A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Jelen pillanatban a Csornai Muzeális Kiállítóhelyen időzünk, ahol már megtapasztaltuk, milyen erős az itt dolgozók küldetéstudata. Most pedig a múzeum történetével ismerkedhetünk meg:
Fából és szeretetből, múlóból és örökkévalóból… (Fekete József, 1928.)
Az egyiptomi mitológiában tűnik fel először az állandó remény megtestesült, ragyogó alakot nyert szimbóluma, a főnix, a tűzvörös-aranyos tollazatú madár, mely élete alkonyán illatos fűszer-ágacskákból fészket épít, valójában nem otthonként, de önkéntes áldozóhelyként: meggyújtja, és vele együtt porrá ég. A hamvakból ezután egy új, fiatal főnix születik, amely bebalzsamozza az öreg főnix maradványait egy mirhából készült tojásban, és eltemeti Héliopoliszban, a „Nap városában”. A történet körforgásszerűen a végtelenségig ismétlődik. A főnix legendája megjelenik a görögöknél, hittek benne az ókori kínaiak, és a feltámadás jelképeként keresztény szimbólummá lett.
Hogy létezik-e főnix, mindenki saját hite alapján eldöntheti. Mi Csornán megtapasztaltuk a létét. Mert mindaz, ami ebben a különös sorsú múzeumban alapításától napjainkig történt, mással nehezen magyarázható…
Paur Iván (1802-1888). Csorna első régészeti lelőhelyének (Eperjesdomb) feltárója
A megyei központok múzeumai a XIX. század II. felében – utolsó harmadában alakultak, nyilvánvaló összefüggésben a levert szabadságharcot követő időszakkal, majd ez a folyamat újabb lendületet nyert a kiegyezéssel, a nagyszabású világkiállításokkal, illetve a Millennium-ünnepével. Megyénkben (visszavetítve: megyéinkben, Győr, Sopron és Moson vármegyékben) is megfigyelhető e folyamat, Győrben 1859-ben, Sopronban 1868-ban, Magyaróvárott 1882-ben jött létre múzeumi gyűjtemény. Kimaradt az alapítási sorból a Rábaköz vidéke, amely Sopron vármegye perifériájaként Sopron gyűjtőterületébe tartozott, de néhány régészeti kutatást (Paur Iván; Lakner Ambró; Bella Lajos) leszámítva ennek kézzelfogható, a helyiek által érezhető nyoma nem volt.
Lakner Ambró (1847-1898) Premontrei kanonok, Csorna régészeti vezérleletének (hun diadém) megtalálója
Bella Lajos (1850-1937) A századforduló időszakában Csorna területét legintenzívebben kutató soproni régész. Korabeli versecske róla:”Valahol egy kutat ásnak, / indul Bella kutatásnak.”
Hasonlóképp a gyűjteményi-múzeumi kultúra átértékelését jelentette a trianoni békediktátum – különösképp a területi elcsatolásokkal közvetlenül is érintett megyékben. A két világháború között Klebersberg Kunó nevével fémjelezhető kultúrpolitika egy pozitív helyi megnyilvánulása volt a Csornai Állami Polgári Fiúiskola (nyitóképünk) rajztanárának, Fekete Józsefnek a kezdeményezése, amelynek eredményeképp a diákok bevonásával számos néprajzi tárgyat gyűjtöttek össze, rendszereztek és mutattak be, értékes iskolai gyűjteményt hozva létre.
Fekete József 1927. október 19-én érkezett Csornára, s a IV. osztály vezetése, valamint szaktárgyai (rajz, kézimunka, torna) oktatása mellett már ekkor megszervezte a néprajzi gyűjtést, amelynek eredményeit egy iskolai kiállítás keretein belül be is mutatta. Az 1928. június 17-29. közötti kiállítás három terméből a harmadikban kaptak helyet a néprajzi gyűjtés „termékei”, valamint Fekete József festményei. A gyűjteményről nyilvántartás nem maradt fenn, az iskolai értesítőben publikált lista alapján darabszáma 160-170 lehetett. A gyűjtemény nem csupán (becsült) darabszáma, és az értesítőben közölt darabok alapján elképzelhető nívója miatt volt jelentős, és példaértékű a későbbi múzeumnak, de a mögötte rejlő eszmények, és a megszervezését kísérő lelkesedés miatt, amelyről képet alkothatunk Fekete Józsefnek 1928-ban, az iskolai értesítőben publikált felhívását olvasva: „Mit hagyunk utódainkra, hogy büszkén emlékezzenek meg ránk?... Aranyunk, ezüstünk nincsen. Rábaköz áldott rónája nem rejt sziklát, megmunkálható követ magában… De az itt lakó dolgos magyar nép fából, kenderből alkotott kincseket. Fából és szeretetből, múlóból és örökkévalóból… Amit azonban még magunkénak mondhatunk belőle, már csak haldokló roncs. Omladozik a szelemenágasos ház, porlad a mestergerenda, a tulipános láda, a födeles ágy, a tálos, a szegletpad…, mert hiányzik a megértés, amivel új életre menthetnénk át őket. Szeretnénk megmenteni a veszendő kincseket. Nem magunknak, hanem az utókor számára, mely bizonyára meg fogja érteni azok szépségét és jelentőségét.”
A Csornai Polgári Fiúiskola értesítője, 1928. A leendő gyűjtemény első publikációja (Fekete József)
A gyűjtemény a II. világháború után szétszóródott, faragott fatárgyait az ebből az iskolából alakult gimnázium államosítást követő első igazgatója, Király Iván őrizte meg, és adta át később a Xántusz János Múzeum filiájaként működő gyűjteménynek, valamint került hagyatékából a múzeumba.
1948-ban Király János csornai bíró és Czinder György községi főjegyző Pozsgay Antal soproni alispán támogatásával a Rábaközi Tájmúzeum létesítésének szándékával írt kérvényt Ortutay Gyula miniszternek. Az előljáróság az 1932-38. között felépített, nyugati toronypárral ellátott „új” plébániatemplom egyik 60 m2 alapú toronyszobáját kívánta múzeumként hasznosítani.
Az „új” templom DK-ről (1938)
A tervek szerint a szobát rábaközi stílusban átfestették volna (Hogy ez mit jelentett volna pontosan, ma már nem tudjuk. A rábaközi házak belső falfelületei többnyire egyszínű fehérek voltak, a népi díszítőmotívumok a használati tárgyakon jelentek meg tárgytípusoknak megfelelő technikával.), múzeumi berendezések beszerzéséről gondoskodtak volna. Ortutay Gyula miniszter a Néprajzi Múzeum népviselettel és a hímzőkultúrákkal foglalkozó szakmuzeológusát, Palotay Gertrúdot jelölte ki a gyűjtés-, illetve a múzeum megszervezésére. Palotay Gertrúd 1951-ben bekövetkezett halála után a koordinációs feladatok a megyeközpont múzeumára szálltak. 1958-ban a Xántusz János Múzeum elismerő okleveleket adott ki a múzeum megszervezésében közreműködő csornai tanároknak, diákoknak. Az oklevelek fennmaradtak, ám a ténylegesen elvégzett munkáról nincsenek adataink, és múzeum megnyitására sem került sor. 1963-68 között Németh Imre a XJM néprajzkutatója állt az ügy mögé, amely irányítása mellett – köszönhetően a csornai pedagógusok, elsősorban Beősze Antal munkájának –, realizálta az intézmény felállítását.
Beősze Antal (1898-1979), a „csornai múzeumügy élő lelkiismerete”
A korszak jellemző tendenciája volt, hogy a vidéki népművelő szakkörök gyűjteményeiket rendszerezték, és komolyabb keretek közé kívánták helyezni, nem ritkán erősen sértve az alapvető muzeológiai szakmai elvárásokat, hiszen e gyűjtemények megszervezésének, rendszerezésének a fő mozgatórugója az önmagában álló lelkesedés volt, amelyet gyakran kísért dilettantizmus. Csornán ezzel szemben Beősze Antal nyugdíjas tanító irányítása mellett szisztematikus, körültekintő anyaggyűjtések, „expedíciók” folytak, melyeknek eredményeképp létrejött törzsgyűjteményünk.
Kóbor Katalin, Beősze Antal leánya átveszi édesapja poszthumusz kitűntetését a Múzeumi cím elnyerésekor (1989)
Az anyag rendszerezése Szalontay Juditra várt, akit 1969-ben gyűjteménykezelőként helyezett Dávid Lajos megyei igazgató Csornára. 1969. június 22-én megnyílt az első állandó kiállítás a volt premontrei rendház (akkoriban járási tanács) északi szárnyának földszintjén. A kiállítást Pödör Pál nyitotta meg, aki két év múlva a várossá válás ünnepén első tanácselnökként a városi lét egyik pilléreként emlékezett meg erről.
Pödör Pál, a város majdani első tanácselnöke 1969. június 22-én megnyitja a Múzeum első állandó kiállítását. Mögötte ősz hajjal Beősze Antal, múzeumalapító-néptanító.
A klasszikus elrendezésű kiállítás többször jelentős változásokon esett át és folyamatosan növekedett területe is. Szalontay Judit gyűjteménykezelőből múzeumvezető, majd múzeumigazgató lett, illetve néprajzos szakmuzeológussá vált. Hatalmas, feledhetetlen érdeme, hogy a filiációs kis gyűjteményt 1990-re múzeummá fejlesztette – együttműködve a megyei szakmai és fenntartó szervekkel, egyensúlyban a városi vezetéssel, és az 1989-ben visszatelepedett premontrei renddel.
Részlet az első kiállításról
Ezt az együttműködést megkönnyítette, hogy Csorna városa, bár 2012-ig nem volt a múzeum fenntartója, folyamatosan magáénak érezte az intézményt, támogatta, illetve kifejezett befogadókészségét hangsúlyozta mindig a Horváth Lóránt Ödön által vezetett premontrei rend is.
Horváth L. Ödön OPraem apát a múzeummá avatás ünnepségén Szalontay Judit múzeumigazgatóval (1990. július 15.)
A múzeumi élet élénk volt, az állandó kiállítás mellett évente 3-4 önálló és befogadott időszaki kiállítást rendeztek, részt vettek az országos kezdeményezésű múzeumi programokban, szakmai konferenciákat rendeztek, és önálló kiadványsorozatot is megjelentettek (Csornai Múzeumi Füzetek 1-4.).
Az 1990-ben megrendezett néprajzi kiállítás Nívódíjat kapott, 2000-ben a múzeum az Év Múzeuma pályázat minisztériumi különdíjasa lett.
Az országos muzeológiai nagyválság Csornán is érződött: az intézmény 2005-ben gyűjteménnyé, majd 2007-ben kiállítóhellyé vált, amely folyamat hatalmas arányú szakmai-szervezeti visszaesést jelentett. A létszámleépítés mértéke 2005-ben 36%, 2007-ben további 33% volt, míg fenntartóváltás előtt, a megyei múzeumigazgatóság megszűnésének évére csupán 2 fő részmunkaidős teremőr maradt. Ez az időszak a múzeum történetének mélypontja volt.
Ugyanekkor e folyamattal összefüggésben 2012-ben megszűnt a megyei múzeumhálózat, az intézmény fenntartója 2013-ban Csorna Város Önkormányzata lett.
Hatalmas kihívást jelentett, hogy az integrált kulturális intézményrendszerbe olvasztott múzeum 2, hat órában teremőrként foglalkoztatott munkatársa egy nem muzeológusi végzettségű vezető mellett valódi esélyekkel dolgozhasson azon, hogy a múzeum ne csak nevében létezzen.
Szalayné Galambosi Tímea, a Csornai Múzeum igazgatója a „Kékkel festett álmok” c. időszaki kiállítás megnyitóján (2016)
Hatalmas hittel vágtak bele olyan kezdeményezésekbe, amelyek lényegesen nagyobb intézmények számára is komoly kihívást jelentenek (pl. Múzeumok Éjszakájának meghirdetése). A pozitív fogadtatás megerősítést jelentett, és annak megfogalmazott igényét, hogy az intézmény ne csak népszerű legyen, de szakmai alapokon is álljon. 2015-től muzeológus foglalkoztatásával igyekszik a múzeum ennek jogosultságát igazolni. Bár a gyűjtemény dominánsan néprajzi, illetve másodlagosan helytörténeti, az alkalmazott muzeológus régész. Szakmai kapcsolatok segítségével sikerült népszerű és a szakma által is elismert időszaki kiállításokat építeni, fellendült az esélyegyenlőségen alapuló, nyitott szellemű múzeumpedagógiai tevékenység és intenzívebbé vált a kutatói munka is.
A Csornai Múzeum munkatársai (Balázs Tibor, Némethné Pozsgai Éva, Szalayné Galambosi Tímea, Aszt Ágnes) az ÉM-2015 elismerő oklevelével (2016)
Az intézmény talpra állt (újra), 2016-ban az Év Múzeuma pályázat 2. helyezettje lett, majd a nemzetközi Avicom-F@imp pályázaton ezüstérmet szerzett. 2018-ban lehetőséget kaptunk, hogy bekapcsolódva a Premontrei Látogatóközpont kialakításába 2019-ben tartalmilag és szemléletében is új helytörténeti kiállítást nyithassunk. A magára találó intézmény évről évre szignifikánsan emelkedő látogatószámát a felújítás hosszú időszaka (2018. március – 2019. augusztus) megtörte, majd az újraindulás is kényszerű akadályt kapott a COVID járvány miatt 2020. március közepén.
Az új helytörténeti kiállítást megnyitója (A kiállítást megnyitotta: dr. Bónáné dr. Németh Katalin Csorna Város polgármestere, 2019. aug. 20.)
Újra és újra újrakezdésről szól a múzeum története, újra és újra integrálva nem csupán a társintézményeket, de tapasztalatainkat is. Úgy gondoljuk, a főnixmadarunk múzeumbarátsága megtartó erőként van velünk, amiből energiát merítve érdemes tovább folytatnunk Fekete József, Király Iván, Beősze Antal kezdeményezését, szeretettel és tudással őrizni Csorna közös nagy padlását: Múzeumunkat, amely minden nehézség mellett is: „Eleven-Vidám-Értékes: A Mienk”.
