A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca után most a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeumba kalauzoljuk el olvasóinkat!
Győr a folyók és a találkozások városa, ám most már évek óta a kortárs művészet fellegváraként is emlegetik. Nem véletlen ez, hiszen a 2013-ban régi-új névvel, 11 kiállítóhellyel létrejött Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum mindent megtett azért, hogy a helyi kultúra megőrzése mellett az értékközvetítés is kiemelt helyen szerepeljen a mindennapokban.
Hogyan is indul a győri művészeti központ története?
Intézményünk alapító-névadója, Rómer Flóris győri bencés szerzetesként 1857-ben hirdette meg a helyi napilapban a múzeum alapításának gondolatát — felismerve, hogy a gimnázium természetrajzi szertárának fejlesztése mellett az iskolai oktatásban a „régiségeket” is jól lehet alkalmazni. Meggyőződése volt, hogy „a nemzetnek most még nagyobb szüksége” lesz történelmi értékeinek megbecsülésére, ezért gyűjtést hirdetett. Erőfeszítéseit siker koronázta: 1859. május 6-án az építészeti emlékek kutatására és fenntartására ügyelő Császári-Királyi Középponti Bizottmány rendelkezése a múzeumot hivatalosan is megalapította.
Méltó utódai jelentősen fejlesztették a gyűjteményt, és a múzeumot Rómerről nevezték el. Az 1920-as években tervezték a bencés múzeum városi múzeummá szervezését, azonban a rend és a város az 1930-as évek közepére sem tudott megegyezni, ezért 1939-re létrehozták a Városi Múzeumot a kultúrház első emeletén. A II. világháborút követően ismét tárgyalások kezdődtek a Főapátsággal, amelynek a bencés gyűjtemény állami tulajdonba kerülése vetett véget. A két múzeum anyaga 1949-ben került a város főterén álló egykori főapáti palotába, az Apátúr-házba. Az egyesített gyűjteményt a gyermekkorában Győrött élt Xántus Jánosról nevezték el.
A múzeum gyűjteményei, kiállítóhelyei ajándékozások és vásárlások révén jelentősen gyarapodtak az idők folyamán. A teljesség igénye nélkül: a Sforza-félbástya fennmaradt udvara és kazamatája 1957 óta ad helyet a római kori és kora-újkori kőtárnak. 1974-ben a Kovács Margit-gyűjteménnyel, 1979-ben Borsos Miklós életmű-kiállításával gyarapodott az intézmény, majd a Vastuskós házban 1986-ban megnyílt a Patkó Imre-gyűjtemény reprezentatív anyagát bemutató állandó tárlat. A Petz család hagyatéka 1991-ben, az Abád-Hauser gyűjtemény 1998-ban, a Madách-gyűjtemény különlegességei pedig 2011-ben váltak az állandó kiállítás részévé az Apátúr-házban. A Xántus János Múzeum 1963-tól 2012-ig a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságának központja volt. A megyei múzeum 2008-ban még egy új kiállítóhellyel is gyarapodott: a Cserépkályha-történeti Állandó Kiállítással a Fruhmann-házban. Tudományos évkönyve, az Arrabona 1959-es első megjelenése óta 50 évfolyamot ért meg.
Közben 1994-ben Győr városa megalapította saját tematikus múzeumát, a Városi Művészeti Múzeumot, amelynek egy részét a korábban a Xántus János Múzeumhoz tartozó gyűjtemények (Borsos Miklós Állandó Kiállítás, Kovács Margit Állandó Kiállítás) adták. Másik részét — a város jelentős áldozatvállalásával — az újonnan kapott vagy vásárolt gyűjtemények és kiállítóhelyek tették ki. Ezek között találjuk a Váczy Péter-gyűjteményt a Magyar Ispitában, a Radnai-gyűjteményt az Esterházy-palotában, illetve a Vasilescu-gyűjteményt, amelynek a Zsinagóga épülete ad helyet.
A 2013-as nyitás óta az intézmény folyamatosan arra törekszik, hogy minden korosztály bevonásával részese lehessen a látogatóvá nevelés és a kultúraközvetítés győri missziójának. Az eddigi tapasztalatok és visszajelzések alapján ez a feladat kiválóan teljesül.
