A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Negyedik utunk a debreceni Déri Múzeumba vezetett. A múzeum története után egy fényképészhagyatékot mutattunk be, most pedig rácsodálkozhatunk az intézmény gyűjteményeinek sokféleségére!
Iparművészeti Gyűjtemény
Az Iparművészeti gyűjtemény alapjait a Déri Múzeum jogelődjének számító Városi Múzeum munkatársai rakták le Zoltai Lajos irányításával.
Az 1905-ben, elsőként beleltározott műtárgy egy album, mely a Hortobágy növényvilágát mutatja be. A tárgy két szempontból is különleges. Egyrészt a kötet finoman kidolgozott bőrborítását a híres debreceni könyvkötőmester, Dávidházy Kálmán készítette, másrészt a kötet értékét jelzi az is, hogy bemutatták az 1900-as Párizsi Világkiállításon.
A kollekció első, és legnagyobb mértékű gyarapodására 1920-ban került sor, amikor a gazdag bécsi műgyűjtő, Déri Frigyes, gyűjteményét Debrecen városának adományozta. Ennek köszönhetően az 1930-ban megnyílt Déri Múzeum már minden szempontból jelentős iparművészeti anyaggal rendelkezett.
A II. világháború után a gyűjtemény további magángyűjteményekkel gyarapodott, melyek közül a legjelentősebbek: Déri Györgyné üveggyűjteménye, Szomolányi-gyűjtemény, Szelestey üveggyűjtemény, Endrő Margit hagyaték, Bardi-féle kályhagyűjtemény.
Az Iparművészeti gyűjtemény jelenleg közel 10.000 műtárgyból áll.
Tudományos feldolgozása eddig csak részleteiben történt meg. A gyűjteményt kezelő muzeológusok és a külsős kutatók az elmúlt 70 évben elsősorban az anyag legértékesebb, nemzetközileg is jelentősnek mondható gyűjteményi egységeit tanulmányozták és publikálták. Ezek közül is kiemelkedik az Antik, az Egyiptomi, a Japán és a Fegyvertörténeti kollekció, valamint a Szomolányi-gyűjtemény, melyek szakmai szempontból hiteles bemutatása szintén a tudományos feldolgozás részét képezi.
Szintén nagy hangsúlyt fektetünk arra is, hogy a közönség számára láthatatlan raktári anyagból időszakonként egy-egy tárgycsoportot kiállítsunk. Ezt szem előtt tartva nyílt meg a gyűjtemény legújabb tárlata, a Polgári Sikk. A kiállítás az 1860 és 1940 közötti divattörténetet mutatja be az Iparművészeti gyűjtemény textil, porcelán, ékszer és üveg anyagán keresztül.
Néprajzi Gyűjtemény
Múzeumunk néprajzi gyűjteményében közel 30 000 egyedi tárgyat őrzünk. Itt gondozzuk az ún. "Déri Frigyes grafikai gyűjtemény"-t is, amely a névadó felkérésére készített néprajzi grafikákból 350 lapot, illetve 150 archív fotónagyítást tartalmaz. A tárgyi gyűjtemény gyarapítása a 20. század elején kezdődött, ekkor még elsősorban a debreceni cívis társadalom tárgyi kultúrájára, illetve hortobágyi pásztor munkákra terjedt ki, de figyelemre méltó, hogy már a kezdetektől jelen vannak erdélyi, s a tágabb alföldi régióból származó darabok is. Az 1930-as évek végén került a múzeumba Déri György gyűjteménye, amely máig a legértékesebb, s legösszetettebb egység, több mint 2000 népművészeti jellegű tárgyat tartalmaz. Az 1960-70-es években jelentős mennyiségben kerültek a raktárakba komplett iparos műhelyek, mezőgazdasági és háztartási eszközök is. Az 1980-as évektől szép számmal fogadott be a gyűjtemény viseletegyütteseket a határon túli területekről. A kollekció gyarapításakor a múzeum újabban a kortárs tárgyi kultúra felé is nyitott, emellett törekszünk arra, hogy a különös egyedi értékkel bíró, a városhoz kötődő tárgyakat akár műkereskedelmi forgalomból is megszerezzük. Így sikerült 2016 őszén aukció keretében megvásárolni a debreceni gubás céh kannáját.
A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében az 1970-es évek elejétől több mint két évtizeden keresztül Varga Gyula végzett meghatározó tudományos kutatómunkát. A paraszti gazdálkodás, a kézműipar története mellett foglalkozott az egész megyére kiterjedően, a táplálkozáskultúra hagyományaival is. V. Szathmári Ibolya elsősorban a népviseleteket és a népi textíliákat kutatta. Vajda Mária sokrétű munkásságában elsősorban a folklorisztika dominált. Petrovszki Ildikó a céhes élet levéltári forrásainak feltárása mellett a szűcs és szabó mesterség történetét is kutatta. Magyari Márta a paraszti gazdálkodás és a megye görög katolikus közösségeinek szokásrendjét vizsgálta, újabban pedig a múzeumtörténetet. P. Szászfalvi Márta a református vallási turizmus jelenségeinek feltárásával foglalkozik, illetve a népi kerámia kutatása mellett kötelezte el magát.
Horváth Jenő: Fiatal pár (Kalocsa)
Bakonyi szűr hímzett gallérja Déri György gyűjteményéből
A debreceni gubás céh kannája, 1844
Képzőművészeti Gyűjtemény
A Déri Múzeum képzőművészeti gyűjteménye több mint tíz ezer műtárgyat őriz.
Legjelentősebb hányada Déri Frigyes ajándékaként került gyűjteményünkbe. Debrecen szabad királyi város vásárlásai, valamint a cívisvárosban született képzőművészek, Medgyessy Ferenc szobrász és Holló László festőművész hagyatéka is jelentős műtárgycsoporttal gazdagította a múzeumot. A gyűjtemény legértékesebb festményei állandó kiállításon tekinthetők meg. Különösen jelentős, bár kevésbé ismert a Régi Képtárban Mányoki Ádám Ószövetségi aggastyán című alkotása, amely a festőművész érzékeny lélekábrázoló tudásának méltó bizonyítéka. Medgyessy Ferenc életművének legjelentősebb része a 2015-ben megnyílt új állandó kiállításon látható. A másik jelentős önálló kiállítással rendelkező alkotó Holló László festőművész, akinek emlékházát és gyűjteményét, alkotótérként, a Medgyessy Ferenc Művészeti Gimnázium diákjai töltik meg élettel.
A kutatási tevékenység az állandó kiállításban látható alkotásokról szóló irodalom feltárására és feldolgozására irányul. Hangsúlyos feladatként jelentkezik gyűjteményünkben a digitalizáció, amely jelentős mértékben hozzájárul az általunk őrzött műtárgyak kutathatóvá tételéhez.
Mányoki Ádám: Ószövetségi aggastyán, é. n. olaj, vászon 92x74 cm, ltsz.:DF.204.I.2.1.
Medgyessy Ferenc „Önéletrajz, mit lapozni sem kell” című életmű-kiállítása (enteriőr)
Régészeti Gyűjtemény
A debreceni, majd a Hajdú-Bihar megyei területekhez kötődő gyűjtemény léte közvetlenül kapcsolódik a debreceni Városi Múzeum, majd később a Déri Múzeum történetéhez. Az 1906–1911 közötti években Zoltai Lajos múzeumőr a bekerülés időrendje szerint írta be a muzeális tárgyakat az ún. Szaporulati Naplóba. 1911 után a régészeti tárgyak a IV. számmal jelzett egységbe kerültek, ami a feltárt vagy vásárolt muzeális tárgyakat foglalta magába.
1953-ban vált önállóvá a Régészeti Gyűjtemény, melynek gyűjtőköre Hajdú-Bihar megye egész területére kiterjedt. A Déri Múzeumban dolgozó három régész és egy gyűjteménykezelő munkája révén folyamatosan növekedett a gyűjtemény, ami az 1987. évre elérte az 58.000 darabot.
A Régészeti Tár adat- és tárgyi gyűjteménye azóta is folyamatosan növekszik. Maga a tárolás–gondozás–feldolgozás külön épületegységben, ún. régészeti bázisműhelyeken történik. Jelenleg három ilyen jellegű épületünk van Hajdú-Bihar megyében: kettő Debrecenben, egy Polgáron.
A Déri Múzeum Régészeti Gyűjteményében nemzetközi, sőt világhírű leletek is találhatóak. 1907-ben, Hajdúsámson határából került elő a 13 darabból álló bronzkincs, ami formájára, kivitelezésére és díszítésére nézve páratlan leletegyüttes ebből a korból. Azóta „hajdúsámsoni bronzkincs” néven minden, Európa bronzkorával foglalkozó atlaszba bekerült, „fémmegmunkálási horizontot” neveztek el róla, így méltán tartjuk világhírűnek. Hasonló hírnévre tett szert az 1963-ban, Hencida mellett előkerült, 12 aranylemezből álló, rituális rendeltetésű középső rézkori aranykincs. Az utóbbi évtizedek nagy földmunkával járó beruházásainak megelőző régészeti feltárásaiból is előkerültek nemzetközi figyelmet érdemlő leletek és jelenségek. Legutóbb 2018-ban, Derecske közelében, egy teljes lamellás páncélzatot magában foglaló lovasharcos temetkezése került napvilágra a kora avar korból.
A Régészeti Tár kutatói több hazai és nemzetközi projektben vesznek részt, ezek magukban foglalnak nemzetközi, európai szintű kutatási kérdéseket, hazai/országos szintű projekteket (pl. Lendület Mobilitás projekt, késő bronzkori földvárkutatás), és helyi/megyei témákat (Polgár környéki biorégészeti kutatások, honfoglaláskori temetők katasztere, Debrecen középkori és kora újkori régészete). Néhány témát kiemelnénk:
Migráció és kulturális változások a bronzkori Kárpát-medencében című kutatásban való közreműködés. – A projekt folyamatban van a Polgár környéki középső bronzkori temetők, valamint egy Érd melletti középső bronzkori település leletanyagának feldolgozása és a kutatás keretében folyamatban van a bronzkori település emberi maradványainak genetikai és geokémiai vizsgálata.
Késő bronzkori Hajdú-Bihar megyei és dél-alföldi földvárak (Kokad, Pocsaj, Medgyesegyháza, Dombegyháza) kutatása – terepbejárásokkal és geofizikai felmérésekkel.
Erődvonal a Hortobágy folyó mentén. Hajdúböszörmény határában, a Hortobágy folyó mentén légifotók alapján több négyzetes alakú erdőfoltot fedeztünk fel. A kutatás jelenlegi állása szerint ezek földből épített erődök (redutok), amelyeket az 1670-es években építhetett a Böszörményt és környékét megszálló császári katonaság.
A hajdúsámsoni bronzkincs (Fotó: Jurás Ákos)
A hencidai aranykincs (Fotó: Jurás Ákos)
Kora avar lovasharcos sírrekonstrukciója Derecske határából (Fotó: Czinegéné Kiss Ilona)
A Déri Múzeum irodalmi gyűjteménye
A Déri Múzeum irodalmi gyűjteménye az egyik leggazdagabb és legjelentősebb irodalmi archívum. Kézirattárunkban (műkéziratok és a levelek együtt) közel 38.000 egység szerepel, a tárgyi és dokumentum-nyilvántartásunk (könyvek, aprónyomtatványok, fotók, relikviák, textilanyagok) kb. 100.000 tételt tart számon, az irodalmi vonatkozású képzőművészeti leltárkönyvünkben pedig 580 alkotás szerepel. A múzeum külön gyűjteményeként működik az ún. Sarló-gyűjtemény, mely a két világháború közötti felvidéki diákmozgalmak és kisebbségi élet 5000 dokumentumával várja a kutatókat. Számottevő hanganyaggal és archív fotóval is rendelkezünk.
A gyűjtemény törzsanyaga és legrégebbi része az 1890-ben alapított Csokonai Kör hagyatékából került a Városi (majd Déri) Múzeum tulajdonába. Ennek legértékesebb részét a Csokonai-, Fazekas-, Petőfi-, Arany-kéziratok képezik. Jelentős színháztörténeti (Petőfi Zoltán és Blaha Lujza színészi szerződése) és sajtótörténeti anyag is található ebben a forrásegységben. Városi gyűjtésből származnak értékes Ady-, Tóth Árpád-kéziratok és dokumentumok. Ezek az egységek később kiegészültek és bővültek. Gyűjteményünkben található Kölcsey Ferenc végrendelete, Jókai Mór Sárga rózsa című regényének kézirata. Még 1942-ben került a Déri Múzeumba Oláh Gábor teljes hagyatéka, melyben kora irodalmának szinte minden alkotójától található levél. Ajándékozás révén kerültek teljes és részleges hagyatékok gyűjteményünkbe Gulyás Pál, Sarkadi Imre és más 20. századi Debrecenhez kötődő alkotók leszármazottaitól. Szórványos anyagunk van Jókai, Móricz, Szabó Lőrinc és mások munkásságának bemutatásához. Az utóbbi években a múzeumba került anyagok közül kettő emelkedik ki. Tar Sándor hagyatéka, amely nemcsak műkéziratokban és levelekben gazdag, hanem sok fontos kortörténeti dokumentum is megtalálható benne. A másik a szárazbői Papszász család és a nagykereki Mensáros család levéltári hagyatéka, melyben több 18. század végi, 19. század eleji kéziratos versgyűjtemény található. A családi levelezések alapján betekintést nyerhetünk egyrészt a 18-19. század fordulóján élt középnemes Papszász família életében, továbbá a Mensáros levelek vonatkozásában a 20. századi polgári élet hétköznapjaiba.
Tóth Árpád rajzos levelei
Petőfi kézirat
Numizmatikai gyűjtemény
A debreceni városi múzeumügy mérföldkövének tekinthetjük Löfkovits Artúr 1902. október 26-án tett bejelentését: felajánlotta magángyűjteményét, közte éremgyűjteményét a múzeum javára. Löfkovits éremgyűjteménye mellé már 1905-ben újabb darabok érkeztek a Debreceni Városi Múzeum ún. Érem- és Régiségtárába. A Tár numizmatikai állománya 1951-ig folyamatosan gyarapodott. Elmondható, hogy a pénzek, érmek legalább 80%-a ajándékozás útján került a múzeum tulajdonába. 1928-ban az intézmény 8000 darabot meghaladó numizmatikai gyűjteményt mondhatott magáénak. A gyűjtemény összetétele azonban nem volt homogén, a Múzeum „mindent gyűjtött”.
Kossuth Lajos halálára készült aranyozott bronz emlékérem, mely ebből az időszakból került a múzeum gyűjteményébe, Haranghy György hagyatékából.
(Leltári szám: DM IV.1917.61. Fotó: Lukács Tihamér.)
A Déri Frigyes Gyűjtemény egyik legértékesebb része a tulajdonos megbízásából módszeresen összeállított Numizmatikai Gyűjtemény, mely szinte kizáróan a magyar és erdélyi pénzverés anyagából merít, annak kivételesen teljes lenyomata több kivételes darabbal Szent Istvántól Szapolyai Jánoson és Apafi Mihályon át IV. Károlyig. A Déri anyagot megérkezésétől kezdve külön egységként kezelték, és kezelik ma is. Huszár Lajos így vélekedett róla: „a vidéki múzeumok legjelentősebb magyar és különösen erdélyi vonatkozású érem- és pénzanyagát tartalmazza.”
Mátyás király aranyforintja Déri Frigyes gyűjteményéből.
(Leltári szám: DM DFNGY 416. Referencia: Pohl K1–15. Fotó: Lukács Tihamér.)
Később több magángyűjtemény is helyt kapott itt. Egy kivételes műtárgyegyüttes a Képzőművészeti Tár leltárába került: Degenfeld Pál gróf érem- és jelvénygyűjteménye, melyet 1932-ben ajánlott fel a múzeumnak. Az ajándékozás és a vásárlás mellett egyre meghatározóbb részét tették ki az éremanyagnak a leletmentésekből származó tételek. Az egy-két darabot tartalmazó leletek mellett több tucat, vagy akár több száz darabos leletanyagok is leltárba kerültek.
A világháború alatt, és azt követően 1962-ig a gyűjtemény helyzete kifejezetten kaotikus volt, ekkor kallódhattak el darabok, és semmisültek meg a leltári azonosításukra szolgáló jelzések. Jelentős változást Módy György 1962. március 15-én történt muzeológusi kinevezése hozott. Átszervezték a gyűjteményi struktúrát, 1962–63-ban létrejött az önálló Történeti Tár és az alá tartozó Numizmatikai Gyűjtemény. A gyarapodás vétel és ajándék útján történt. A leletmentésekből származó éremanyagok továbbra is meghatározó részei lettek a numizmatikai gyűjteménynek. 1965-től 1981-ig összesen tíz nagyobb leletet tártak fel és leltároztak és Debrecenből és a megyéből.
A gyűjtemény gondozója 1988-tól húsz éven át Krankovics Ilona volt. Nevéhez köthető az Érem- és Régiségtár meghatározó struktúrájának kialakítása. 2018-ig kisebb nagyobb megszakításokkal a gyűjtemény folyamatosan gyarapodott, ugyanakkor többségbe kerültek a vásárlás útján bekerült műtárgyak.
Erdélyért c. ezüst érem a Numismatica Hungarica kiadásában 1980-ból. (Leltári szám: DM NGY.2019.4.14. Fotó: Lukács Tihamér.)
Természetrajzi gyűjtemény
A természettudományi gyűjteményt az 1940-es évek második felében alapították. Fejlesztésében több muzeológus (Horváth Lajos, Szűcs Lajos, Ötvös János, Lovas Márton) játszott fontos szerepet. Tárunk meghatározó része a múzeumalapító, Déri Frigyes föld- és őslénytani gyűjteménye. Az ásványokból és kövületekből álló értékes anyag-együttes 1912-ben került Déri birtokába, majd onnan a múzeumba. Az újabb kori minerália-kollekciót a debreceni Szőnyi Pál Ásványgyűjtő Kör adományai alapozták meg. A donációkkal gyarapodó gyűjtemény jelenleg 1000–1200 darabot számlál. A mikológiai gyűjteményünk Hajdú-Bihar megye makrogombáit tartalmazza vékony metszetek formájában. Herbáriumunk törzsanyagát Ötvös János gyűjtötte. A préselt növények a Közép-Tiszántúl cormophyta flóráját reprezentálják jellemző fajokkal. Az entomológiai gyűjtemény darabszáma meghaladja a 17 ezret. Anyaga a félrovaroktól a szipókás rovarokig tartalmazza a rovarrendeket. A Sőregi János által alapított madárgyűjteményben montírozott preparátumok, fészek-, koponya- és tojásgyűjtemény található.
A gyűjtemény első kinevezett szakembere Horváth Lajos ornitológus volt, aki 1951-ben kutató biológusként dolgozott a múzeumban. Később Szűcs Lajos gondozta ezt a gyűjteményt, s folytatott természettörténeti jellegű feltárásokat a megye területén. 1960 és 2006 között a kutatások fő irányát az entomológia (rovartan) szabta meg. Ötvös János és Lovas Márton kiterjedt talaj-coleopterológiai vizsgálatokat folytatott Hajdú-Bihar megye különböző területein és Síkfőkúton. 2006-tól Mező Szilveszter tevékenykedik a természetismereti gyűjteményben, aki a különböző gyűjteményi egységek feldolgozása mellett főleg tudománytörténeti feltáró munkát végez a földrajz és a biológia debreceni múltja, helyi hagyományai terén. Balázs Dénes, Csinády Gerő, Kovács János, Soó Rezső és Siroki Zoltán életműve vonatkozásában végzett hagyaték-kutatások eredményeként gyűjteményi katalógusok, időszaki kiállítások, évkönyv-tanulmányok, ismeretterjesztő cikkek születtek.
Füstkvarc
A lepkegyűjtemény 50 fiókos tárolószekrénye
Kovács János természettudósról szóló időszaki kiállítás részlete (2012)
Fotótár
A Déri Múzeum Fotótárának anyaga a múzeum alapítása óta gyarapszik, még ha az első bekerült képek az akkor éppen e célból fényképezni megtanuló Zoltai Lajos saját készítésű dokumentációs felvételei voltak is, s nem képeztek önálló egységet. Az egyszemélyes múzeum mindentudó őre nem vette félvállról a dokumentációt: lett légyen az néprajzi vagy régészeti lelet, ásatási helyszín esetleg lebontásra ítélt régi városi épület, mindent gondosan lefényképezett. A nagyméretű üvegnegatívokról több példány papírmásolatot, majd azok alapján aprólékos tollrajzokat készített, végül kiállítási installáció gyanánt olajképeken elevenítette meg a régi házak köré az egykor volt várost; saját festményeiről esetleg újabb fényképeket vett fel, illetve rögzítette a kiállítási enteriőrben való elhelyezésüket. A századforduló városiasodási folyamatának, s ezen belül a múzeum történetének e legfontosabb képi forrásai jelentik a Fotótár gyűjteményének alapját.
A kezdeti időszakban kívülről bekerült legnagyobb és legfontosabb korpusz a Haranghy György debreceni amatőr fényképész által készített több ezer tételnyi üvegnegatív volt, amelyek néprajzi hitelességgel és részletességgel rögzítik a hortobágyi puszta életét, s ábrázolják festőien a debreceni és alföldi tájat.
Zoltai témái pontosan leképezik a Fotótár képanyagának adattári jellegét, amelyet a muzeológusok által készített fényképek éppúgy, mint a gyarapítás, egészen a 2010-es évekig megőrzött. Ekkor azonban elhatároztatott az adattár önálló fotógyűjteménnyé szervezése. Oly módon, hogy a múzeum többi gyűjteményében szintén a kezdetek óta gyarapodó, helytörténeti irányultságú pozitív képállományt legalább digitálisan, egyetlen fotógyűjtemény égisze alá soroljuk, illetve önállóan gyarapítjuk, immár saját gyűjteményi koncepció alapján. Miután az eddigi képanyag elsősorban a népi és a nyilvánosság kultúrájára koncentrált, a gyarapítás során a polgári, családi, privát fotókat helyezzük előtérbe, ezzel párhuzamosan törekedve a debreceni műtermes fényképészet minél alaposabb bemutatására a fotógyűjteményben, valamennyi műterem működésére kiterjedően. Az utóbbi években számos ajándékba kapott, illetve a gyűjteményekben feltárt családi album képanyaga segítette ez irányú törekvésünket.
A Fotótár eddigi legnagyobb vállalkozása a Gondy és Egey műterem fényképhagyatékának feldolgozása. Az 1864-től negyven éven át működő fényképészműterem utánrendelőkönyvei, 32.000 portréval, illetve a családtól és egyéb hagyatékokból szórványosan bekerült képanyag teljes körűen reprezentálja a műterem munkáját, és így, mennyisége és folyamatossága révén a magyar fotótörténet kiemelkedő értékét jelenti. Az utánrendelőkönyvekbeli portrék egészének digitalizálása után, immár önálló weblapon kutatható a hagyaték.
A Fotótár egyetlen külön gyűjteményét az ún. Mezey-gyűjtemény jelenti. Ifj. Mezey Lajos biharnagybajomi gyógyszerész és amatőr fényképész (Mezey Lajos nagyváradi, úttörő fényképész fia), 1900-1910 körül készült, jórészt családi, másrészt tájképi felvételeinek gyűjteménye, mintegy 300 darab üvegnegatív és pozítív másolat illetve vizitkártya, amely kiegészül letéti és másolati anyaggal. Az anyag részét képezik id. Mezey korai, átfestett sópapír portréi is a Képzőművészeti gyűjteményben; most az állandó kiállításon.
A fotótári munkát két munkatárs látja el. Az adattári fényképeket Lukács Tihamér fényképész gyarapítja és kezeli, ő készíti a dokumentációs felvételeket és a műtárgyfotókat, digitalizálja és nyilvántartja a régi állományt és a bekerülő képanyagot. Az Eredeti fényképek gyűjteményét Szabó Anna Viola muzeológus kezeli, aki a feldolgozó munka során születő kutatási eredményeit rendszeresen publikálja a múzeum évkönyvében.
Zoltai Lajos múzeuma 1917
Vitrin a Városi Múzeum első kiállításan, 1907
Alkonyat a Hortobágyon: Zoltai enyhelye, gyűjtés közben, 1910
