A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Negyedik utunk a debreceni Déri Múzeumba vezetett. A múzeum története után egy fényképészhagyatékot mutattunk be, majd az intézmény gyűjteményeit tekintettük át. Most pedig a COVID-19 világjárványra reflektálva dr. Dani Jánossal, a múzeum régészeti igazgatóhelyettesével beszélgettünk a jelenleg is zajló munkálatokról, valamint a jövő nemzetközi szempontból is kiemelkedő terveiről.
Hogyan alakul a Déri Múzeum régészeti feltáró munkája? Hozott-e megtorpanást a koronavírus okozta rendkívüli helyzet?
A Déri Múzeum régészeti tevékenységére is, mint szinten mindenre és mindenkire az országban, hatással van a Covid-19 járvány. Voltak olyan beruházások, melyek a hetekben indultak volna és azt megelőzően szükség lett volna régészeti megelőző feltárásra, de néhány kezdetét elhalasztották. Szerencsére azonban vannak olyan nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházások (pl.: Debrecen ÉNy-i Gazdasági Övezet és ezzel összefüggő infrastrukturális fejlesztések), melyek nem álltak meg, így a kivitelezési munkák előtt, vagy néha azzal párhuzamosan szükség van a régészeti feladatellátásra. Olyan beruházások is vannak, amik a járványhelyzet ellenére most indulnak, mert szerencsére mások is úgy gondolják, hogy bár a helyzet súlyos, de már gondolnunk, készülnünk kell a járvány utáni időszakra. A Régészeti Tár munkaszervezésében törekszünk arra, hogy a terepi feladatokat ellátó kollégákon kívül a többiek otthoni munkavégzését tudjuk biztosítani. Bár teljesen szokatlan a helyzet, de kollégáink általában türelmesek és jól alkalmazkodnak a „home-office” kihívásaihoz.
A debreceni beruházások kapcsán előkerült leletek a neolitikumtól egészen az újkorig terjedő időkből származnak. Valóban szinte mindvégig lakott volt a jelenlegi Debrecen és környéke? Mi az oka az egymástól különböző kultúrák folyamatos megtelepedésének, jelenlétének?
Valóban, Debrecen környéke jól dokumentálhatóan már a Középső neolitikum időszakától (kb. Kr.e.5600-tól) lakott volt. Az újkőkori földműveseket is vonzották a Tócó-patak mentén elhelyezkedő jó vízháztartású termékeny területek. Attól kezdve kisebb megszakításokkal, de benépesült volt a Város határa. Még a belvárosi ásatásokon is szoktak középső neolit régészeti jelenségek és leletek előkerülni. Bár az 1984-ben megjelent 6 kötetes Debrecen története c. utolsó nagy várostörténeti munkája alapján megoldottnak tűnik a Város Árpád-kori kialakulásának és középkori urbanisztikájának kérdése, azonban az elmúlt 20-25 év kisebb-nagyobb ásatásainak mozaikjai arra utalnak, hogy bizonyos dolgokat teljesen vagy részben át kell értékelni. Még számos teljesen ismeretlen vagy homályos, felfedezésre váró rész van Debrecen múltjában, akár még a 17.században is.
Debrecen természetföldrajzi szempontból különleges helyen fekszik: a Dél-Nyírség, a Hajdúhát és a Hajdúság határán. A város területén találkozik északról a Nyírség homoktalaja, nyugat felől a Hajdúhát meszes, mészlepedékes termékeny csernozjom talajával és kelet felől különböző erdőtalajokkal. Sőt, nagyjából a Kösély-folyó vonalától nyugatra a szikes talajok kezdenek dominálni. Ennek megfelelően változott a vegetáció is, amit az itt megtelepült emberek mindig sokrétűen tudtak kihasználni: a szikes legelők az állattartásnak; a termékeny csernozjom talajok a fölművelésnek, az erdők pedig a fakitermelésnek, erdőművelésnek biztosítottak kedvező feltételeket. Ezen túl Debrecen vidékén haladt át Erdély felől az egyik ősi, a bronzkorig visszavezethető sószállító útvonal, amely jelentős geopolitikai tényező lehetett már a középkor előtti időkben is.
A kollégái az elmúlt 4-5 évben szinte folyamatosan terepen voltak, télen-nyáron. Nem vetette ez vissza a leletfeldolgozást és a tudományos munkát?
Évek óta sokszor 10 hektár nagyságú felületeket tárunk fel a kisebb és a nagyberuházások által érintett területeken. A terepi munka gyakorlatilag egész éven keresztül tart, még a téli hónapok sem jelentenek kivételt, ha az időjárás megengedi és a helyzet úgy kívánja. A bekerülő régészeti leletanyagok utófeldolgozására igyekszünk minél nagyobb hangsúlyt fektetni, hiszen csak ezt követően válhatnak igazán értékes részévé a gyűjteménynek és kerülhet sor a tudományos szintű értékelésükre is. A rengeteg terepi munka ellenére azért elég sokat publikálunk és tartunk előadásokat nemcsak nemzetközi, vagy belföld szakmai konferenciákon, de az érdeklődő nagyközönség számára is. A jelenlegi járványhelyzet – egyfajta pozitívumként – azonban kifejezetten felértékeli az egyre szaporodó leletanyag feldolgozását és a tudományos munkát, és egyúttal lehetőséget ad számunkra arra is, hogy új utakat, módokat találjunk a múzeumok iránt érdeklődő látogatók felé is.
Az M35 / M4-es nyomvonalon végzett ásatások számos szenzációs avarkori leletet hoztak felszínre. Az ezekből megalkotott kiállítás szép szakmai és közönségsikert hozott a Déri Múzeumnak. Mi lesz a kiállítás sorsa az elkövetkező 1-2 évben?
„A Kagán lovasa” című időszaki kiállítás vándorkiállítássá alakult át. Annyira jól sikerült és olyan érdeklődést váltott ki az avar nehézlovas hiperrealisztikus rekonstrukcióját bemutató tárlat, hogy belföldön és külföldön is több helyen tervezzük azt bemutatni. A vándoroltatás első állomása a székesfehérvári Szent István Király Múzeum lesz, remélhetőleg még idén nyáron, feltéve hogy jól alakulnak a dolgok és vissza tudunk térni a normális élethez. Ezt követően a Magyar Természettudományi Múzeumban mutatjuk be Budapesten. Mindkét helyszínen kicsit más lesz, mint az eredeti volt, hiszen például Fehérváron a Fejér megyei gazdag 7. századi avar leletekkel együtt állítják ki. A közönség így ott kaphat egy látványos összehasonlítást is a Dunántúl keleti része és a tiszántúli (Berettyó-Kálló-vidék) avar leleteiből. Pesten pedig a derecskei elit női viselet (előkerülésük során Danuta és Malvin névre keresztelt fiatal nők arany, ill. aranyozott ezüst pártái) bemutatásán kívül újabb, Berettyóújfalu határában feltárt gazdag temetkezések kerülnek majd a látogatók és a szakma elé. Ekkorra tervezzük „A Kagán lovasa” projektről és magáról a lovas harcosról, Kerényről írott tudományos ismeretterjesztő könyv megjelenését is.
Hajdúsámsoni bronzkincs
A Déri az elmúlt években erőteljesen nyitott olyan vezető múzeumok irányába, mint a dániai Moesgaard vagy a chicagói Field. A legkeresettebb Debrecenben őrzött régészeti tárgyak a bronzkorból származnak. Melyek ezek a leletek és hol lesznek az elkövetkező években láthatóak?
Igen, a laikusok számára talán meglepő lehet, de Európában és világszerte elsősorban a Kr.e. 17. században készített és földbe rejtett hajdúsámsoni középső bronzkori kincslelet (egy kivételes szépségű, ötvöstechnikával díszített kard és 12 balta, közöttük is 3 hasonlóan díszített példánnyal) és az 1965-ben előkerült hencidai rézkori aranykincs (12 különböző méretű és formájú lemezcsüngő a Kr.e. 5. évezred 2 feléből) leletegyüttesei azok, melyekről a Déri Múzeum híres. A chicagoi Field Museum-mal kötött tudományos együttműködési és kölcsönzési megállapodás értelmében az említetteken kívül több híres leletanyagunk lesz látható az elsőként 2021. márciusában megnyitásra kerülő „First Royals: From Farmers to Kings in Prehistoric Southeastern Europe” c. kiállításban. Ezt követően Ottawa és Boston nagy múzeumaiban kerül majd bemutatásra ez a valóban mega-vállalkozásnak indult, rendkívüli kiállítás.
Az aarhusi Moesgaard Museum (MOMU) éppen a közelmúltban fordult hozzánk azzal a kéréssel, hogy az újonnan átadott, hipermodern múzeumban 2014-ben, Dánia bronzkorát is bemutató „People of the sun: 1700 – 500 BC” címmel nyitott kiállításukra kölcsönzött anyagunkat lehetőség szerint egészítsük ki újabb tárgyakkal. Kevesen tudják, de a skandináv bronzkor és bronzművesség kialakulása szempontjából nagyon fontos szerepet játszott a Kárpát-medence, különösen a Felső-Tisza-vidék és ÉNy-Erdély bronzműves központjai, műhelyei. Feltehetően innen származó mesterek készíthették az első látványos bronztárgyakat Kr.e. 1600 körül a mai Dánia és D-Svédország területén, ezért a kiemelt érdeklődés a MOMU részéről.
A hajdúsámsoni bronzkincs (Fotó: Jurás Ákos)
