A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Jelen pillanatban a Csornai Muzeális Kiállítóhelyen időzünk, ahol már megtapasztaltuk, milyen erős az itt dolgozók küldetéstudata, majd a múzeum történetével ismerkedtünk meg, legutóbb pedig azt a folyamatot követhettük nyomon, melyben az intézmény közzéteszi digitális tartalmait közönsége széles körű elérésére a jelenlegi speciális helyzetben. Most az intézmény állandó kiállításain a sor, ezeket tekintjük át.
A Csornai Múzeumnak két helyszínen (két településen) összesen négy állandó kiállítása van.
Csornán, a Múzeum épületében 1969. június 22-én nyílt meg az első állandó kiállítás, az északi szárny földszintjén, két teremben. Területe folyamatosan növekedett, a járási tanács újabb, és újabb termeket engedett át az intézménynek. A bővülő kiállítás 1972-ben, majd 1978-ban esett át jelentősebb változásokon, köszönhetően az intenzív gyűjtőmunkának. E kiállításokon a néprajzi- és helytörténeti anyag egyensúlyban szerepelt, más gyűjtemények még nem kaptak szerepet, azok csak időszaki kiállításokon jelentek meg.
Az intézmény- és a kiállítások történetében a legfontosabb váltást 1990. július 15. jelentette. Ekkor a tájmúzeumi cím elnyerését a múzeum új állandó kiállítás megnyitásával ünnepelte. Az új kiállítás – köszönhetően a premontrei rend nagylelkű támogatásának – az emeleten kapott helyet, a kiállítási tér ezzel megkétszereződött. Ez a Nívó Díjjal is kitüntetett kiállítás napjainkban is látható, továbbra is fenntarthatónak érezzük, véleményünk szerint csupán kisebb technikai változtatásokra volt (és van még) szükség benne.
Csornai vásárok és mesterségek – A városi és népi kultúra évszázadai a Rábaközben
Megnyílt: 1990. Felújítva: 2000. Forgatókönyv: Szalontay Judit
A kiállítás 3 teremben és a felvezető folyosón mutatja be a Rábaköz tárgyi néprajzi hagyatékát, a mindennapi élet tereit, eszközeit, valamint a népművészeti alkotásokat. A kiállítás enteriőrláncolatban egyértelmű módon láttatja a századforduló paraszti-. illetve „parasztpolgári” világát.
Az 1. teremben a határművelő gazdálkodás emlékei jelennek meg egy nagy méretű dioráma kép előtt. A gazdálkodás domináns ága a legeltető állattartás volt, ezek eszközei mellett a földművelés tárgyai is bemutatásra kerültek. A külső határból a belső telekre jutunk, megtekintve a pitvarban látható munkaeszközöket, a paraszti élet mindennapos használati tárgyait. Fallal elválasztva betekinthetünk a sarkos elrendezésű rábaközi tisztaszobába, amelyben a hagyományos népi bútorok között különlegességgel is találkozunk, egy Kisjézusos szekrénnyel, amelynek egyetlen magyarországi analógiája ismert. Az 1818-ból való veszkényi festett szekrényen a szokott tulipános virágminták mellett – a magyar népi hagyományoktól eltérően – szentábrázolás is megjelenik.
Múzeumpedagógiai foglalkozások a néprajzi kiállítás 1. termében
A 2. terem a „Mesterségek utcája”elnevezést kapta, a terem közepén végighaladva jobbra a férfiszabó- (Horváth Imre), majd a kékfestő (Fraszt-család) műhelyébe tekinthetünk be, balra a dőri fazekasok termékeinek változatosságát csodálhatjuk meg, valamint az egész Észak-Dunántúlt ellátó híres csornai csizmadiák egyikének (Darázsdi József) műhelyébe pillanthatunk.
A Mesterségek utcájának műhely-enteriőrjei
A 3. terem a hétköznapok után az ünnepek hangulatát idézi meg.A nagy méretű, korabeli utcát ábrázoló fekete-fehér fotó előtt látványos kontrasztként jelenik meg a színes viseletű búcsúi menet, melyben a felöltöztetett bábuk a mezővárosi társadalom keresztmetszetét is megjelenítik, hiszen a népviselet beszédesen tudósított viselőjének vallásáról, életkoráról, családi- és vagyoni állapotáról egyaránt. Az ünnepek kedvelt búcsúi helyszíne, a mézeskalácsos sátor is megjelenik, közelében klasszikus vitrines elhelyezésben tájékozódhatunk a mézeskalácsos mesterség helyi vonatkozásairól, láthatjuk dokumentumait, eszközeit.
Részlet a néprajzi kiállítás 3. terméből a búcsú menetről
Látogatók a búcsús menet, illetve a mézeskalácsos sátor előtt
A folyosó első szakaszán a rábaközi pásztorfaragások legszebb darabjaiból válogattunk. A pásztorfaragások motívumaihoz némán is beszédes, gazdag hagyományú hiedelemvilág kapcsolódott. A vitrinek felett, a konzolokon mestergerendák kaptak helyet. Ez a különleges, mégis vizuális harmóniát nyújtó elrendezés szimbolikusan is összekapcsolja a kiállításnak teret adó kolostori-, és a kiállítás tematikáját jelentő népi kultúrát. A folyosó végén elhelyezett vitrinekben a rábaközi hímzés sokoldalúságáról, magas szintű technikájáról nyerhetünk képet a „lombhullástól rügyfakadásig” készített vörös-, fehér- vagy aranyhímzéses kendők, lepedőszélek, terítők megtekintését követően.A népi vallásosság speciális terét mutatja be a búcsújárás hagyományait összefoglaló kiállításrészlet.
Óvodások a néprajzi kiállítás folyosóján
„… visszatérnek majd mert mulandók” – Horváth Róbert Lóránt naiv szobrászművész állandó kamaratárlata
Megnyílt: 2016. Forgatókönyv: Aszt Ágnes
Horváth Róbert Lóránt (1951-) autodidakta módszerekkel sajátította el az agyag kisplasztikák alkotásának technikai hátterét. Művészi látásmódját a szülőföld szeretete határozta meg, a munkája (postásként dolgozott) során talált régészeti kisleleteket, miután átadta a megyei múzeumnak, speciális, egyedi látásmódjával átértelmezte, újraalkotta. Az egyszerű neolit orsógombokból így született meg az Orsótündér, s így nyert arcot az V. századi diadémás asszony is. Alkotásain keresztül végigkísérhetjük Csorna történetét a mezolitikumtól a diadalmas csornai csatáig, illetve a megtorlásig. Szerethető tárlata a múlt elevenségét sugározza, a helytörténeti könyvek lapjai agyagba öntve jelennek meg előttünk. A tárlat forgó-rendszerben mutatja be gazdag életművét az igazgatói iroda egykori előterében.
Részlet a „…visszatérnek majd mert mulandók…” kiállításról
A Történelem Peremén – A Rábaköz Szívében. Csorna területének története
Megnyílt: 2019. Forgatókönyv: Aszt Ágnes
Az új helytörténeti kiállításunk megrendezése során az volt az alapvető cél, hogy az elbontott társadalmi-ipartörténeti tárlat helyébe egy klasszikus helytörténeti kiállítás lépjen, amely a kezdetektől (régészeti emlékek) napjainkig (1971-ig, a várossá avatásig) bemutatja városunk területének történetét. A település változó határok között, változó kultúrákkal jellemezhető a magyar honfoglalásig bezáróan. A magyarok megtelepedésétől kezdve kezdett formálódni a település képe lassan, a határváltó falutól kezdve a két pólusú szeres mezővárosig, amely számos történeti fordulat miatt csupán a XX. század utolsó harmadára vált várossá. Az állandó kiállítások klasszikus vitrines megjelenítése mellett nagy hangsúlyt helyeztünk az enteriőrökre, amelyek többszintű értelmezést tesznek lehetővé, elhelyezésükkel, szimbólumaikkal megmozgatva az érzelmeket is. A folyosón a termekben bemutatott történeti folyamatokhoz rendelt személyek arcélei láthatóak. Tárlós-vitrines rendszerben mutatjuk be Csorna jeles személyeit, illetve a premontrei rendnek a közgyűjtemények gyarapításában kiemelkedő tagjainak életpályáját.
Látogatói pillanatképek a helytörténeti kiállításról
„Ezerszínű álom, ezerfényű lélek – Szil szakrális emlékei”
Megnyílt: 2019. Forgatókönyv: Balázs Lívia – Aszt Ágnes. Helyszín: Szili Zárdamúzeum (Szil, Város u. 12.)
Szil önkormányzatának kezdeményezésére általános társadalmi összefogással múzeumunk szakmai irányításával épült meg az Isteni Megváltó Leányainak zárdájában, az emeleten Szil mélyen megélt vallásosságát, annak különböző tereit bemutató kiállítás.
Az 1. terem néprajzi dokumentumok, tárgyak együttesével, tablókkal és enteriőrökkel a népi vallásosságot tárgyalja, végigkövetve az emberi élet fordulóit, a jeles napokat, a búcsújárás hagyományait.
A Szili Zárdamúzeum bejárata
Múzeumpedagógiai foglalkozás (Custos-játék) a Zárdamúzeum 1. termében
Kiállítási részlet a Zárdamúzeum 1. termében (Mária-ház)
Tárlatvezetés a Zárdamúzeum 1. termében (Balázs Lívia néprajzkutató)
A 2. terem a helyi egyház működését mutatja be, az Árpád-kori templom nyomaitól, a középkori forrásoktól kiindulva, kronológiai rendszerben áttekintve a plébánosok egyház- és közösségszervező munkáját. A falu feltűnően nagy számú szerzetest adott, olykor egy-egy családból több gyermeket is. A férfi rendeknél a legnépszerűbb a ferences rend volt, így az ő emlékeiket mutatjuk be részletesebben, a nőknél a helyet biztosító zárdát, illetve az abban működő leányiskolát vezető IML nővérek rendjét. Különös színfoltja a kiállításnak egy, a II. világháborúhoz kapcsolódó romantikus szerelem napjainkig elérő története.
Látogatói- és kiállítási pillanatképek a Zárdamúzeum 2. terméből
A 3. teremben, eredeti helyén, tisztelendő Gats Mihály plébános úr nemes felajánlásának és segítségének eredményeképp sikerült visszaállítani az eredeti oltárt, és az egyéb berendezésekkel hitelesen rekonstruálni a zárdakápolnát, amely a kiállítás megnyitásakor felszentelésre is került.
Kápolna a múzeumban (Gats Mihály rekonstrukciója)
