Különleges műtárgyak lettek áprilisban a zalaegerszegi Göcseji Múzeum vitrinkiállításának főszereplői. Másfél évvel ezelőtt Zalaszentgróton egy magánház udvarának felújítása közben egy elrozsdásodott trezort fordított ki a földből a munkagép. Az egykor szebb napokat látott széf a zsidó vallás különböző fémből készült kegytárgyait, bőrcipőket, imaszíjakat, könyveket, iratokat rejtett. A tárgyak történeteket mesélnek el, egy szörnyű és kegyetlen időszak történetét. A féltett és elrejtett kincsek hetvenhét év távlatából elevenítik fel a múltunk egy szomorú korszakát. Minden év április 16-án emlékezünk meg a Holokauszt magyarországi áldozatairól. Ebben az esztendőben egy vitrinkiállítással gondolunk a történelem e tragikus időszakára, ezért is esett a választásunk a hónap műtárgya-sorozaton belül e megható előéletű tárgyegyüttes két darabjára.
A zalai kisvárosban előkerült vallási tárgyak közül az egyik leginformatívabb darab egy pajzs alakú ezüstözött rézből készített tóravért, melyen a tízparancsolat kettős kőtáblái, mellettük ágaskodó oroszlánok láthatók, a tóra felső részén megjelenő osztrák császári koronával. A tóravérteket a textilbe csomagolt tóratekercsekre (zsidók szent könyve) akasztják a lánc segítségével, azzal a céllal, hogy megkülönböztessék egymástól azokon az ünnepeken, amikor több tekercsből olvasnak. Vannak helyek, ahol szimplán dekoratív szerepet tölt be a tóravért, de vannak olyanok is, ahol gyakorlati rendeltetése is van. Ezen a kegytárgyon a következő felirat olvasható: „Chevra Kadisa tulajdona Zalaszentgrót. 1930.” A kincs a zsidó közösség egyik legfontosabb egylete, az ún. Szentegylet tulajdonában állhatott. Pontos alapítását nem ismerjük Zalaszentgróton, de egy alapszabályát őriz a vármegyei levéltár 1912-ből. Mi volt a feladata egy ilyen közösségnek? A temető tulajdonosaként a halottak eltemetése, valamint a betegek és szegények gyámolítása.
Ugyancsak gyönyörű darab az ezüst tóramutató, amely nem más, mint egy kinyújtott mutatóujjú kézre emlékeztető fém tárgy. Ez a Tóra szövegének követését segíti elő, ugyanis azt kézzel érinteni illetlenségnek számít.
A legizgalmasabb kérdés mégis az, hogy a másfél évvel ezelőtt megtalált zsidó kegy- és egyéb tárgyakat ki rejtette el, miért, és mit tudhatunk meg ennyi idő távlatából a tárgyak történetéről? Annyit biztosan tudunk, hogy Zalaszentgróton viszonylag régi zsidó hitközség élt. A 18. századtól állnak rendelkezésre adatok. A közösség tagjai főleg kereskedelemmel foglalkoztak, de számos malomtulajdonos is volt közöttük. Önálló zsinagógát építettek és iskolát tartottak fenn. Zalaszentgróton 1944. május 15-én rendelték el a gettó felállítását, körülbelül azon a területen, ahol a tárgyakat is megtalálták, s talán ez választ ad az előbbi kérdés egy részére. A túlzsúfolt terület lakosságát végül 1944. június 16. előtti napokban a zalaegerszegi gyűjtőtáborba szállították, ahonnét, mint a történet többi része más ismeretes, koncentrációs táborokba kerültek.
A Zalaszentgrótról származó műtárgycsoport a megtalálása után azonnal a Göcseji Múzeum restaurátorműhelyébe került, ahol munkatársaink szakértelmének köszönhetően gyönyörű kegytárgyakként láttuk viszont hónapok elteltével. Ha május közepéig a zalaegerszegi városháza környékén járnak, tekintsék meg a minitárlatunk csodás darabjait, és olvassák el a hozzájuk kapcsolódó történetet!
