A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben t
ehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum után a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum lát vendégül bennünket. Elsőként nézzük meg, milyen intézmények tartoznak a múzeumhoz!
Az intézmény-együttes alapját képező Petőfi Sándor szülőház Kiskőrös legféltettebb kulturális értéke. Az 1780 körül épült háromosztatú, nádfedeles népi műemlék az országos kulturális turizmus kiemelt úticélja, Magyarország legelső irodalmi emlékháza, ami idén 140 éve látogatható. A mellette álló emlékmúzeum eredetileg is közgyűjtemény számára épült arra alkalmas terekkel és külső megjelenéssel, valamint időszaki kiállításoknak és előadásoknak helyet adó galériával. A Petőfi Műfordítói Szoborpark a világon egyedülálló módon gyűjti egybe és mutatja be a költő külföldi fordítóit. A Kincseskamrákban – képzőművészeti és néprajzi látványtárak – a Petőfi tematikájú kortárs képzőművészeti gyűjtemény valamint a Kiskőröst újraalapító szlovákság tárgyi világa látható, utóbbi a Szlovák Tájház gazdag kiállításából is megismerhető. Az intézmény tematikus múzeum, gyűjteménye irodalom- és kultusztörténeti, könyvészeti, képzőművészeti és néprajzi anyagból tevődik össze.
A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum évente 20-22 rendezvényt szervez a költő életútjához kapcsolódó események megemlékezésére, irodalmi hagyatékának és életművének megismertetésére, a Kiskőrösön élő szlovák nemzetiség tárgyi kultúrájának továbbhagyományozására, valamint a kortárs képzőművészet és Petőfi mint téma összekapcsolására. Intézményünk állandó résztvevője az olyan országos programoknak, mint a Múzeumok Éjszakája, Múzeumok Majálisa, Tájházak Napja, Közösségek Hete. Tapasztalat szerint egyre népszerűbbek a múzeumpedagógiai foglalkozások és a nyári napközis táborok. A jelenlegi járványügyi helyzet miatt az online térben való jelenlét is jóval hangsúlyosabb, mint a korábbi időszakban.
Múzeumunk aktív kultúraszervező feladatot lát el Kiskőrösön, számos városi rendezvény állandó helyszíne. A programok lebonyolításában szorosan együttműködünk a helyi oktatási és kulturális intézményekkel, a rendezvényeken az állandó munkatársak mellett a széles körű önkéntes hálózat tagjai is segítenek.
A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum 1997 szilveszterén került Kiskőrös Város fenntartásába, vezetője 2019-ig Kispálné dr. Lucza Ilona volt. Igazgatása alatt alakult ki a mai struktúra, szakmaiságát és elhivatottságát a kétszeres „Év múzeuma”, a „Vendégbarát Múzeum”, az „Év Tájháza” és a „Közösségi Múzeum” kitüntető címek odaítélésével ismerték el.
Petőfi Sándor szülőháza
Petőfi Sándor szülőházába nem lehet elfogultság nélkül belépni. A ház kultuszhelyként közvetlen kapcsolatot jelent a költővel és azzal a környezettel, amelyben világra jött. A kis hajléknak különös atmoszférája van, az idelátogatók megérezhetnek, megtapasztalhatnak valami múltbéli, 19. századi kiskőrösi hangulatot. Az, hogy áll, már önmagában is csoda, hiszen az évek során megváltozott a közvetlen környezete, megváltozott egész Kiskőrös is. A kis „szalmakunyhó” egy letűnt világ utolsó hírrnökeként áll a mai modern, városias főtéren.
Petőfi Sándor szülőháza a költő életében látószögön kívül esett, halála után azonban megkezdődött a visszaemlékezések, dokumentumok, tárgyak összegyűjtése, életútjához kapcsolódó épületek, helyszínek megjelölése. A kiskőrösi emlékállítás 1857-ben indult meg, amikor Sárkány János helyi evangélikus lelkész, Petőfi iskolatársa közölte a Vasárnapi Ujság hasábjain a kiskőrösi evangélikus templom keresztelési anyakönyvi bejegyzését mint a kiskőrösi születést bizonyító dokumentumot. 1861-ben a lelkész és Ivánka Imre országgyűlési képviselő kezdeményezésére márványtábla került a házra, tudatva, ebben született Petőfi Sándor.
A szülőház mint az ország legelső irodalmi emlékháza és nemzeti zarándokhely 1880 óta folyamatosan látogatható. Jókai Mór írófejedelem nyitotta meg a Magyar Írók és Művészek Társasága nevében a következő megható szavakkal: „Üdvözlégy emlékezetes hajlék, aki Petőfit születni láttad. Míg élt besugározta a hazát fényével, holta után körülragyogja az egész földet, s lánglelke sugarainál melegszenek a kerek világ minden népei. (…) Tudni fogunk így egy helyet, ahol vele holta után találkozunk. Sírját úgysem találjuk fel. Hamvait szétszórták a szelek. Annál jobb. Így mindenikünknek, minden magyarnak jut belőle egy porszem. (…) Áldás legyen rajtad emlékezetes hajlék. Légy megtelve a dicső szellemével örökké! Isten keze takarjon be minden vétek elől, s vezessen küszöbödre minden boldogságot. Petőfi szülőhajléka alatt múló szava legyen a fájdalomnak, tartós az örömnek, futó vendég legyen benne a baj, rendes szálló az áldás…”
A budapesti székhelyű Magyar Írók és Művészek Társasága nehezen tudta fenntartani az épületet, ezért felajánlották Kiskőrösnek. A község elfogadta, és 1890 júliusában szigorú feltételekkel megkötötték a szerződést: „Kiskőrös tartozik (…) mostani alakjában mint nemzeti ereklyét, örök időkre az enyészet romboló ereje ellen nemcsak megóvni, de saját költségén jókarban (…) gondosan fenntartani.”
A századelőn csak a tisztaszobát lehetett látogatni, ahol egy Petőfi-portré függött a két ablakszem között. Elé helyezhették el a költő előtt tisztelgő látogatók koszorúikat, mécseseiket. A fagyos házelső többek között Móricz Zsigmondot is megindította: „Az első ház falán koszorúk és nemzetiszín szalagok lógnak, bánatos szalagok, poros babérszalaggal. Ravatalos ház, hideg, csontig dermesztő, mint a halottas háznak kell lenni, hogy a test, a kegyelet, oszlásnak ne induljon. (…) „itt született vala egy gyermek, kiből minden élőknek drága kedves öröme lőn, ám egy kis háznak meg kellett dermednie, meg kellett e sárfalaknak kövülniök. Örződik a háznak minden sarka s minden romja (…) hogy minden úgy maradjon, mint a napon volt vagy lehetett, mikor született egy gyermek, egy kis vörös, hússzínű, kis öreg poronty.”
Ez a dermedt légkör 1951-ben engedett föl először, amikor Petőfi-kiállítás és néprajzi tárlat kapott benne a házban. A kiskőrösi lakosság számára és kultusztörténeti szempontból is kiemelkedően fontos esemény volt, hogy 1953-ban visszakerültek a házba a család eredeti bútorai. „Szem nem maradt szárazon, mikor megláttuk őket (…) leemelték az ágyat (…) 128 évi vándorlás után újra odaállították a szoba jobb sarkába, ahol azon a nevezetes éjszakán állt. Odakerült régi helyére Petrovicsék almáriuma, az asztalra Petrovics pipája, és az ajtó mögé a fal mellé a láda.” Ezzel az egész ház látogathatóvá vált.
A szülőház berendezése az évtizedek alatt többször változott, de mindegyik kiállításnak központi témája volt a Petőfi-relikviák, valamint a születés körülményeinek és dokumentumainak bemutatása.
Szlovák Tájház
Kiskőrös újkori történetében kiemelkedő szerep jutott a szlovákságnak. A török dúlás idején a legtöbb alföldi településhez hasonlóan az akkori Kiskőrös is elnéptelenedett. 1718-ban a földbirtokos Wattay család telepítette be a felvidéki vármegyékből azt a vegyesen szlovák és magyar ajkú protestáns lakosságot, amely ismét képes volt megteremteni az alapvető életfeltételeket, újraélesztette az elpusztult települést, ami így a környék meghatározó mezővárosává vált. A betelepített vegyes lakosság először elszlovákosodott, később a duális nyelvhasználat volt a jellemző, majd a 20. század közepétől a paraszti kultúra visszaszorulásával párhuzamosan a szlovák nyelvhasználat jelentős visszaesése figyelhető meg. Mindezek ellenére a betelepítés idején meglévő etnikai, nyelvi, vallási és kulturális jellemzők a mai napig meghatározzák Kiskőrös kulturális arculatát. A legidőseb generáció viseletében, nyelvében, evangélikus vallásában máig őrzi identitását, a fiatalabbak csak vallásukat tartják, a nyelvet már nem beszélik. A színpompás kiskőrösi viselet, a táplálkozási- és ételkészítési szokások, a népdal- és néptáncanyag a helyi hagyományőrző csoportok munkája során él tovább.
A múzeumhoz tartozó Szlovák Tájház napjainkban a helyi nemzetiség identitásápolásának egyik helyszíne. A háromosztatú, nádtetős, nyitott kéményes parasztház kiállítása a kiskőrösi középparasztság életkörülményeit mutatja be. Berendezése a több mint 300 éve itt élő emberek életmódjának, gondolkodásának, szokásainak és tárgykultúrájának lenyomata.
Kincseskamrák
Múzeumunk büszkélkedhet az ország legnagyobb Petőfi ihlette kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel. Ez az anyag gyarapodik a legdinamikusabban, az elhelyezésére szolgáló korszerű tömörraktár és grafikai szekrények idővel szűkösnek bizonyultak. Ugyanez jellemző a néprajzi gyűjteményre is, hiszen a mai napig érkeznek felajánlások a helyi lakosoktól, akik jó helyen szeretnék tudni féltve őrzött családi tárgyaikat. A raktározási gondok enyhítésére és az őrzött tárgyak bemutatására a látványtár kínált megoldást, amivel a raktározás és az esztétikus bemutatás egyaránt megoldható.
A kincseskamrák egymásból nyílnak, a néprajzi látványtár múzeumpedagógiai foglalkozások számára is megfelelő.
Műfordítói szoborpark
A szülőház szomszédságában található a világon egyedülálló Petőfi Műfordítói Szoborpark, amit a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Sándor Társaság hozott létre 1985-ben. A létesítmény több szempontból is jelentős. Kizárólag Petőfi fordítóinak állít emléket; egyedülálló megoldás a helyi kultusz ápolására; lehetőséget ad más országok irodalmával-kultúrájával való kapcsolatteremtésre. A park Petőfi világhírnevét is hirdeti, hiszen műveit több mint 50 nyelvre lefordították.
Jelenleg 18 szobor látható a parkban, olasz, orosz, bolgár, kínai, német, szlovák, szerb, lengyel, finn, román, észt, grúz, abház és holland költők portréja.
Emlékmúzeum
Az emlékmúzeum épülete jelenleg nem látogatható, a tervek szerint 2020 év végére készül el az új állandó kiállítás, ami 7 év címmel Petőfi Sándor tragikusan rövid, csupán hét éves alkotói időszakát mutatja be művein keresztül.
