Poéták az “instasztoriban” - Irodalmi kávéház extrákkal

MÚZEUMPEDAGÓGIA

2021-12-21 07:00

Kávéházi sarokasztal,
Körülüljük szépen.
Így szoktuk azt minden este,
Így szoktuk azt négyen.
Diskurálunk, elpletykázunk
Egyről-másról, sorba -
Másképpen a téli este
Rém unalmas volna.


(Részlet: Ady Endre: Kávéházban)

 

A Facebook, mint a Japán kávéház gyűröttre olvasott Pesti Naplója? Az ablak melletti sarokasztalnál tett diskurzus, mint Tóth Árpád messenger fiókja? A lustán görgetett hírportálok, mint Ady jegyzetfüzete vagy csikorogva nyíló ajtón belépő új vendég, mint a Tinder társkeresője? A kör négyzetesítése vagy a huszadik század huszonegyesítése: a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (MKVM) Irodalom - kávéház tematikájú foglalkozásán jártunk.

 

Költők, írók, szárnypróbálgatók, kibicek, megfáradt szerkesztők törzshelye, de ideák, álmok, karrierek, nagy találkozások helyszíne is. Az asztalon kihűlt csésze kávé, notesz és elkoptatott végű ceruza, az asztal fölött parázs vita folyik, repkednek a jambusok és kritikai megjegyzések. Az irodalom itt, ezeknél a füstös, a társasági élet központjaiként működő kávéházakban született a 20. század hajnalán. A városi polgárság, művész közösség jellemző – offline - közösségi platformja, ahol társadalmi, politikai és kulturális kérdő- és felkiáltójelek kerültek a mondat végére. A kávéházban éltek, szerettek, dolgoztak, fájtak és égtek, élet-halál kérdéseket vitattak, ide utazunk most az időben.

 

Az MKVM a vendéglátás helyszíneit és korabeli hangulatát megidéző kiállításában megelevenedik számunkra a századfordulós cukrászműhely, a kockásterítős étterem, végül eljutunk a kerek kisasztalokkal és tonett székekkel hívogató kávéházi miliőbe. A középiskolásoknak tervezett múzeumpedagógiai foglalkozás ideje alatt arra keressük a választ, hogy vajon miért töltötte valaki híres íróként egész napját egy vendéglátóhelyen, miért a kávéházba érkeztek a levelei vagy adott esetben miért köszönhette irodalmi sikerességét egy főpincér jólelkűségének?

 

Ráhangolódásként “játékmesterünk” egy száz évet felölelő idősíkot próbál a jelen és a múlt között áthidalni, amikor a kamaszkorú célcsoport számára megvilágításba kerülnek napjaink social media platformjai és azok századfordulós tárgyakkal való helyettesíthetősége. Anno nem volt Facebook-od, de kávéházi asztaltársaságod igen, nem volt görgethető hírfolyam a telefonodon, de nyomdafesték szagú, friss hírekkel teli napilapod igen, netán elkészült egy versed, de azt nem emailen, hanem jegyzetfüzetből kitépett lapon juttattad el a szerkesztőségbe. Más tempóban folyt az élet, ehhez az életstílushoz lassul le most egy órára a 21. század gyermeke, akinek alapvetés a folyamatos becsatornázottság, üzenetcsippanás, mobilrezgés és információáramlás.

 

A puritán berendezésű, de korhű díszletek között Tóth Árpád, Ady Endre, Mikszáth Kálmán alakja és kávéházi hétköznapjai bontakoznak ki előttünk. Személyükön, valamint az irodalom és történelem, szociológia és kultúrtörténet területeit érintő játékos feladatok nyomán kerül egyre közelebb a gimnazista egy olyan világhoz, aminek tükrében könnyebben feldolgozhatóvá válik az iskolai tananyag. Helyzetgyakorlatok, szituációs játékok idézik meg a ‘századforduló társasági szentélyeként’ is aposztrofálható kávéházi hangulatot.

 

Szabadság kávéház

 

A 19. és a 21. század között egyensúlyozó foglalkozáson csak úgy repül az idő, a drámapedagógiai elemekkel tűzdelt óra, a hajdanvolt kávéházak megidézése nyomán bennem felébred az igény a századforduló lírája iránt, megérteni, átélni és elmerülni volna jó.

 

Az MKVM foglalkozása jó táptalajra épül, és számtalan lehetőséget ad még a kor megismerésére, amelyekkel kerekíteni, bővíteni és finomítani lehetne az eddig összeállított anyagot. Meglátásom szerint kihagyott ziccer a még ma is ugyanazon a néven működő vendéglátó egységek - New York kávézó, Centrál vagy Hadik - összegyűjtése, akár térképre vetése, valamint a górcső alá vett írók, költők írásos munkásságának könnyed feldolgozása, az órába történő építése, felelevenítése.

 

Az Irodalmi Kávéház nyitott ajtókkal és igazi időutazással várja a középiskolás korosztályt, érdemes lenne a ceruzákat kifaragni, napilapot a hónunk alá csapni és inteni a pincérnek egy jó kávéért: az élmény nem marad el.

 

 

 

Képek forrása: Fortepan