A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum, a szolnoki Damjanich János Múzeum után a Postamúzeum lát vendégül bennünket. Elsőként a Postamúzeum történetét, utána az országot behálózó kiállításokat, most pedig a gyűjteményt ismerhetjük meg.
A Postamúzeum tárgyainak gyűjtését az 1880-as években kezdték meg, de a ma érvényben lévő gyűjteményi struktúra csak 100 év múlva, az 1980-as évek közepére alakult ki. A múzeum a hagyományos postaszolgálat, a vezetékes és a vezeték nélküli távközlés tárgyi és dokumentációs emlékeit gyűjti, valamint kiemelt feladatának tekinti a postaszervezet és a postás társadalom történetének, a magyar történelemben és kultúrtörténetben való szerepének megismerését és bemutatását. A gyűjtemények első fennmaradt gyarapodási naplóját 1931-ben kezdték meg, és a későbbi naplók sora hiánytalanul lefedi az azóta eltelt kilencven évet. A mai fogalmaink szerinti leltározást az 1950-es években kezdték el, az első tárgyleíró kartonok is ekkor készültek. A múzeumi gyűjteményeink két fő kategóriája a tárgyi és a dokumentációs, és mindkét gyűjteménycsoport további tíz-tíz gyűjteményre tagolódik. Gyűjteményeink több mint 11 000 tárgyat és mintegy 40 000 egységnyi dokumentumot tartalmaznak.
I. Ferdinánd díszes kiadású, örök jogú postamesteri adománylevele Reviczky Károlynak a nyergesújfalusi postamesteri hivatalról; pergamenlapokon, vörös bársonyba fűzve, fehér és zöld színű összeköthető selyemszalaggal, I. Ferdinánd réztokba öntött, arany színű zsinóron lógó ép viaszpecsétjével és saját kezű aláírásával; gróf Apponyi György és Jászay Pál kézjegyével.
A postatörténeti gyűjteményeinkben olyan tárgyakat, dokumentumokat gyűjtünk, amelyek a posta tevékenységével, szervezetével, üzemvitelével, szolgáltatásaival, munkavállalóival kapcsolatosak. Az egyik legfontosabb és leglátványosabb gyűjteményünkben, az Ügyviteli és üzemviteli emlékek között például postahivatali bútorok, világítási és fűtési berendezések, levélgyűjtőszekrények, kezelési kisgépek, értékőrző és pénzkezelési eszközök, fegyverek, postakürtök és sípok, a levél- és csomagmérlegek, kézbesítőtáskák, az irodai munkavégzés tárgyai is megtalálhatók. A Járműgyűjteményben fogatolt járművek, gépkocsik, kis- és nagyteherautók, motorkerékpárok, kézikocsik, targoncák vannak, eredetiben vagy rekonstrukcióban, de néhány modell is van itt, és bár darabszámát tekintve ez a legkisebb gyűjtemény, ez tartalmazza a legnagyobb méretű, műtárgyunkat, a mozgópostakocsit. Legváltozatosabb gyűjteményeink egyike a Személyes, társadalmi és szakoktatási emlékek gyűjteménye, ahol a postai társadalmi események, rendezvények, a postaszolgálatban és a szakoktatásban kiemelkedő személyek, továbbá postai dolgozók szociális, kulturális és sportegyesületeinek tárgyi emlékeit, valamint a reklámtárgyakat gyűjtjük. Darabszámra a legnagyobb tárgyi gyűjteményünk a Bélyegző-, pecsétnyomó- és éremgyűjtemény törzsanyagát a postakezelés során használt bélyegzők jelentik, kezdve a legkorábbi, 1750–1850 között egyedileg készített, ún. előfutár-bélyegzőkkel, folytatva a betétszámos, majd a kerék rendszerű bélyegzőkkel, a napjainkban használatos önfestékező, műanyag testű bélyegzőkig, melyek mellett jelentős csoportot alkotnak a vésett pecsétnyomók és a gumibélyegzők is. A távközlés-történeti gyűjtemények körébe azok a műszaki jellegű tárgyak, dokumentumok tartoznak, amelyek a távíró-, távbeszélő-, rádió- és televízió-adóvevő berendezések, létesítmények és ezek alkatrészei, egységei, tápegységei, kiszolgáló-üzemeltető eszközei fogalmi körét képezik. Dokumentációs gyűjteményeink élén az Okmány- és iratgyűjtemény áll, benne a magyar posta, távközlés és műsorszórás történetére vonatkozó, történeti vagy forrásértékű okmányokkal, iratokkal, a posta- és távközléstörténetben kiemelkedő szerepet játszó személyek hagyatékával. A történeti értékű, dokumentatív jelentőségű képeket, szobrokat a Kép- és ábrázolásgyűjteményben helyezzük el, tekintet nélkül előállításuk technikájára, anyagára, méretére, az ábrázolás művészi értékére, hiszen a muzeális értéket az ábrázolás tartalma jelenti.
Nagykanizsai hímzett egyesületi zászló
A tárgyról még több itt!
Könyvtárunk a posta-, távírda-, távbeszélő- és műsorszórás-történeti kutatás szakkönyveinek, folyóiratainak, rendeletgyűjteményeinek, valamint a technika-, ipar-, közlekedéstörténet és a muzeológia kapcsolódó műveinek tudományos szakkönyvtára, 17 000 kötetnyi állományában 250 kötetből álló történeti értékű muzeális gyűjteménnyel. Gyűjteményeinkről az érdeklődők bővebben honlapunkon és a MúzeumDigitár felületein tájékozódhatnak.
Díszes emléklap Tersztyánszky Ákos államtitkárnak, postavezérigazgatónak nyugalomba vonulása alkalmából, a pécsi kerületi postaigazgatóság műszaki ügyosztályának személyzetétől, aláírásokkal; Horváth Károly pécsi grafikusművész által készített, a pécsi székesegyházat ábrázoló borítóba fűzve, sárga selyemzsinórral.
Kör alakú, 5 mm vastag, keretelt pecsétnyomó, középen a babér- és tölgyfaággal keretezett magyar címerrel és a szent koronával. Köriratban a vésett betűk: "M. KIR. POSTABIZTOS NAGYVÁRAD", alul "5". A pecsétnyomó hátoldala krómlemezzel borított, nyélként egy hármas tagolású, lehajtható rézfogantyú szolgált. Tárolására egy 5 cm átmérőjű, gombnyomásra zsanérral nyíló, kívül-belül krómozott zsebóratok szolgált. Nagyvárad posta postabiztosának pecsétnyomója. A postabiztos volt az a személy, aki a kincstári vagy postamesteri hivatalokat ért betöréses lopások esetén a területi postaigazgatóságot képviselte, és a biztosítótársaság, valamint a rendőri hatóság szakemberével együtt részt vett a károk felmérésében.
Jelvény. Nemzeti színű szalaggal átfont búzakoszorú, azon ötágú vörös csillag, azon fehér körpántban arany betűkkel: "A posta kiváló dolgozója". Középen villámos postakürt arany színben. Hátoldalára hosszú tűtartó forrasztva. Mátics Béla, a Jászberényi Rádióállomás egykori munkatársa elismerése.
Kézbesítő verseny díja
Magyarország postatérképe, 1926 Jelölve: vármegyék, postaigazgatósági kerületek, kincstári és postamesteri postahivatalok, időleges kincstári és postamesteri postahivatalok, kincstári és postamesteri pályaudvari postahivatalok, postaügynökségek, pályaudvari ügynökség, vasútállomás postahivatal nélkül, közutak, melyeken kocsi-, illetve gyalogküldönc postajáratok közlekednek, vasúti fő- és mellékvonalak Méretarány: 1:570 800
Morse-féle távíró
Mozgópostakocsi
Tantusz
Az 1907-ben rendszeresített, 7M. zengőjeles távbeszélő készülék volt az első hadműveleti célra használt telefonunk. Ez a típus volt az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének standard katonai készüléke, amelyet az impériumváltás után a Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg, majd a Nemzeti Hadsereg és végül a Magyar Királyi Honvédség egyaránt használt. Egészen 1930-ig - a 30M. (egységes) távbeszélő készülék bevezetéséig - egyeduralkodónak számított idehaza. A 7M. zengőjeles készüléket hangzótávírónak is nevezték, ezen készülék kézibeszélőjének nyelébe volt szerelve a hívó nyomógomb, amely segítségével Morse jeleket lehetett továbbítani.
Tértivevény
Vezérigazgatói utasítás
A leadképen ahevesi postahivatal személyzete és berendezési tárgyai láthatók. A négyből három személy neve szerepel a kép hátoldalán: Mikola Zoltán, Mikola Károlyné és Mikola Károly. A szoba közepén egy írópult, tőle balra egy Morse távíróval felszerelt asztal, jobbra pedig egy beosztószekrény levélmérleggel.
