MúzeumTrip! Múzeumi élmények Kiskőrösön

A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum állandó kiállításai és múzeumpedagógiai foglalkozásai

Filus Erika
2020-07-07 21:15

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben t

ehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum után a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum lát vendégül bennünket. Elsőként megnéztük, milyen intézmények tartoznak a múzeumhoz, utána a gyűjteményeket tekintettük át, most pedig a kiállításokat járjuk körbe.

 

 

Üdvöz légy emlékezetes hajlék a Petőfi szülőház állandó kiállítása

 

A költő szülőháza az 1780-as évek végén épült, háromosztatú, vert falú, nádfedeles, szabadkéményes épület. Mint az ország legelső irodalmi emlékháza, 1880 óta látogatható, akkor nyitotta meg Jókai Mór írófejedelem, Petőfi barátja a Magyar Írók és Művészek Társasága nevében. Az épületben akkor még nem volt kiállítás, gondnok tartotta rendben, a látogatók csupán az üres tisztaszobában helyezhették el virágaikat a költő portréja elé.

 

 

A forradalom és szabadságharc centenáriumi ünnepségén fogalmazódott meg az egész épület múzeummá alakításának gondolata. 1951-től néprajzi és irodalmi anyagból rendeztek kiállítást, majd 1953-ban nyílt arra lehetőség, hogy a pesti Bajza utcai Petőfi-házból Kiskőrösre kerüljenek a Petrovics család bútorai.  

 

A szülőház tisztaszobája átlós elrendezésű. A belépőt Latinovits Zoltán hangja fogadja, a Füstbe ment terv első szakasza hangzik el. Már ez az idézet is megteremti azt a különös atmoszférát, amit az egész ház áraszt magából. Ezt erősítik az eredeti bútorok, a sarokban lévő nyoszolya, vagyis a szülőágy, a család almáriuma és Petrovics István ládája. Az ingóságokat Kéry Gyula gyűjtötte össze a 19–20. század fordulóján. Az ágyat és a szekrényt Dömsödön találta meg, a láda a költő édesanyja családjában maradt, Hrúz Ádám adományozta a Petőfi Társaságnak.

 

 

A nyitott kéményes, középpadkás konyha a 19. századi ételkészítési szokásokat szemlélteti, a korabeli tárgyak között megtalálható Kurucz Zsuzsanna, Petőfi dajkájának szűrőkanala és krumplinyomója.

 

 

Az udvari szoba a születés és a keresztelés tárgyait, dokumentumait szemlélteti, a gyermekáldás örömét hangsúlyozza. Megtaláljuk itt a helyi evangélikus templomban őrzött keresztelési anyakönyv másolatát, az eredeti keresztelőkancsót és a keresztelőmedence hiteles másolatát. A családtagok közötti szoros kapcsolatot Grimm Rezső litográfiája szemlélteti, a mellette lévő portrékat Orlay Petrics Soma, Petőfi másod unokatestvére festette. A relikviák – az édesapa 1745-ben készült pipája, István tajtékpipája, Petőfi kalamárisa – az arcképek alatti falfülkékben kaptak helyet. Mindegyikhez tartozik egy-egy versidézet, ami a költő és családja közötti erős köteléket jellemzi. Szintén ebben a szobában látható Jókai Mór rajza a szülőházról, amit a megnyitása idején készített az író.

 

 

A kiskőrösi szlovákság élete és kultúrája a 19. század végén, 20. század elején – a Szlovák Tájház állandó kiállítása

 

Az alföldi háztípusba tartozó deszkaoromzatos, háromosztatú, nyeregtetős, náddal fedett parasztházban tekinthető meg a kiskőrösi középparasztság életkörülményeit, gondolkodását, kultúráját, tárgyi világát bemutató kiállítás. A szabadkéményes konyhától jobbra és balra egy-egy szoba nyílik, a hátsó szoba után a kamra és az istálló következik. A helyiségek döngölt padlósak gerendás mennyezettel. A mestergerendában bevésés látható: 1839 Kutyifa András. Az épülettel szemközt a cseréppel fedett nyári konyha, a lacika áll, folytatásaként nyitott szín és kemence. A lábazat a szlovákság által igenkedvelt gálickék színű csakúgy, mint a mestergerenda és a gerendavégek. A ház külső formája, beosztása és berendezése szépen példázza, hogy az 1718-ban Kiskőrösre telepített szlovákság milyen nagy mértékben lett részese az Alföld népi és lakáskultúrájának. A tájház a helyi nemzetiség identitásápolásának egyik központja, hagyományőrző csoportok bemutatkozási helye. Állandó színtere óvodás és iskolás csoportok múzeumpedagógiai foglalkozásainak, Kiskőrös város kulturális rendezvényeinek. 2007-ben Az év tájháza lett.

 

 

A tisztaszoba az ünnepnapok hangulatát idézi, egységes bútorzata különleges érték. A szobát nem lakták, a benne található textileket, dísztárgyakat nem használták, ezek halmozása a család módját mutatta. Átlós elrendezésű, a jobb sarokban a kemence, szemközt vele az asztal a sarokpaddal, fölötte keretezett esküvői fotók. A másik két falon egy-egy vetett ágy a lány hozományba kapott ágyneműivel. A kiállítás bemutatja a viselet tárolóbútorokon kívüli elhelyezésének módját, amikor a szoknyákat kifordítva a tisztaszoba gerendájába vert szögeket tartották. Ünnepnapokon itt öltöztek, a viseletet a szemközti falon lévő döntött tükörben ellenőrizték.

 

 

A pitvarra és kéményaljára tagolódó szabadkéményes konyha a felszerelési tárgyaival korabeli atmoszférát ad, a századforduló ételkészítési módjait jeleníti meg. A sütés-főzés helyszíne a kemence, illetve az előtte lévő tapasztott sárpadka volt. Az edényeket a város évi négy nagy kirakodóvásárán szerezték be a kiskőrösiek, díszítményeik éppen ezért nagyfokú változatosságot mutatnak.

 

 

A hátsó szoba kiállítás jellegű, külön tárlókban jelennek meg a néprajzi és kulturális vonatkozásban legjellemzőbb témakörök: a szlovákság által használt Tranosciuszok, vagyis az énekeskönyvek, a díszített használati tárgyak, a kékfestők mintái. A legkedvesebb az a válogatás, amely a többgenerációs család együttes időtöltésére utalva az egyszerű játékokat mutatja be. De mesélnek még a megsárgult képek, sugárzik róluk a családi hierarchia, a kölcsönös tisztelet, az összetartozás, a tolerancia és az öntudatos alázat.

A kiskőrösi viselet külön alföldi viselettípusként határozható meg, ami a környező területek nagyfokú kulturális hatásai ellenére egyedi formát öltött, színhasználatában, jelentéstartalmaiban a helyi szlovákság esztétikai érzéke, innovációra való fogékonysága fedezhető fel. A menyasszonyi koszorú például teljesen belső fejlődésű darab, a koszorúsasszony saját ízlésének és szépérzékének kivetülése. A leány- és legényviseletet, a menyecske és az idős asszony ünnepi öltözetét egy-egy bábun tudjuk bemutatni.

Terveinkben szerepel egy új, a környezethez illeszkedő kiállítás létrehozása a helyiségben.

 

 

A kamrában élelmiszert, időszakosan használt eszközöket, kisebb szerszámokat tároltak. Itt mutatjuk be a különböző méretű dagasztóteknőket, szakajtókat, kosarakat, dézsákat, savanyítóhordókat, a gabona- és szőlőtermesztés eszközeit, kellékeit. A padlásfeljáró is innen nyílik.

 

A tájház a gazdasági egységeket is hűen tükrözi, hiszen a kamra mellett berendezett istálló tekinthető meg. Látszik, hogy az állatok mennyire fontos elemévé váltak a család életének. Az istálló két oldala a legértékesebb állatok jelenlétéről vall. A szarvasmarha elengedhetetlen táplálékforrásként szolgált, a ló pedig a mezőgazdasági munkálatok állandó és megbízható segítőjeként vívta ki megbecsülését. A nyitott színben a mindennapi munkához szükséges nagyobb eszközöket láthatjuk, így például szőlőprést- és darálót, magszelelőt, lőcsös kocsit.

Az udvari kemence és a nyitott foglalkoztató kialakításával lehetőség nyílik a szlovák gasztronómiai szokások felelevenítésére, a múzeumpedagógiai foglalkozások keretében a résztvevők megismerhetik és megtanulhatják őseink kemencés ételkészítési kultúráját.

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00