A Néprajzi Múzeum MaDok-program kiadásában jelent meg a …NYITOTT MÚZEUM… Részvétel, együttműködés, társadalmi múzeum című kézikönyv és azonos című weboldal, amely a részvétel és együttműködés (társadalmi) múzeumi lehetőségeit és gyakorlatait vizsgálja.
A kötet bemutatója és az ehhez kapcsolódó beszélgetés november 19.-én lesz 17 órakkor.
Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Nagyterme
A kötetet bemutatják a szerzők
FRAZON ZSÓFIA etnográfus (Néprajzi Múzeum)
GADÓ FLÓRA esztéta (BTM Budapest Galéria)
HERMANN VERONIKA irodalmár (ELTE)
WILHELM GÁBOR etnográfus (Néprajzi Múzeum)
Moderál
BERÉNYI MARIANNA, MNM főosztályvezető és
SZAKÁLOS ÉVA művészettörténész
A beszélgetés témája – a könyvbemutatót követő improvizációs esthez is igazodva – elsősorban a múzeumi részvételi munkáról, a közönséggel kialakított kölcsönös viszonyról, a történelmi és művészeti újrajátszás múzeumi lehetőségeiről, a valóság és a fikció viszonyáról a múzeumi kutatásban és interpretációban, illetve múzeumok társadalmi szerepéről szól.
„A történelmi újrajátszások egyik legfontosabb törekvése az autentikus élmény: hogy mindent pontosan úgy hozzanak létre, olyan körülmények között jelenítsenek meg (eszközök, jelmezek, helyszín), ahogy „eredetileg” volt. Ebből a szempontból megkülönböztetendő egymástól a teljes rekonstrukcióra törekvő újrajátszás, illetve azok az esetek, ahol az atmoszféra és a hangulat megteremtése a cél – mint az élő történelmet alkalmazó múzeumokban. A tökéletes másolat viszont lehetetlen, így a fikció szükségképpen megjelenik az újrajátszásokban. A hagyományos történelmi újrajátszásokat a tények érdeklik, nem pedig a motivációk és a miértek, továbbá ritkán viszonyulnak kritikusan és reflektáltan az adott eseményhez: inkább felidézik, mint analizálják a történéseket. Vannak viszont olyan történelmi események, amelyek újrajátszása etikátlannak minősül – ilyen például a II. világháború –, ezért jogos a kérdés: meddig mehetünk el az élő történelem mint forma alkalmazásában?” Részlet a kötet ÚJRAJÁTSZÁS szócikkéből (szerző: Gadó Flóra).
„Míg az irodalmi és az antropológiai történetmesélésben a fikció elsősorban a szerzői-kurátori gyakorlat része, addig a múzeumi gyakorlatban inkább a befogadói oldalon van jelentősége. Különösen a társadalmi múzeumok kontextusában kell óvatosan bánni a tények és az előfeltevések, a politikai olvasásmódok alkalmazásával, mert ez a megközelítés a fikciónak nem (csak) vonzó, hanem káros hatásaival is jár. A fikció egyszerre lehet műfaj, stratégia, gondolkodásmód és paradigma.” Részlet a kötet FIKCIÓ szócikkéből (szerző: Hermann Veronika)
