A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum után a Postamúzeum lát vendégül bennünket. Elsőként a Postamúzeum történetét, utána az országot behálózó kiállításokat, majd a gyűjteményt ismerhettük meg.
Utolsó bejelentkezésünk többszörösen vett búcsú. A múzeum épp nyugdíjba vonuló igazgatónőjével, Kisfaludi Júliával beszélgettünk, aki 2012 óta sikeresen vezeti az intézményt.
A Postamúzeum az ország egyik legkülönlegesebb múzeumi hálózata. (Erről itt írunk!) Minek köszönheti az intézmény, hogy térben és tematikában ennyire szerteágazó láncolattal rendelkezik?
Arról, hogy az 1960-as években a balatonszemesi és nagyvázsonyi épületek hogyan, kinek a kezdeményezésére kerültek a Postamúzeum használatába, nincsen konkrét információnk, a dokumentumok erről nem árulkodnak. A rendszerváltást követően azonban jellemzően az történt, hogy akár a Magyar Posta, akár az utódvállalatok valamelyike (Matáv, Antenna Hungária), mint a Postamúzeum működéséért felelős közös alapítvány egyik fenntartója, megüresedett, funkcióját elveszített épületét vagy helyiségeit felajánlotta múzeumi hasznosításra, az ország legkülönbözőbb pontjain. Kiállításra vagy raktározásra történő felhasználásuk már a múzeum saját, szakmai döntése volt, mint ahogy az is, hogy a kiállításnak mi legyen a témája, figyelembe véve a régió, a település történelmi múltját és a helyiség fizikai adottságait.
Ki az intézményháló fenntartója?
A kiállításokat, a múzeumi funkcióhoz szorosan kapcsolódó feladatokat, beleértve a személyzet alkalmazását is a múzeumot működtető mindenkori alapítvány, most a Postakürt Művelődési és Szociális Közhasznú Alapítvány látja el és finanszírozza. Az ingatlan állapotával összefüggő beruházások esetében az alapítvány törekszik a tulajdonossal együttműködve és megosztva eljárni.
Hogyan hat az intézményhálóra, hogy a postahivatalok az internet hatására elveszítették korábbi kiemelkedő jelentőségüket?
A meglévő hálózatunkat ez a tény nem befolyásolja, kiállítóhelyeink függetlenek az adott település postájától, annak lététől vagy minőségétől, és különösen a turisztikailag kiemelkedő régiókban (Balaton, Balaton-felvidék, Hollókő) már önálló idegenforgalmi célponttá váltak.
Melyek a leghíresebb tárgyai a gyűjteménynek?
Ezt sokkal inkább egy látogatótól vagy a látogatók sokaságától kellene megkérdezni, engem befolyásol a szakmai ismeretem, a gyűjtemény ismerete. Ám a tárlatvezetések során tapasztalt látogatói reakciók alapján mindenképpen „dobogós” helyezett a csőposta, mely berendezést több kiállítóhelyen is bemutatunk, ráadásul működés közben. Érdekes módon hiányként élik meg a látogatók, ha egy kiállításban nem látnak postakürtöt, még ha az nem is passzol oda korban vagy tematikában, aminek nyilvánvaló magyarázata, hogy a postakürt általános szimbóluma a postai szolgáltatásoknak. A technikatörténeti tárgyak közül ki kell emelni a Hughes-féle távírógépet az állandó kiállításunkban, melyből ez az egyetlen teljes példány hazánkban; a Rotary 7A1 típusú automata telefonközpontunk ugyanakkor világviszonylatban is egyedülálló, mert egyetlen, mely 1928-ban történt megépítése óta változatlanul helyén állva, működőképesen várta 2017-ig a látogatókat, s reméljük, centenáriuma beköszönte előtt újra ámulatba ejtheti majd őket.
Hughes-féle távírógép
Mióta dolgozik a Postamúzeumban?
1986. december és 2002. március között történész-muzeológusként dolgoztam a múzeumban, a postatörténeti tárgyi gyűjtemények revíziós munkálatai során ismertem meg a tárgyakat. A 16 év alatt kollégákkal együtt aktív gyűjtő utak során gazdagítottuk a gyűjteményeket, postás szakember iránymutatásával létrehoztam az Aprónyomtatványtárat, és részt vettem szinte valamennyi kiállítás megtervezésében, létrehozásában is.
Miért döntött úgy, hogy megpályázza 10 év szünet után a vezetését?
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban a Nyilvántartási osztály élén töltött tíz év alatt vezetői tapasztalatokra, komoly adatbázis-kezelői tudásra tettem szert, miközben sem a múzeumoktól általában, sem a Postamúzeumtól nem szakadtam el, szakmai rendezvényeken és azon kívül is rendszeresen tartottam a kapcsolatot a volt munkatársakkal. Ezek mellett mégis inkább a 16 évi teljesítményem lehetett az oka annak, hogy amikor a Magyar Posta Zrt. a Postamúzeumnak az Andrássy úti Saxlehner-palotából való kiköltöztetése mellett döntött, megkerestek és felkértek a költözés megszervezésére és a majdani új helyen történő állandó kiállítás megtervezésére. A 2011 végén érkezett, összetett feladatra szóló felkérést azért mertem elfogadni, mert biztos voltam benne, hogy a költöztetés szakaszokra, feladatokra, határidőkre bontva a múzeumi munkatársak segítségével, lelkiismeretes és aktív közreműködésével megvalósítható; az új állandó kiállítás koncepciójának megfogalmazására, a kiállítás megtervezésére a gyűjtemények ismerete és a sokéves kiállítás-rendezői tapasztalat szolgáltatta az alapot. A 2012 augusztusáig megbízás alapján végzett munka eredményének tulajdonítom, hogy az alapítvány kuratóriuma a továbbiakban a múzeum vezetésével bízott meg, amit a munkatársakkal a munka során kialakított személyes kapcsolatomra és a tízéves vezetői tapasztalataimra támaszkodva, félve ugyan, de elfogadtam.
Mely eredményére a legbüszkébb?
A 2012. szeptember 25-i igazgatói kinevezésem óta eltelt nyolc év egyik legnagyobb sikerének tartom a digitális nyilvántartás bevezetését, ami nemcsak a muzeológusok munkáját segíti még jobban, mint az addig használt Excel-táblák, hanem egyben kiváló lehetőség a múzeum harmadik alapfeladatának, a közkinccsé tételnek az ellátásában. A MúzeumDigitár program 2018-ban megkezdett használatával mára már három gyűjteményünk teljes anyaga, csaknem 6000 rekord bekerült a rendszerbe, melyek közül több mint 2800 vált publikussá, azaz nyilvántartási adataival, leírásával és fényképével bárki számára elérhetővé. Ugyancsak a digitalizálásnak köszönhetően az Arcanum Adatbázisba bekerültek az egyik elsődleges postatörténeti forrás, a Postai Rendeletek Tára 1867 és 1945 közötti kötetei, valamint a könyvtárunkban őrzött budapesti telefonkönyvek oldalai. Valamennyi munkatársam nevében mondom, hogy büszkék vagyunk a Magyar Királyi Posta létrejöttének 150. évfordulójára készített különleges, egy 18 tonnás postai teherautó rakterében megépített kiállításunkra. A Történelmet kézbesítünk című utazó kiállítás 2017. május 5. és október 18. között mintegy 12 000 km megtételével járta az országot, 141 napon volt látogatható 125 településen, és összesen 20 939 regisztrált látogató tekintette meg, amihez szinte mindig a helyi aktív vagy volt postás dolgozók nyújtottak segítséget, átérezve, hogy a jubileum az ő ünnepük is.
Hogyan hat a világjárvány az intézmény működésére?
Március közepétől május végéig minden munkatárs otthonról dolgozott a digitális nyilvántartásban, ami rendkívüli előrehaladást eredményezett, míg a frontszemélyzet foglalkoztatása a kiállítóhelyek zárva tartása miatt szünetelt. A MúzeumDigitárba történő adatrögzítés mellett gyűjtemény- és műtárgyismertetés tartalmú posztokkal a Facebook-oldalunkon 2-3 naponta jelentkeztünk, melyeket, különösen eleinte, nagy érdeklődés fogadott.
A járvány őszi hullámában szeptembertől november közepéig előre bejelentkezéssel, egyeztetett időpontban fogadtuk a látogatókat, garantálva számukra (családok, kisebb csoportok), hogy „egyedül” vannak a múzeumban és tárlatvezetés mellett tekinthetik meg a kiállításokat. Mérsékelt mértékben, de voltak, akik éltek ezzel a lehetőséggel. Az éves tervben megfogalmazottak szerint elkészítettük ez évi időszaki kiállításunkat Játsszunk postást! címmel, de megnyitóját már csak virtuálisan tartottuk, tarthattuk meg, honlapunkon és Facebook-oldalunkon keresztül, ami újabb tanulópénz volt számunkra a látogatók és az érdeklődés megtartása érdekében kifejtett online munkában. A munkatársak fő tevékenysége most is a digitális nyilvántartás, és mellette a virtuális kiállítás készítésének és a virtuális tárlatvezetés lehetőségeit tanulmányozzák. Az interjú készítése idején, november végén a múzeum működését nemcsak a járvány nehezíti, hanem a vezetőváltás is, én ugyanis nyugdíjba vonulok, és utódom december 1-jén veszi át a Postamúzeum irányítását.
Jó egészséget és sok boldogságot kívánunk a nyugdíjas évekre!
