Bodó Sándor (1943-2021) születésének 80. évfordulóján, 2023. október 25-én a Néprajzi Múzeum és a Néprajzi Társaság emlékkonferenciával és könyvbemutatóval tisztelgett a két éve váratlanul elhunyt múzeumi szakember, vezető, néprajzkutató emléke előtt. A múzeumok története Magyarországon a dualizmus korában című posztumusz megjelent, hiánypótló kötet a szerző akadémiai doktori disszertációja alapján készült.
A szerző akadémiai doktori disszertációját 2018-ban védte meg, melynek címe megegyezett jelen kötet címével. A hazai múzeumok történetének egy fontos korszakáról, hosszú évek kutatásaira építve, jelentős munka született. Már a védést követően többen szorgalmazták publikálását, hogy szélesebb körben is megismerhessék az érdeklődők a szerző által feltárt újabb adatokat, ismereteket, összefüggéseket. Bodó Sándor a reá oly jellemző alapossággal hozzá is kezdett a disszertáció nyomdai kiadásának előkészítéséhez, de ebben megakadályozta hirtelen bekövetkezett halála.
A kötet ügye több fórumon is felmerült, végül a Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Társaság indította el a nyomdai kiadással kapcsolatos konkrét lépéseket. Ennek eredménye a most megjelent könyv, mely a szerző 80. születésnapján látott napvilágot.
Bodó Sándor könyve 325 oldal terjedelmű, melyhez 60 illusztráció kapcsolódik a korszak múzeumépületeiről, kiállításairól, jeles muzeológusairól, a múzeumi főhatóságok vezető tisztviselőiről. Az értekezés bevezetését követően négy fejezetből áll, összegzését 27 oldalas, 347 tételes irodalomjegyzék követi. Az irodalomjegyzékre is alapozva olvashatunk európai kitekintést a múzeumügy kapcsán.
Sok hazai múzeumról alapításuk jubileumi éveiben tanulmányok, kötetek jelentek meg, de Bodó Sándor munkája foglalkozik először átfogóan az egész korszak múzeumalapításaival, múzeumpolitikájával.
A kött borítója
A kötet első nagy fejezete a Múzeumok születése Európában és Magyarországon címet viseli, melyben a regionális és városi múzeumok létrejöttének európai áttekintése adott lehetőséget a disszertáció gerincét képező magyarországi múzeumhálózat kialakulásával történő összehasonlításra. Részletesen bemutatja Bodó Sándor az egyes múzeumi szakágak fejlődését. A régészeti ásatásokra adott államsegély mellett minden támogatott múzeumban igen jelentős volt a néprajzi gyűjtésre fordított összeg. Az 1897-ben alakult Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének tevékenységét Bodó Sándor értékelésében egészen az első világháború kitöréséig a gyarapodó magyarországi múzeumok irányítása, támogatása jellemezte. Lényeges előrelépést jelentett a vidéki közgyűjtemények állami költségvetés keretében történő segélyezése. A magyarországi városokban a 19. század közepétől szaporodtak a múzeumalapítási kezdeményezések, amelyekről érdemi áttekintő dolgozat mindeddig nem készült.
A könyv hiánypótló abban is, hogy a dualizmus kori vidéki városok kulturális hagyatékának gyűjtésére és bemutatására irányuló törekvések mögött feldolgozza az egykori országos tudomány- és intézményszervező tevékenységet. A szerző tudatosan döntött úgy, hogy figyelmét a vidéki múzeumokra és gyűjtőhelyekre fordítja, miközben világos, hogy a dualizmusban a művelődés centruma főként már a főváros volt. A kötet teljes képet kívánt adni a múzeumokról, épületekről, gyűjteményekről, a mindennapi eredményekről, a vitákról, a felügyelet, a hivatalszervezet munkájáról.
A kötetben jól látható az a folyamat, mely a hazai múzeumi kezdeményezésektől egy kiforrott követelmény- és fogalomrendszerhez vezetett a hazai múzeumokkal kapcsolatban. Nemcsak a múzeumok történetéről van tehát szó, melyről már sok írás született korábban is, hanem a hazai muzeológia, egy korszakának a feldolgozásáról. A szerző munkája nagyban hozzájárulhat az általa oly fontosnak tartott, kiemelten kezelt tudományterület, a muzeológia elmélyüléséhez, a múzeumokról alkotott tudományos kép bővüléséhez és hasznos olvasmány lehet minden érdeklődő számára.
A szerző dr. Veres Gábor, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese
