A MúzeumTrip 13. állomása a nyíregyházi Jósa András Múzeum

Múzeumtörténet

Lukácsné Nagy Márta
2020-08-03 20:30

MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger után most a nyíregyházi Jósa András Múzeumban töltünk két hetet.

 

 

 

Kelet-Magyarország egyik legrégibb közművelődési és tudományos intézménye az 1918 őszétől alapítója nevét viselő Jósa András Múzeum. Jogelődje, a Szabolcsvármegyei Régészeti Egylet Nagykállóban ‒ a megye régi székhelyén ‒ 1868. december 1-jén alakult meg. Jósa András (1834–1918) Szabolcs vármegye egykori tisztifőorvosa volt, aki lelkesen rajongott – sok egyéb más mellett – a régészetért. Rómer Flóris, a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának őre segédletével Geszteréden végzett ásatás után fogant meg Jósa Andrásban, Tokaji Nagy Lajosban és Vécsey József akkori főispánban a gondolat, hogy a kultúrát lelkesen támogatók létrehozzanak egy régészeti társulatot. Az 1869. év végén már 158 tárgya és 216 érméje, 1871-ben pedig 238 tárgya és 1162 érméje volt a társulati gyűjteménynek, amelyet akkor a vármegyeháza főispáni lakosztályában helyeztek el. Az 1875-ben Grazban megrendezett ősrégészeti kiállításra Jósa András már 210 db régészeti tárgyat tudott kiküldeni.

 

Jósa András

 

A következő évben Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban megtartott VIII. nemzetközi antropológiai és archaeológiai kongresszuson Nyíregyháza 679 tárggyal szerepelt, és Jósa előadást is tartott a „szabolcsmegyei ősrégészeti viszonyokról”. Jósa 1883-ban vármegyei főorvos lett és az új megyeszékhelyre, Nyíregyházára költözött. 1892-ben felajánlotta Szabolcsvármegye Múzeuma számára a korábbi gyűjteményt, magángyűjteményét és az újabb gyűjtések anyagát, melyet az akkori alispán elfogadott. 1895-ben a múzeumi tárgyak száma elérte az 1598 darabot. E leletek elhelyezésére a megyeházán egy termet és egy kisebb helyiséget biztosítottak. A nyilvánosság számára 1899 májusában nyílt meg a múzeum. 1907-ben Posta Béla, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének munkatársa így nyilatkozott: „Itt, ahol egy egész élet munkája valódi tudományos kincseket gyűjtött össze”, halaszthatatlanul szükség van az idős Jósát segítő, majd őt követő szakértői munkatársra. 1910 nyarán a kolozsvári intézet segédarchaeológusa, Létay Balázs jelent meg Nyíregyházán és volt Jósa segítségére a hatalmas anyag korszakonkénti rendezésében, majd leltározásában. Létay távoztával Jósa továbbra is szorgalmazta az utód kérdését. Olyan embert szeretett volna, „aki egész idejét a múzeumnak szentelné”. Végre aztán a vármegye megnyitott egy múzeumőri állást, melyre Kiss Lajost, a hódmezővásárhelyi múzeum alapítóját nevezték ki.

 

A gyűjtemény törzsanyaga 1915 végére mintegy 7000 tárgyból állt. A úzeum a világháború kitörésekor bezárta kapuit. Kiss Lajos, az ifjú munkatárs hosszú időre bevonult katonának. A British Museum nagy összegeket kínált Jósának gyűjteményéért, amelyet ő teljesen Szabolcs vármegyének engedett át és Szabolcs Vármegyei Múzeum névre keresztelt. Jósa András fél évszázadon át vezette, fejlesztette múzeumi gyűjteményét, egészen haláláig, 1918. szeptember 6-ig. Munkáját rövid időre Dohnál József vette át.

 

 

A Jósa András által létrehozott régészeti gyűjteményből kiemelkedő a bronzkori és a honfoglalás kori leletanyag. Az előbbit olyan lelőhelyek fémjelzik, mint Nyírkarász, Kemecse, Pap, Napkor, Máriapócs, Sényő, az utóbbit pedig Geszteréd, Rakamaz, Kenézlő, Eperjeske, s még hosszan sorolhatnánk.

 

 

A néprajzi gyűjteményt az utód, Kiss Lajos hozta létre, a szegény emberek krónikása, aki elsők között kapott Kossuth-díjat (1948), és aki megteremtette a Nyírség néprajzi kutatását. Szintén az ő nevéhez köthető a múzeum képzőművészeti gyűjteményének a kialakítása. Jó kapcsolatban állt a hódmezővásárhelyi művésztelep alkotóival. Az ő segítségükkel kezdett a képtár megalapításához 1921-ben. Barátjának mondhatta többek között Tornyai Jánost, Endre Bélát, Várady Gyulát és Rudnay Gyulát, akiknek jelentős alkotásai kerültek a múzeum gyűjteményébe. A Jósa András Múzeum numizmatikai gyűjteményét ‒ mely mára több mint 50.000 darab éremből áll ‒ még Jósa András alapozta meg, ám az igazi felfutás Kiss Lajos igazgatósága idején figyelhető meg (ókori kollekció).

 

 

A második világháború, akárcsak az első, komolyan érintette a múzeum, a gyűjtemények helyzetét. A múzeumot is magába foglaló vármegyeházát bombatalálat érte, leégett a teteje, a gyűjteményt be kellet zárni. A leletmentések, a gyarapodások szinte leálltak. 1948-ban Kiss Lajos az Országos Néprajzi Múzeumhoz került, őt egy rövid időre Ősz Dénes, majd 1949 februárjában Nyárády Mihály követte (1954-ig), akit a múzeumi anyag rendbetételével, újrarendszerezésével, valamint új régészeti és néprajzi kiállítás előkészítésével bíztak meg. Nyárády Mihály folytatta a néprajzi gyűjtemény gyarapítását, főként a korábban is kutatott rétközi és nyírségi területekről. A már meglévő képzőművészeti gyűjteményt gyarapító, mintegy 46 darabot számláló Benczúr gyűjtemény, melyet a festő özvegye 1921-ben adományozott Nyíregyházának, 1950-ben került múzeumunk nyilvántartásába, és azóta is folyamatosan gazdagodik. A régészeti gyűjtemény igazi növekedése is a második világháború után indult a nagy területet érintő földmunkákkal járó beruházások nyomán.

 

1950-ben a múzeum fenntartóját, Szabolcs megyét egyesítették Szatmár-Bereg megyével, ennek megfelelően bővült a múzeum gyűjtőterülete. Az 1950-es évektől számíthatjuk a helytörténeti, a történeti dokumentum, a képző- és iparművészeti, numizmatikai, irodalomtörténeti gyűjtemények szám- és értékbeli növekedését vagy épp létrejöttét.

1954-től 1972-ig Csallány Dezső irányította a múzeumot.

 

 

Az iparművészeti gyűjtemény komolyabb gyarapodása ekkor kezdődött, kiemelkedő része a textil- és a bútorgyűjtemény, továbbá nagy jelentőségűek a Szabolcs vármegyei céhes anyagok.

 

 

1955-ben jött létre hivatalosan az irodalomtörténeti gyűjtemény, mely számos, Krúdy Gyulához, Váci Mihályhoz, Czóbel Minkához vagy Szabó Lőrinchez, valamint további neves nyíregyházi kötődésű irodalmárokhoz kapcsolódó dokumentumot őriz.

 

 

A Jósa András Múzeum Helytörténeti gyűjteményének első leltárkönyvét 1957-ben nyitotta meg Csallány Dezső, de a különálló gyűjtemény kialakítása már 1955-ben megkezdődött. Algyűjteményei között jelentős szerepet játszik az I. világháborús jelvénygyűjtemény, Szabolcs vármegye községpecsétnyomói, a vármegyei zászlók és a nyíregyházi katonaság történetét megjelenítő militaria anyag.

 

 

Erre az időre nyúlik vissza a Történeti Dokumentum Gyűjtemény alapítása is: 1967-től kezdték a múzeum történészei városunk és megyénk történetére vonatkozó papír alapú tárgyak leltárba vételét. Közülük megemlítendő a Nyíregyháza város 1753-as, Károlyi Ferenc által kiadott telepítési pátensei közül az egyik (az 1753. május 16-i) példány, számos, a város céhes iparával kapcsolatos irat egészen 1818-tól kezdődően vagy a képeslap és fotógyűjtemény, mely már a 19. század közepétől őriz nyíregyházi és megyei vonatkozású emlékeket.

 

1972-ben a múzeum élére Dienes István került, aki a meglehetősen rövid, egy éves regnálása alatt sikeresen átköltöztette a múzeumot a megyeházáról a Benczúr téri épületbe. Őt 1973-ban Németh Péter követte, aki csaknerm fél emberöltőn át vezette a múzeumot. Ez idő alatt, 1979-ben nyílt meg a Sóstói Múzeumfalu ‒ hazánk második legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma ‒ a látogatók előtt, mely tagintézmény a kezdetektől a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok Igazgatósága „kihelyezett” Néprajzi osztályaként működött Erdész Sándor, majd Páll István, napjainkban Szabó Sarolta irányítása mellett. A Jósa András Múzeum Néprajzi gyűjteménye mára már közel 60.000 darabot számlál. Törzsanyagát a paraszti életmód mindennaposan használt tárgyai, főként a földműveléshez, állattartáshoz kapcsolódó szerszámok, a kismesterségek eszközanyaga, valamint háztartási tárgyak alkotják. Jelentős tárgycsoportot képez a gyermekjáték-, kerámia- és textilgyűjtemény is.

 

Szintén ebben az időszakban született új koncepció a képzőművészeti gyűjtemény gyarapítására, miszerint elsősorban a Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár megyében élő és dolgozó, illetve az innen elszármazott művészek alkotásaival igyekeztek gazdagítani a múzeumot. A legjelentősebb gyarapodások 1970-1998 között történtek. A gyűjtemény nagy részét így a kortárs művészeti alkotások teszik ki (Barzó Endre, Berecz András, Diószegi Balázs, Huszár István, Kádas István, Ősz Dénes, Pál Gyula, Sebestyén Sándor, Schubert Ernő, Szikora Tamás, Váci András munkái). Az 1990-es évek közepétől újabb leletekkel gyarapodott a múzeum numizmatikai gyűjteménye, melyek közül kiemelkedik az országos hírű újfehértói aranyéremkincs, a több mint 4000 darabos kisvarsányi lelet, illetve a Rakamaz mellett talált római köztársaság kori denarlelet. Ebben az időszakban a régészeti gyűjtemény intenzív növekedésének is tanúi lehetünk, melynek hátterében a nagyberuházásokat megelőző régészeti feltárások álltak. A régészeti, múzeumunk legnagyobb gyűjteménye egyedi leltárba vett anyaga mára meghaladta a 300.000 darabot, kiegészíti az antropológiai, valamint az archeozoológiai leletanyag.

 

 

A Jósa András Múzeumnak jelenleg két tagintézménye működik. Az egyik a korábban már említett Sóstói Múzeumfalu, a másik a Kállay Gyűjtemény, mely intézmények hamarosan bemutatkoznak.

 

E három múzeum együtt 2013. január 1-jétől Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának fenntartásában működik.

 

 Fotó: Balázs Attila 

 

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
#muzeumozzaszobadbol, felhívás, pályázat, virtuális
2020-04-02 16:00