MÚZEUMTRIP! Aki a váci Tragor Ignác Múzeumot vezeti: Forró Katalin

INTERJÚ

BM
2020-02-05 20:00

A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait.

Első állomásunkon, Vácon, most a Tragor Ignác Múzeum igazgatójával, Forró Katalinnal ismerkedhetünk meg.

 

Milyen múltra tekint vissza a váci Tragor Ignác Múzeum?

 

2021-ben lesz 125 éves a múzeum, ekkor vált hivatalossá az előd, a Váci Múzeum Egyesület megalakulása. A megye legrégebbi alapítású múzeuma a váci. Vác városa hálával tartozik Tragor Ignác takarékpénztári igazgatónak, akinek neve összeforrott a múzeum történetével. A VME elnökeként irányította és szervezte a munkát, számos könyvet írt és jelentetett meg a város történetéről. Tragor 1941-ben bekövetkezett halálát követően hosszabb negatív periódus következett: háborús károk, államosítás, a gyűjtemény széthordása, szakemberhiány. 1963-tól a Pest megyei múzeumi szervezet része volt a múzeum, mely 1990-ben vette fel Tragor Ignác nevét. 2013-tól Vác város Önkormányzata fenntartásában működő területi múzeumként dolgozunk.

 

Mekkora most a múzeum gyűjteménye?

 

gyűjtemény közel 200.000 beleltározott tételből áll. Könyvtárunk közel 12.000 darabos, folyóirattárunkban pedig mintegy 5.500 folyóirat található. A múlt évben pályázati forrásból került megvásárlásra az a digitális nyilvántartó rendszer, amelyet korábban béreltünk, így az is lehetővé vált, hogy a programba bevitt nyilvántartási adatok elérhetőek legyenek. Folyamatosan bővül az adatbázisunk, mely a múzeum honlapján található meg. A teljes néprajzi és a képzőművészeti gyűjtemény már hozzáférhető, a többi gyűjtemény esetében a lehetőségekhez képest folyamatos az adatbevitel.

 

Mióta vezeti Ön az intézményt? Milyen tervekkel vállalta el a megbízatást?

 

1988. március 1-től dolgozom történészként a múzeumban. Az évek során a történeti gyűjteményt több mint kétszeresére sikerült növelnem. Igazgatói munkám mellett továbbra is végzek gyűjteményi munkát, mivel egyedül vagyok történész a múzeumban. 2007. december 1-től előbb megbízott, majd kinevezett igazgatója lettem az intézménynek, később a fenntartó-váltást követően a kiírt igazgatói pályázaton 2013-ban és 2018-ban is elnyertem a bizalmat. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságához tartozó tagintézmény vezetőjeként meglehetősen korlátozottak voltak a lehetőségeim. Városi intézményként a legfontosabb feladataink voltak: az önálló arculat kialakítása, a múzeum újrapozícionálása, a társadalmi beágyazottság erősítése, a múzeum átvezetése a 21. századba.

 

Mitől más egy 21. századi múzeum, mint mondjuk egy 20. századi? Milyen új kihívásoknak kell megfeleleni ma egy kisvárosi közgyűjteménynek?

 

A 21. század igényeinek megfelelően elmozdultunk a digitális tartalmak, a közösségi média irányába. Elkészült a múzeum honlapja, ami mobil eszközön is használható, jelen vagyunk a Facebookon, Instagramon. 

Digitalizáljuk a gyűjteményünket, hogy mielőbb a teljes anyag hozzáférhető legyen.

Együttműködünk a helyi közösségekkel, és a helyi igényeket is figyelembe véve alakítjuk ki a programjainkat. Fokozatosan bővül a múzeumpedagógiai programkínálatunk, amelynek tematikájában – természetesen a műtárgyakon keresztül – a társadalmi érzékenyítés is nagy szerephez jut. A munkatársaink képzésében erre különösen nagy hangsúlyt fektetünk.

 

Hogyan kapcsolódik a múzeum a város vérkeringésébe? 

 

A város magáénak érzi a múzeumot, melyet 2013-ban sajnos nagyon rossz kondíciókkal vett át. 2012 nyarán a PMMI vezetése a területi múzeum gyűjtőkörét és gyűjtőterületét megcsonkította, különböző feladatokat kiszervezett. Így pl. az átadáskor nem volt sem teremőr, sem takarító státuszunk. A fenntartó támogatásával sikerült a gyűjtőkörünket visszakapni, és gyűjtőterületünket bővíteni. Az állami támogatást a város – olykor erején felül is – jelentős összeggel kiegészíti, így ezzel, illetve pályázati forrásokkal együtt a működésünket finanszírozni tudjuk. A múzeum legjelentősebb állandó kiállítása – a Memento mori/Ars memorandi kiállítás - a váci domonkos templom kriptájából származó gyűjteményi anyagra épül. Ezt a kiállítást a város támogatásával és a nyertes Kubinyi-pályázat segítségével sikerült megújítani, és a területét növelni. A kiállítás az elmúlt években a város legnagyobb idegenforgalmi vonzerejévé vált.

 

 

Önállóvá válásunkat követően keresett meg a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese azzal a kéréssel, hogy fogadnánk-e az ERASMUS program keretében hallgatókat szakmai gyakorlatra. Azóta minden nyáron 2-3 hónapot töltenek nálunk magyar egyetemi hallgatók a határon túlról. A program sikerét igazolja, hogy a múlt évben meghívást kaptunk a Kolozsvári Magyar Napokra, ahol bemutathattuk a múzeumot, kiállításainkat, programjainkat mindezeken keresztül a várost is.

A mindannyiunk munkája elismerésének tekintem azt, hogy 2019-ben, a Magyar Kultúra Napja alkalmával városi kitüntetést vehettem át.

 

Milyen szakemberek dolgoznak az intézményben? Ez a létszám elegendő?

 

Minden gyűjteményünket felelős szakmuzeológus kezeli. Generációváltás közben vagyunk, a tapasztalt munkatársak mellett fiatal kollégák is dolgoznak a múzeumban. Budapest közelsége könnyen elérhetővé teszi a várost a fiatalok számára is. Azt is fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a közalkalmazotti bérek miatt az utóbbi években több munkatársat vesztettünk el, akik feladva álmaikat, megélhetési okokból a versenyszférát választották. Az ideális az lenne, ha több restaurátorunk, gyűjteménykezelőnk és – különösen a széttagolt, több épületben lévő kiállításaink miatt – több teremőrünk lehetne. A digitális stratégia pedig azt kívánná meg, hogy a múzeumokban – az ehhez szükséges forrással együtt - kötelezően legyenek adatrögzítő munkatársak is.

 

A nehézségek ellenére milyen tudományos eredményekkel dicsekedhetnek az intézményben dolgozók?

 

A múzeum munkatársai elsősorban gyűjteményi munkát végeznek, kiállításokat rendeznek, de természetesen publikálnak is. Számos könyv, szakcikk kapcsolódik a nevükhöz. Bárdosi József művészettörténész munkái megkerülhetetlenek a kortárs képzőművészettel foglalkozók számára. A több mint 400 archív fotót, és azok történetét bemutató Váci fényképes könyv az önállóvá vált múzeum első saját kiadványa volt, amely nem csupán a helyiek körében népszerű. Azóta több kiadványunk, katalógusunk jelent meg. Jelenleg egy hiánypótló kötetünk vár kiadásra, a váci domonkos kripta koporsó-anyagának gyűjteményi katalógusa, Csukovits Anita munkája.

 

Milyen tervekkel kezdték a 2020-as évet?

 

Bár a tavalyi év látogatottsági mutatói jól alakultak, sajnos nem lehet csak pozitívumokról beszámolni. Legnagyobb problémánk, hogy az egyetlen időszaki kiállító termünket a múlt év nyarán életveszélyessé nyilvánították, és be kellett zárnunk. Megmaradt kiállító helyiségeink között is van olyan, amelyik műszaki állapota miatt felújításra szorul. Az elmúlt években reménykedtünk abban, hogy problémáinkat megoldja a tervezett új múzeumi negyed. A fejlesztés ügyében azonban sajnos hónapok óta nincs előrelépés, a városvezetés sem rendelkezik új információkkal.

A jelen helyzetben az állandó kiállításaink mellett a vándorkiállításokra helyezzük a hangsúlyt. Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztályán mutatjuk be a váci domonkos kripta anyagából rendezett időszaki kiállításunkat, a helyi iskolák számára pedig mobil kiállítást készítünk Trianon emlékére.

A kiállítások mellett nagyon népszerűek a múzeumpedagógiai programjaink, különösen a tematikus városi sétáink. Ezen belül talán a legkedveltebb újításunk a jelmezes séta, amely a város különböző korszakaiba vezet. Számomra nagy élvezet volt az első ilyen kezdeményezés során a 18. századi bábaasszony szerepébe bújni, megidézni a korabeli nyelvhasználatot. Mondhatnám azt is, hogy Piklin Örzse egy kicsit én vagyok.

 

Piklin Özse? Egy kicsit többet is megtudhatunk róla? 

 

A kriptafeltárás óta a 18. századi Vác története különösen érdekli az itt élőket. Az épített környezet, a város műemlékei jórészt ebből a korszakból származnak. Piklin Örzse valóban élt a 18. században, egyike volt annak a Vácott dolgozó 5 bábának, akinek neve 1779-ben szerepelt a tanácsülési jegyzőkönyvben. Ennél többet sajnos nem lehet tudni róla. Elsőként a neve tetszett meg. A sétán az ő személyén keresztül szólal meg a 18. század embere. Piklin Örzse már nem fiatal, sokat megélt, sokat tapasztalt. Bábaként tiszteletnek örvend, sok helyre van bejárása, és mindent tud, amit a város életéről tudni lehet, vagy tudni vél. Ezt a tudást pedig szívesen megosztja az érdeklődőkkel.

A különböző helyi forrásokból jellegzetesen mikrotörténeti adatokat gyűjtöttem össze, ebből állt össze Örzse monológja. A helyi nyelvjárást feldolgozó szakirodalomból pedig igyekeztem rekonstruálni a korabeli nyelvi állapotot, hogy Piklin Örzse a saját nyelvén szólalhasson meg.

 

MúzeumTrip, helytörténet, múzeumtörténet
2020-02-01 19:48
MúzeumTrip, gyűjtemény, múzeumtörténet
2020-02-03 20:00

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00