Kétnapos nemzetközi tudományos konferenciát rendez a szolnoki Damjanich János Múzeum 2025. december 4. és 5. között, melynek apropóját a közgyűjtemény által befogadott, 2024 és 2026 között zajló A magyar grafika „nagy generációja” és a Szolnoki Művésztelep – Ágotha Margit, Gácsi Mihály, és Rékassy Csaba életművének összehasonlító kutatása című, K 147364 azonosítószámú OTKA-kutatás adja, melynek célja a három magyar grafikusművész életművének feldolgozása, tágabb történeti kontextusának felvázolása és a nemzetközi összefüggések feltárása.
A szocializmus évtizedei alatt – 1945 és 1990 között – a szovjet befolyás alatt álló közép-kelet-európai országokban a művészi grafika új virágkora köszöntött be. A sokszorosító technikákat a szocialista állami kultúrpolitika ideológiai meggondolásból támogatta, de a grafika médiuma világszerte is új reneszánszát élte.
A korszak művészettörténetének kevéssé feltárt tartományába tartoznak azok a grafikai törekvések, amelyek sem a hivatalos állampárti művészettel, sem a formabontó avantgárd kísérletekkel nem vállaltak közösséget, hanem egy harmadik utat kijelölő program jegyében egyfajta alternatív modernizmust képviseltek. Az eszképizmussal rokon szellemi magatartás volt ez, amelynek jellemzője volt a grafika tradicionális technikáinak alkalmazása, a középkori grafika klasszikus képi hagyományához való igazodás (pl. Dürer emlékezete); a mesterségbeli tudás felértékelése, a figuratív, narratív, allegorikus jellegű képalkotás; valamint a reneszánsz, barokk ikonográfiai típusok aktualizáló újra értelmezése. Megfigyelhető emellett a háború utáni természettudományos vívmányok, űrkutatáshoz, hidegháborús fegyverkezéshez kapcsolódó technikai gépezetek anakronisztikus beemelése a klasszicizáló, mitológiai miliőbe.
A december eleji konferencián az 1945 és 1990 közötti időszak közép-kelet-európai grafikájához kapcsolódóan elhangzó új kutatási eredményeken alapuló előadásoktörekszenek határozottabb körvonalat adni a régió azon képi törekvéseinek, amelyek leginkább a szürrealizmussal, mágikus realizmussal rokon, archaizáló, narratív, metaforikus ábrázolások. Bár ezen tendenciákat gyakorta apolitikusnak minősíti a művészettörténetírás, a jelentől elforduló, archaizáló, eszképista látásmódjuk, nem ritkán (ön)ironikus, groteszk, meseszerű hangnemük bátran értelmezhető az aktuális jelen bírálataként.
A tudományos tanácskozás előadói Németország, Lengyelország, Szlovákia, Horvátország, Románia és Magyarország jeles múzeumainak, egyetemeinek és kutatóintézetének munkatársai. Az konferencia programja és az előadások absztraktjai elérhetők a Damjanich János Múzeum honlapján.
Az előadások nyelve magyar és angol. A résztvevők számára szinkrontolmács biztosított. Előzetes regisztráció nem szükséges.
