Életének 78. évében, 2021. július 14-én tragikus hirtelenséggel elhunyt a Pulszky Társaság egykori alelnöke, Bodó Sándor etnográfus, muzeológus, címzetes egyetemi tanár.
Bodó Sándor 1943. október 4-én született Mátészalkán. Középiskoláit Sárospatakon végezte, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett történelem-néprajz diplomát.
A szolnoki Damjanich Múzeumban eltöltött egy év után pályája a miskolci Herman Ottó Múzeumban bontakozott ki, ahol 1966-től muzeológusként, majd 1973-tól megyei múzeumigazgató-helyettesként dolgozott. Új állandó kiállítás rendezésével, szakmai kiadványok sorával volt aktív részese az intézmény felívelő időszakának.
1979–1989 között az egri Dobó István Vármúzeumban volt igazgató. A vár műemléki felújításának szorgalmazása mellett megerősítette a múzeum személyi állományát, megsokszorozta a kiadványok számát, befejezte a négykötetes palóc monográfia kiadását, fejlesztette a külföldi kapcsolatokat.
1989. április 1-től a Művelődési és Közoktatási Minisztérium múzeumi osztálya (1990-től Közgyűjteményi Főosztály) vezetője volt 1995-ig. A rendszerváltozás éveinek intenzív időszakában az ágazati irányítás embert próbáló feladatai mellett támogatója volt a múzeumok megújulását elősegítőholland-magyar együttműködésnek. Kezdeményezte a múzeumi gyűjtemények és nyilvántartások digitalizálását és nagy erővel támogatta az országos múzeumok rekonstrukciós programját.
1996–2013 között, nyugdíjba vonulásáig a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatói teendőit látta el. A Vármúzeum Barokk csarnokának lefedése, raktárak kialakítása, Aquincum fejlesztése, a BTM periodikáinak kiadása, hazai és nemzetközi konferenciák, nagy sikerű állandó és időszaki kiállítások fémjelzik igazgatóságának meghatározó korszakát.
Egyetemi oktatói pályája 1983-ban az Egri Tanárképző Főiskolán indult, majd tanított a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karán, az ELTE BTK muzeológus szakán, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műemléki szakmérnöki képzésén. Jelentős tudományos kutatói tevékenységet folytatott, a Magyar Tudományos Művek Tárában közel 120 publikációja található. 2018-ban szerezte meg az MTA doktori fokozatát A múzeumok története Magyarországon a dualizmus korában című értekezésével.
Számos tudományos és szakmai szervezetben töltött be vezető pozíciót. Elnöke volt a Magyar Néprajzi Társaságnak, az MTA Néprajztudományi Bizottságának, a Györffy István Néprajzi Egyesületnek.
1996-tól volt a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület tagja, 1998-tól 2011-ig választmányi tag. 1998–2007 között két cikluson át volt a Pulszky Társaság alelnöke, 2011–2015 között a választmány póttagja, 2015–2019-ig az Etikai Bizottság tagja. A Társaságban végzett munkájának kimagasló eredménye a Múzsák kertje – a magyar múzeumok születése című kiállítás létrejötte 2002-ben (ld. Selmeczi Kovács Attila: Barangolás a múzsák kertjében, Magyar Múzeumok 2002. évi 1. szám, 25-27. oldal - a szerk.), és a Magyar múzeumi arcképcsarnok című életrajzi lexikon megjelentetése, melynek egyik főszerkesztője volt.
Munkásságát számos elismerés övezi, állami kitüntetései: a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Széchényi Ferenc-díj (2003), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2012). A Pulszky Társaság 2014-ben Pulszky Ferenc-díjjal, 2019-ben Éri István-díjjal ismerte el életművét.
2020-ban elvállalta az elhunyt kollégákat méltató Magyar múzeumi arcképcsarnok II. kötetének szerkesztőbizottsági tagságát, aktívan segítette a kötet folytatásának előkészítését. A magyar múzeumügyet előmozdítani kész, nagytudású vezetőt búcsúztatunk személyében. Fájdalom, hogy immár az ő neve is szerepelni fog a lexikonban…
A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület
elnöksége, választmánya és tagjai
Fotó: Budapesti Történeti Múzeum
