A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca után most a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba kalauzoljuk el olvasóinkat! A múzeum története, az intézmény onilne térben folytatott munkája után egy virtuálisan is bejárható kiállítást mutattunk be, most pedig a múzeumpedagógiát.
A győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum több évtizedes múltra tekint vissza a múzeumi ismeretátadás, a múzeumpedagógia területén. Történeti, néprajzi, irodalmi, képző- és iparművészeti foglalkozásokkal, múzeumpedagógiai kiadványokkal, rendezvényekkel erősítette múzeumunk oktatásban betöltött szerepét e terület az elmúlt évtizedek során. Talán minden szakmai csoport munkája folyamán szükségszerűen eljön, „megérik” az a pillanat, amikor érezzük: lezárult egy korszak, meg kell állnunk, kissé eltávolodva vissza kell tekintenünk, hogy rálássunk az elmúlt időszak eredményeire.
Múzeumpedagógusként belénk ivódott saját munkánk folyamatos és kritikus szemmel történő értékelése. Elemezzük a megtartott órákat, a programokat, tevékenységünk hatékonyságát, mindig keresve a jobb és jobb megoldásokat, módszereket arra, hogy a tárgyakban rejlő ismereteket „fogyaszthatóbbá”, érthetőbbé tudjuk tenni a diákok, a felnőttek számára. Tesszük ezt egy adott foglalkozásra fókuszálva, tesszük az év végi értékelésnél és a következő év tervezésekor is; de tennünk kell ezt egy nagyobb időszakot átölelve is, hogy tudjuk, hosszú távon is jó irányba haladunk-e. A jelenlegi helyzet pedig jó alkalmat kínál arra, hogy sorra vegyük eredményeinket, majd teret engedjünk az elmúlt időszak alatt bennünk folyamatosan érlelődő, formálódó megújulási vágy kibontakozásának.
Miben mérhető munkánk eredményessége? A statisztikai adatokban? A minden generációt átfogó programok sokféleségében? A munkatársak támogatásában, a csapatmunka erejében? A múzeumpedagógus szakmai megbecsülésében, abban, ha területének szakértőjeként tekintenek rá, és számítanak a véleményére, javaslataira? A pedagógusok elismerésében, a gyermekarc mosolyában? Végső soron együtt mindben. E szempontok mentén visszatekintve az elmúlt közel tizenöt éves időszakra elmondható, hogy múzeumpedagógiailag valóban eredményes volt.
A statisztikai adatokra pillantva láthatjuk, hogy – az ideálist messze túlhaladva – éves szinten 250-400 alkalom vagy még ennél is magasabb volt a megvalósított foglalkozások száma a szervezett csoportok számára – beleértve a 45, 90, 120 perces órákat, a többnapos foglalkozássorozatot és a pályázati órákat is. Az állandó kínálat foglalkozásai között az óvodás kortól kezdve az általános és középiskolás korúaknak szólón át a felsőfokú intézmények hallgatóinak szóló programokat is megtalálhattuk. Éves szinten 30-60 db különböző állandó foglalkozást működtettünk, melyek mellett a projektek különféle órái és az időszaki tárlatokhoz kapcsolódó foglalkozások kidolgozására is sor került.
Fontosnak tartottuk és tartjuk ma is, hogy tapasztalatainkat, eredményeinket, szakmai véleményünket megoszthassuk pedagógus, múzeumpedagógus kollégáinkkal és az érdeklődő munkatársakkal, hiszen kiemelt feladatunk a jó példák, módszerek átadása, az adaptálhatóság elősegítése, a szaktanácsadás. Ennek érdekében egymást segítve dolgozunk a megyei múzeumi koordinátorral és a közművelődési terület munkatársaival. Egyéni megkeresések révén együttműködünk és részt veszünk konzultációkon pedagógusokkal, leendő pedagógusokkal, továbbá a mestertanári minősítések folyamatában is. Előadóként bekapcsolódunk a módszertani rendezvények megvalósításába. Továbbá részt veszünk képzéseken és számos konferencián, ismereteinket bővítve és előadóként is. Mindez nemcsak feladat számunkra, hanem a szakmai töltekezés, az inspirálódás és a motiváció forrása is egyben.
Múzeumpedagógiai munkánk legnagyobb szakmai elismerése a 2018 őszén elnyert Országos Múzeumpedagógiai Nívódíj volt, mely a Patkó Imre Gyűjtemény műveit feldolgozó Művek vs. Műértők című foglalkozást díjazta.
Múzeumpedagógiai programok terén évről évre bővítettük kínálatunkat. A teljesség igénye nélkül következzen ennek néhány fontos eleme: eredményesek voltak a felnőtteknek és diákoknak szóló heti kerámiaműhelyeink és szakköreink, illetve a képzőművészeink által vezetett, több mint 30 éves Győri Képző- és Iparművészeti Szakkör órái, mely a középszintű és felsőfokú oktatási intézménybe felvételizők számára biztosította a szakszerű felkészítést – több éven át 100 %-os bejutási eredménnyel. Keresetté váltak a nyugdíjas korosztályt oktató Művészeti Rajzkör foglalkozásai és népszerűsége miatt már kéthetesre bővült nyári nyugdíjas alkotótábor. 2010-ben diákoknak, gyermekeknek szóló kiállítóhely nyílt egyik épületünkben, melynek új kurátora által magas színvonalú időszaki tárlatokat tudtunk bemutatni több korosztály számára. A Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér minden interaktív kiállításához múzeumpedagógiai órák, műhelyfoglalkozások kapcsolódtak és egy, letölthető tartalmakat is felsorakoztató, új weboldal indult az elmúlt években - Csikóca Művészeti Műhely és Kiállítótér honlapja. Ezek mellett a rendszeres programok mellett sikeres, évenként megújuló nyári múzeumi táborok is várták a diákokat. Folyamatosan törekedtünk új típusú ismeretközvetítő, műértelmező foglalkozások, programok bevezetésére a felnőtt korosztály számára. Nagy népszerűségre tett szert például a Maradj kapcsolatban! művészetterápiás programsorozat felnőtteknek, vagy a Gondolatok mindenKÉPpen című beszélgetéssorozat. Végül, de nem utolsósorban nem feledkezhetünk meg a speciális igényű látogatóknak és a családoknak szóló szakmai és érzékenyítő programokról sem, mely területeken újabb kezdeményesek indultak.
Minden kisebb vagy nagyobb siker ellenére sok nehézséggel is szembe kellett néznünk az elmúlt időszakban.
Legfájóbb veszteségünk a történeti kiállítások bezárása volt néhány évvel ezelőtt, melynek következtében múzeumpedagógiai foglalkozásaink java része a képző- és iparművészeti, ipartechnika-történeti tematikára korlátozódott az utóbbi években. A hiányt néhány történeti, régészeti, céhes témájú foglalkozással és az Utazó múzeum-foglalkozásokkal próbáltuk enyhíteni, de az az élmény, ahogy a kiállításban az eredeti tárgyakat vizsgálhatja a néző, ezzel nem pótolható. Az évet lefedő időszaki múzeumpedagógiai tárlatokkal kis időre visszacsalogattunk a néprajz iránt érdeklődő csoportokat is, az irodalmi tárlat válogatását pedig iskolai együttműködés révén külső helyszínen tekinthették meg az érdeklődők. Mindez azonban nem pótolja számunkra azt a fontos, hiányzó múzeumpedagógiai tevékenységet, melyben részünk lenne e páratlan gyűjtemények látogathatósága mellett.
Mit hozhat a jövő?
A múzeumpedagógiai területünk újraértelmezéséhez nemcsak az eredmények áttekintése szükséges, hanem erősségeink és gyengeségeink felmérése is, továbbá előremutató kérdések megfogalmazása. Például hogyan segítette szakmai fejlődésünket a megvalósított projektek sokasága? Sikerült-e szakmailag, módszertanilag kiteljesedni, megújulni a külső-belső nehézségek, akadályok ellenére? Sikerült-e elérni a megcélzott korosztályokat, és ezt milyen tényezők befolyásolták? Milyen korosztályok felé kell jobban nyitnunk? Hogyan tudunk megfelelni a digitális kor követelményeinek, és hol lehet a helye a digitális eszközhasználatnak intézményünk múzeumpedagógiájában? A tapasztaltak alapján milyen mértékben érdemes alárendelni a múzeumi ismeretközvetítést az iskolai oktatásnak? Hol van az a határvonal, amikor még műtárgyközpontúságról, a kiállítás üzenetének közvetítéséről beszélhetünk, és nem a tárgyakban hordozott tartalmak tananyaghoz történő igazításáról? Hogyan tudjuk közelíteni a múzeumpedagógia szakmai céljait, feladatait az óvodai nevelési intézmények elvárásaihoz és viszont? Vajon mennyire telítődtek a helyi és városkörnyéki oktatási-nevelési intézmények az elmúlt időszak erőteljes múzeumpedagógiai tevékenységével? Esetlegesen a kiállítások megújítása nélkül, a történeti kiállítás hiányában fenn tudjuk-e tartani később az érdeklődést?
Csak néhány megfontolandó szakmai kérdés az elmúlt évek viszonylatában. Ezeket és a még megfogalmazásra váró kérdéseket a helyi sajátosságok, adottságok, illetve tapasztalataink függvényében kell majd megválaszolnunk.
Minőségi és számszerű megközelítésre, felmérésre, továbbá igényfelmérésre, a külső változók (pl. NAT) figyelembevételére és mindezek együttes értékelésére, majd a tapasztalatokat beépítő, felhasználó, hosszú távú új múzeumpedagógiai koncepció kialakítására van szükség, mely szorosan illeszkedik a múzeum jövőbeli stratégiájához.
Bizonyos, hogy az elmúlt évtizedek során határozottan megváltozott múzeumunk pozíciója az iskolán kívüli ismeretközvetítés terén. Foglalkozásaink számában ugrásszerű növekedés volt tapasztalható az elmúlt 15 év során. A többéves, sokszor átfedésben futó (2-3 megvalósítási időszakban és ugyanannyi fenntartásban), nagy mennyiségű projekt megvalósítása múzeumunk szakmai munkatársaitól megsokszorozott teljesítőképességet, nagyobb fokú alkalmazkodást követelt, és a munka folyamatossága miatt nem mindig jutott idő a tapasztalatok összegyűjtésére, az értékelésre, a behozni kívánt új tartalmak kidolgozására. Programjaink, foglalkozásaink keresettségének fenntartásához múzeumpedagógiai szemléletváltásra és megújulásra van szükség, melynek kereteit az ezt követő időszakban szeretnénk meghatározni. Számos tervvel, javaslattal készülünk, és nagy várakozással, lelkesedéssel tekintünk a jövőbe. Addig is ajánljuk múzeumpedagógiai tartalmainkat: Múzeumpedagógia, Digitális múzeumpedagógia
