A MúzeumTrip olyan felfedező túra, amely során egy-egy múzeum mélyében, az ott őrzött tudás különböző rétegeiben tehetünk kirándulást. A Magyar Múzeumok OnLine kéthetente (minden hónap elsején és 15-én) másik múzeumot keres fel, hogy felfedezze és bemutassa a kisebb és nagyobb, régebbi és újabb intézmények történeteit, gyűjteményeit, kutatásait és programjait. Vác, Pásztó, Gyula, Debrecen, Szentendre, Csorna, Tapolca, Győr és Mohács, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Eger, Nyíregyháza, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Kecskeméti Katona József Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum után a szolnoki Damjanich János Múzeum lát vendégül bennünket. A központi épület után a Tabánba és a Szolnoki Képtárba mentünk, most pedig a Szolnoki Galériába vezet az utunk.
A város ékességét, a szolnoki „új zsinagógát” Baumhorn Lipót tervezte, aki már életében megkapta a „zsinagógaépítő” előnevet. A szolnoki zsinagóga 1898-99-ben épült és mintegy előtanulmányként szolgált a nagy mű, a szegedi zsinagóga tervezéséhez. Az építéssel Vaskovits Antal ceglédi építőmestert bízták meg.
Az 1899. augusztus 29-én felszentelt „templom” a szolnoki izraelita hitélet központjaként működött a negyvenes évekig, majd a háborút követően egy ideig a deportált zsidók lakásaiban maradt bútorok raktározására használták. Idővel állaga teljesen megromlott. 1966-ban vásárolta meg Szolnok városa és elkezdődött az épület átfogó rekonstrukciója.
Újjáépítése után 1972-ben a zsinagógát a város vezetése a Damjanich János Múzeum kezelésébe adta. ezzel Szolnoki Galéria néven, kizárólag kulturális-művészeti profillal megkezdte működését az ország egyik legszebb és legnagyobb kiállítótere.
A Szolnoki Galéria megnyitása fordulópontot jelentett Szolnok kulturális életében, elsősorban képzőművészeti vonatkozásban. A közlekedés-földrajzi tekintetben oly kedvező helyen fekvő város új kiállítócsarnoka lehetőséget nyújtott a Múzeum számára, hogy az akkor már több mint száz éve kialakult képzőművészeti élet történetének, részleteinek alaposabb feldolgozása megtörténhessen. 2004-ben ismét egy nagy, majdnem mindenre kiterjedő felújítás vette kezdetét. 2005 júniusában a megújult épület egy nagyszabású vándorkiállítás a Szecesszió vidéke – a vidék szecessziója című tárlattal nyitotta meg kapuit. A vidéki múzeumok összefogásával létrejött országos kiállítás sorozat első állomása a Galéria volt.
Az elmúlt másfél évtizedben sok emlékezetes tárlatot láthatott a nagyközönség. A Damjanich János Múzeum történetének legsikeresebb időszaki kiállítása – mind a látogatószám, mind a bevételek tekintetében – a Munkácsy Mihály életét és művészetét bemutató Munkácsy-kiállítások voltak 2007-ben és 2019-ben. A Pákh Imre műgyűjtő Munkácsy-gyűjteményéből szervezett kiállítás-sorozat egyik jelentős állomása volt a Szolnoki Galéria. A szolnoki tárlatot kiegészítették számos további Munkácsy-alkotással a Magyar Nemzeti Galériából, a miskolci Herman Ottó Múzeumból, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumból, valamint 2019-ben egy, a nagyközönség által addig nem látott alkotás érkezett.
2009-ben a kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum gyűjteményéből egy 15-16. századi metszetekből összeállított reprezentatív tárlatot láthatott a közönség Dürer és kortársai címmel.
Az op-art úttörője, Victor Vasarely világhírű magyar származású festőművész magyarországi műgyűjtők tulajdonában lévő, ritkán látott alkotásaiból rendezett kiállítás nyitotta a 2010-es évet.
Tavasszal a 20. század egyik legjelentősebb magyar származású fotósa, Robert Capa alkotásaival találkozhattak az érdeklődők. Legjobb fotóiból 2008-2009-ben 985 felvételt vásárolt meg a Magyar Állam, ebből a mesterkópia-sorozatból állított össze válogatást a Magyar Nemzeti Múzeum.
Ősszel Rippl-Rónai József festőművész munkásságát tekinthették meg a látogatók. A Magyar Nemzeti Galéria anyagából rendezett kiállítás darabjai végigkísérték Rippl-Rónai teljes pályafutását a franciaországi képek sorától a hazatérése után Kaposvárott készült alkotásokig.
Még ebben az évben egy többéves kutatás eredményeképp egy kiállítás keretében került bemutatásra megyénk egyházművészete „Nagy Isten kedvében – Örök dicsőségben” Templomok művészete címmel.
A nagy háború és emlékezete több múzeum és civil szervezet összefogásával állított emléket az I. világháború 100 éves évfordulójának.
2017-ben a Reformáció 500 rendezvénysorozathoz ismét egy megyei kutatást lezáró tárlattal kapcsolódott a Múzeum.
2019-ben a Tabáni emlékek nyomában járva Szolnok egyik legrégebbi városrészét ismerhették meg az érdeklődők a Tabán (P)anno kiállításon. A Szolnoki Galériában megelevenedtek a zegzugos utcák, bepillanthattunk egy tabáni ház szobájába és konyhájába. A már 1753-as szolnoki térképen jelölt városrészről készült tárlat az egykori lakosok segítségével valósult meg. Az egyedülálló tabáni életformát használati eszközök és tárgyi emlékek elevenítették fel. A szolnoki Művésztelepen élő festők egyik kedvenc témája volt az ódon városrész varázsa, ami a Szolnoki Galéria emeletén a képzőművészeti alkotásokon keresztül elevenedett meg.
Csik Ferenc fotója
Az impozáns Szolnoki Galéria épületének történetét és az itt megrendezett kiállításokat részletesebben bemutatja a 2015-ben megjelent kiadvány.
Minden itt zajló rendezvény és siker egyben megemlékezés, tiszteletadás is. Állandó kiállítás emlékezik meg a szolnoki zsidóságról, és a Galéria előtti téren látható Magyarország egyetlen Baumhorn Lipót szobra.
