A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger után most a nyíregyházi Jósa András Múzeumban töltünk két hetet. Elsőként megismertük a város klasszikus múzeumát, most pedig az 1970-ben alapított Sóstói Múzeumfaluban kalandozunk.
A Sóstói Múzeumfalu 1970-ben történt alapítása után 1979-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. Magyarország legnagyobb regionális szabadtéri múzeuma 9 hektáron, Nyíregyházán, a sóstói erdő szélén terül el. Egységes keretben, egy „múzeumi falu” szerkezetébe foglalva mutatja be Északkelet-Magyarország változatos sokszínű népi építészetét és lakáskultúráját.
Lássuk a rövid történetét! A pusztuló népi műemlékek megmentése érdekében 1964-ben határozat született, miszerint minden megyében szabadtéri néprajzi múzeumot kell létrehozni azok megmentésére. Dr. Csallány Dezső akkori megyei múzeumigazgató levélben fordult a nyíregyházi Városi Tanácshoz, hogy a létrehozandó szabadtéri néprajzi múzeum céljaira jelöljön ki területet, mert ha nem, Vaja vagy Nyírbátor településeket keresi meg ebben az ügyben. Nyíregyháza gyors döntést hozott, a levél keltezésétől számítva egy hónapon belül megszületett a döntés, Sóstógyógyfürdőn jelölt ki területet a „szabadtéri néprajzi múzeum” céljaira. A szakmai előkészítéssel dr. Erdész Sándor főmuzeológus foglalkozott. A programterv 1965-ben elkészült, a Megyei Tanács azonban csak 1967-ben hozott határozatot, hogy Sóstógyógyfürdőn szabadtéri néprajzi múzeum jöjjön létre, amelyhez Művelődésügyi Minisztérium elvi hozzájárulását adta. 1970-ben készült el a tanulmányterv, elkezdődhetett az építkezés. A Sóstói Múzeumfalu első ütemének terveit Mendele Ferenc okl. mérnök és Erdélyi Zoltán muzeológus készítették el. Még 1970-ben a Művelődésügyi Minisztérium a múzeumfalut „múzeumi kiállítóhelynek” nyilvánította. A látogatók előtt végül 1979. szeptember 28-án nyílt meg. A nyitás napjára készült el a fazsindelyes, fából készült bejárati épület, amely egyben látogatófogadó épületként is funkcionált csaknem két évtizeden keresztül. Az 1982-ben kiadott újabb működési engedély a Megyei Múzeumok Igazgatósága keretén belül lényegében megyei néprajzi múzeum, s egyben néprajzi kutatóhely státuszt biztosított, megyehatárt átlépő gyűjtőkörrel, amely a dél-nyírségi, Hajdú-Bihar megyei részre is kiterjedt.
Az első ütemben készült el három szatmári (tiszabecsi, jánkmajisi, nagyhodosi kisnemesi) és két rétközi (besztereci és paszabi) porta. 1978-ban indult a második építési ütemterv a beregi porta tarpai lakóházának áttelepítésével, 1988-ig elkészült a három nyírségi, egy nyíri mezőségi épület, a tirpák tanya lakóháza és a szatmári kerülő ház, más néven a temetőcsősz ház. Kisebb-nagyobb megtorpanásokkal következett a többi tervbe vett épület újraépítése: 1990-ben a barabási szatócsbolt és kocsma, 1993-ban a tivadari harangláb másolatban, 1994-ben a pócspetri ház (nyírségi zsellérház) és a cigányházak. 1996 kiemelkedő év volt, mert több épület is átadásra került, így a kisdobronyi templom, amely ugyancsak másolatban készült el, a csarodai parókia, valamint a nyírpilisi lakóépület. 1997-ben következett a kovácsműhely, 1998-ban a gyulaházi paplak, amely ettől az évtől 2011-ig időszaki kiállító térként funkcionált. 1999-ben egy kisebb épület áttelepítése történt meg, a vállaji hentesbolté. 2000-ben elkészült a jármi kisnemesi ház, amely szintén nem kapott berendezést, a Sóstói Múzeumfalu időszaki kiállításainak ad helyet napjainkban is. Ugyancsak ebben az évben adták át a szárazmalmot, amely az 1930-ban elbontott, egykor Matolcson működött malom másolata. 2001-ben került sor a tirpák porta gazdasági épületeinek átadására (disznó- és baromfi ól, istállók, nyári állás, dohánypajta), 2003-ra készült el egy jelentős beruházás, a temetőrekonstrukció a már korábban elkészült temetőcsősz ház szomszédságában, és ebben az évben egészült ki a tiszadobi porta egy színnel, ill. a csarodai paplak udvara egy disznóóllal.
A paraszti élethez kapcsolódó tárgycsoportok az áttelepített gazdasági épületekben kaptak helyet. Az „El van boronálva” című kiállításban a gazdálkodás eszközeit gyűjtötték össze a múzeum szakemberei a tarpai porta istálló-szín épületében: szekerek, szánok, ekék, vetőgépek, jármok az egyik helyiségben, a másikban kézi malmok, szelelő, magosztályozó gépek, rosták. A világítástörténeti kiállítást 2017-ben újították meg az Anarcsi portán álló, két helyiséget magában foglaló istállóban. A kiállítás egyben gyertyamártó foglalkozások tartására is alkalmassá vált. A Gyulaházi parókia, amely áttelepítése után időszaki kiállításoknak adott helyet, 2011-től 2018-ig állandó kiállítás helyszíne lett, a „Tapintható népi kultúra” kiállítás vakok- és gyengén látók számára készült, a tárgyak megtapinthatóak voltak és Braille írás is segítette a tájékozódást. 2021-től az épület egy másik állandó kiállításnak ad helyet, a Péchy-Kovács Gyűjtemény néprajzi tárgyai kerülnek elhelyezésre. A kiállítás Kubinyi pályázat keretében valósul meg, modern kiállítástechnikai elemek felhasználásával.
Az Anarcsi porta
A Sóstói Múzeumfalu működését 2018-2019-ben alapvetően meghatározta, hogy Nyíregyháza Megyei Jogú Város nyertes TOP 6.1.4-16-NY1-2017-00002 pályázatának eredményeként az intézmény területén nagy méretű beruházás zajlott, amelynek jelentős része építési beruházás volt. Így a Sóstói Múzeumfalu teljes területe építési területté vált, 2018. július 1-jétől 2019. szeptember 6-ig a látogatók elől lezárva. A beruházás eredményeként 2019. december végére megújult az áttelepített épületek egy része. A hét zsindelyfedésű épületből hatot teljesen újra zsindelyeztek – nagyhódosi, jármi lakóházak, az egyéb épületek közül az iskola, a templom, a harangtorony, a vámosoroszi deszkakamora (magtár), a gyulaházi parókia zsindely fedelét pedig javították -, a nádfedelű épületek nagy részén elvégezték a tetők javítását, és a külső javításokat is – tapasztás, meszelés, deszkaoromzatok állagmegóvása –, a két szalmatetős épületet átfedték. Összesen 25 épületen végeztek állagmegóvást. A látogatófogadó épületet átépítették, amelynek eredményeként nagyobb lett az alapterülete. Új igazgatási-raktár épület készült, amely lehetővé teszi a mintegy 40.000 néprajzi tárgy korszerűbb raktározását és a múzeumi munkatársak munkakörülményeinek a javítását.
A fejlesztés keretében még további, a látogatói komfort érzetet növelő beruházások is megvalósulnak 2020 végéig. Többek között műtárgymásolatok készülnek, amelyekkel berendezünk egy áttelepített műtárgyépületet, így a látogatók bemehetnek a parasztház minden helyiségébe, megérinthetik a tárgyakat, megtapasztalva azok formáját, anyagát, közvetlen közelről megnézhetik a házban zajló munkákat. Területőreink (teremőrök) számára ruhamásolatok is készülnek, amelyek hitelesen mutatják be a 19-20. század fordulójának falusi viseletét. Mindezek a tárgyrekonstrukciók hozzásegítik a látogatókat ahhoz, hogy élményekkel és tudással gyarapodva ismerhessék meg a Sóstói Múzeumfalut. A látogatók kulturált körülmények között történő fogadásához hozzájárulnak a múzeum úthálózatának a megújítása és tárlatvezetések magyar és idegennyelvű (angol, szlovák, lengyel) igénybevételének lehetősége audio gide használatával. A beruházás részeként elkészült egy 200 személy befogadására alkalmas szabadtéri színpadi lelátó.
A Sóstói Múzeumfalu működésének utóbbi évtizedeiben kiemelten fontos szerepet kapott a színes, változatos programok kínálata a minél szélesebb célcsoportok elérése a látogatói létszám növelése érdekében. Ezen törekvéseket visszaigazolják az „Év múzeuma” díj 1997-ben, a 2006-ban a „családbarát”, 2008-ban a „látogatóbarát” múzeum címek. Megújult a múzeum ismeretátadó tevékenysége, a kézműves tevékenységek mellett hangsúlyosabbá váltak az ismeretátadó tevékenységeket előtérbe helyező foglalkozási formák a legkülönbözőbb korosztályok számára, amelyeket az EFOP 3.3.2 „Gondoltad volna? Múzeumpedagógiai egy kicsit másképp” című pályázat keretében valósítottunk meg.
Ajánlott irodalom:
Ahol visszafordul idő kereke…Írások a sóstói Múzeumfalu 30 évéről. Szerk. Páll István. Nyíregyháza-Sóstófürdő, 2009.
Páll István: Sikertörténet (?) Dokumentumok a Sóstói Múzeumfalu első éveiről. JAMÉ XLIII (2001) 637-657.
Szabó Sarolta: A Sóstói Múzeumfalu 2019. évi munkajelentése
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeumok Igazgatósága munkajelentései 1988-20218
