, pontosan megismertetve, hogyan választják szét a tej- és hústermékeket, amelyeknek szigorúan tilos az érintkezésük. Tudták, hogy a Kotányi fűszerek és az őrölt magyar piros paprika kóser alapanyag? De nem csak a tárolás és az élelmiszerek előállítása fontos, hanem az étkezés gyakorisága is. Ha valaki húsos ételt fogyaszt, órákat kell várnia, mire tejet tartalmazó ételt fogyaszthat. A hitüket igazán gyakorlók persze nem bízzák a véletlenre, más napokra teszik ezeket az alkalmakat.
A látványos kiállítás legnagyobb részét a vallási szertartások bemutatására helyezik. A látogató megismerheti az imaszíjat (tfilin), amelyet 13 éves koruktól viselhetnek a zsidó férfiak, hogy érzelmeiket és tudásukat is Isten szolgálatába állítsák. Üvegvitrinekben számos tóravértet, -díszt és tóramutatót láthat az érdeklődő, ahogy mezuzát is, ami a zsidó otthon éke. Házi oltárt is berendeztek az egyik teremben, sőt, számos vallási rituáléhoz használt tárgyat is. Nem maradhatott ki az ünnepi alkalmak sorából az esküvő kellékeinek a bemutatása sem, ami részben különbözik az ortodox és a neológ házasságkötések esetén. A kiállítás búcsúzó része a zenei világba kalauzolja el a közönséget, és nem árulok el nagy titkot, a látvány mellett a dallam is mindig jelen van.
Ezzel az állami tulajdonú múzeummal párhuzamosan egy másik kiállítást is megtekintettünk, a Heydukova utcai ortodox zsinagóga karzatán létrehozott Zsidó Közösségi Múzeumot. A szlovákiai zsidó örökség vezető szakértője, Maroš Borský várt minket, aki szintén nagyon nyíltan mesélt a vallásról és a zsinagóga történetéről, elmondása szerint a szlovák zsidóság és a város történelme szinte együtt lélegzett. Erről egy átfogó tablókiállítást lehet megtekinteni a karzatra vezető lépcsőfeljárón. A viszonylag kicsi, de aktív közösség fontosnak érezte, hogy a múltját az ő saját szemszögéből is megismerje a nagyközönség, ezért jött létre a tárlat.
Az épületet az a Szalatnai-Slatinský Artúr tervezte, aki a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult és számos felvidéki épületet álmodott meg, ezenkívül festőművészként és akvarellistaként is maradandót alkotott. Belsőépítészként is jegyzik a nevét és olyan újításokat vezetett be a városban, mint a kirakatok neonnal történő megvilágítását. Az építész és képzőművész egy külön kiállításrészt kapott a karzaton.
E két múzeum megismerésével kezdődött a pozsonyi kulturális utazásunk, és már az elején éreztük, hogy e néhány tematikus nap során sokkal közelebb kerülünk a zsidó kultúra megismeréséhez és sokszínűségéhez, mint azt korábban sejtettük.
