A Magyar Múzeumok OnLine #múzeumozzaszobádból sorozatában most a Duna Múzeum virtuális tartalmait mutatjuk be, s mellette röviden lehet olvasni az intézmény létrejöttéről, állandó kiállításáról is.
A múzeum honlapját böngészve is érdemes ismerkednünk tartalmaikkal, a múzeum történetével.
Hogyan raktározunk mi? címmel Horváth István, a múzeum munkatársa írt korábban cikket, amelyben a Látványtár munkáját, felépítését ismerhettük meg, de az intézmény munkatársai igyekeznek a bemutatkozókon túl más tartalmakkal is jelen lenni a webes felületen.
A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumot 1973-ban hozta létre az Országos Vízügyi Hivatal elsősorban azzal a céllal, hogy az évszázados vízi múlttal kapcsolatban fellelhető, muzeális értékű dokumentációs és tárgyi emlékanyag ne kallódjon el, hanem rendezett formában nyilvántartva, kiállításokon bemutatva az utókor épülését szolgálja, valamint vízügy részére információs adatbázis is legyen.
A Duna Múzeum szinte egyedülálló a maga nemében, ugyanis még világviszonylatban is kevés hasonló múzeumot találni, mely ilyen mélységben foglalkozna a vízügy, a vízgazdálkodás történetével és hasonló óriási tárgyi és dokumentációs gyűjteménye legyen.
A múzeumpedagógusok játékos feladatlapokkal, ismeretterjesztő videókkal, alkotásra hívó ötletekkel szeretnék motiválni a gyerekeket.
Kísérletező videók, ismeretterjesztő kisvideók, víztörténeti érdekességek, a múzeum eseményei érhetők el ezen a csatornán. Itt is hallhatunk például a múzeum 2019-ben megnyílt VÍZeum című kiállításáról:
Instagram: #dunamuzeum
A Vízmérce elnevezésű intézményi blog több érdekességgel is szolgál az olvasóknak, a vizek rajongóinak. Így olvashatunk például a vízellátás történetéről, az első magyar Adria-expedícióról, a repülőhídról, Széchenyi Ödönről, a fürdők világáról, de még sok más érdekes történetről.
Gyűjteményi darabok a Facebook felületén
A múzeum gyűjteményének egyik különleges darabja egy kőből készített vízszűrő vagy más néven csepegtető-/csepegő kő. Gyűjteményünk e darabja az egyik legépebben megmaradt ilyen típusú tárgy hazánkban. Eredetileg az Apostag nevezetű lakóhajó berendezési tárgya volt, 1978-ban került ajándékozás útján az akkoriban első állandó kiállítására készülő Vízügyi Múzeumba. A mészkőből faragott szűrőkövet egy szekrényben helyezték el, az aljába faszenet, erre kavicsokat tettek, a kövek által a szűrő alján tartott faszén a tisztításon kívül valamelyest fertőtlenítette is a vizet. Hajóinkon az 1960-as évekig használták a csepegtetőkövet, rendszerint este töltötték fel a folyó vizével, reggelre lecsöpögött, reggel aztán újra feltöltötték, hogy estére is legyen ivásra, főzésre alkalmas víz. Időnként kikaparták vagy kefével alaposan kimosták, hogy a lerakódásokat, iszapot eltávolítsák belőle. Így 5-10 évet lehetett használni egy-egy követ. Ez a fajta szűrés azonban a vegyszerek és baktériumok ellen nem volt elegendő, ezért a 20. század második felében megszüntették a használatát. Néhányuk aztán virágládaként, néhány szerencsésebb példány pedig – miként a Duna Múzeum darabja is - műtárgyként folytatta pályafutását.
#dunamuzeum #duna #danube #watermuseum #watermanagement #exciting #exhibition #enviroment #protection #museums #museum #muzeum #muzeumozzaszobadbol #museumfromhome #esztergom #hungary
A kubikosok a mezőgazdasági és ipari munkás réteg közt álló, szakosodott vándormunkások. Ármentesítéskor, folyószabályozásnál, vasútépítésnél és nagyobb építkezéseken a földmunkát végezték. Egyszerű kézi eszközökkel nagy mennyiségű földet mozgattak meg. Az emberhám vagy más néven farmatring is a felszerelésük részét képezte. Általában meredek töltéseken és pallókon használták a talicska húzására az ún. talicskahúzók vagy csikók. Ők legtöbbször a kubikos családtagjai közül kerültek ki (feleség, gyerekek) Anyaga gurtni. Úgy helyezték a vállukra, hogy egyik fele előre, a másik hátra essen. Hogy a nyakló végéről a zsinór vagy szíj ki ne szakadjon, a gurtnit visszahajtva levarrták, és erős fadarabkát tettek bele. Gyűjteményünk darabja az 1920-as évekből származik, a Duna bajai szakaszán használták
#dunamuzeum #duna #danube #watermuseum #watermanagement #exciting #exhibition #enviroment #protection #muzeum #museums #museumfromhome #muzeumozzaszobadbol #esztergom #hungary
Széchenyi István saját kézírású levélfogalmazványa
Széchenyi István saját kézírású levélfogalmazványa, Kubinyi Ágostonnak címezve. Kubinyi Ágoston 1843 és 1869 között a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója volt. Az írás ugyan dátum nélküli, de Széchenyi már múzeum igazgatóként szólítja, így valószínűleg az 1840-es évekből származik a dokumentum. Az alig pár mondatos és befejezetlen fogalmazványban az igazgató figyelmébe ajánlja Pius Titus spalatói (horvát város, mai nevén Split) tábori lelkészt, aki csigagyűjteményét szeretné elajándékozni
#dunamuzeum #duna #danube #watermuseum #watermanagement #exciting #enviroment #protection #exhibition #muzeum #museums #muzeumozzaszobadbol #museumfromhome #esztergom #hungary
A Duna Múzeum állandó kiállítása: Víz-Idő
A Duna Múzeum állandó kiállítása (Víz-Idő) 2018 márciusában bezárt, miután 18 éven át szórakoztatta, tanította az érdeklődőket. Az új, állandó kiállítás megnyitójának időpontja 2019. október 11.
Az új kiállítás a Vízeum nevet kapta. Legfőbb célja, hogy megtartva régi követőit, vendégeit, új célcsoportot is elérjen és bevonzzon. Ennek feltétele pedig az, hogy olyan élményt nyújtson, ami a legnehezebben elérhető és aktivizálható réteg, a fiatal felnőttek érdeklődését is felkelti. Ismeretszerzés élményen keresztül – óriási kihívás, aminek a Duna Múzeum új, állandó kiállítása igyekszik megfelelni. Olyan eszközöket, látványos, interaktív elemeket vonultat fel, amik – reményeink szerint – mindenkiben kiváltják a „wow” hatást.
A kiállítás különböző egységekből épül fel, bemutatja a vízgazdálkodás múltját és jelenét, a vízzel kapcsolatos innovációkat, szemlélteti a víz erejének felhasználását, téma lesz a folyók szabályozása, hajózással kapcsolatos érdekességek, a klímaváltozás, a fürdés története, külön rész foglalkozik a Balatonnal, az ásványvizekkel, szódavízzel – és ezek a területek mind önálló egységként működnek. A szokásostól eltérően a kiállítás nem ad javasolt útvonalat, mindenki szabadon járhatja körül a témákat, annyi információt felszedve, amennyi érdekli. Sok kép, sok film, animáció, kevés szöveg – ez jellemzi az új kiállítást.
A Duna Múzeum egyik jellemző darabja a vízgép, vagy aquamobil, ami a régi kiállításban is az egyik kedvenc látványosság volt. Az aquamobil most teljesen felújítva jelenik meg az új kiállításban, fényekkel és narrációval kiegészítve mutatja be a víz erejének sokféle hasznosítását.
A vízgazdálkodással foglalkozó teremben látványos formában mutatjuk be a témához kapcsolódó tárgyakat, falra felfutó animációk szemléltetik és ismertetik a vízügy mérföldköveit, mint például vízközmű, árvíz, belvíz, vízminőség, hajózás, stb fogalmakat.
Az innovációkat felvonultató teremben olyan tárgyakkal, eszközökkel találkozhat a vendég, amiket vagy jól ismer a hétköznapi életből, vagy teljesen új számára. Mindenki ismeri, de senki sem gondol úgy például a vízöblítéses toalett-re, mint vízügyhöz kapcsolódó innovációra, pedig valóban az, és forradalmian megváltoztatta, megkönnyítette az emberek életét. Vagy említhetnénk itt a vízikereket, ami óriási munkát végez az ember helyett már szinte ősidők óta. Szintén érdekes téma a gőzgépek bemutatása, melyek helytől (széljárás, domborzat, vízerő, igavonóktól) függetlenné tették a munkagépeket. Ki gondolná, hogy a gátak is vízüggyel kapcsolatos innovációk, pedig védelmi funkciójuk nélkül elképzelhetetlen a lakott és művelt területek megóvása, duzzasztóként pedig már a 19. századtól segítették a mezőgazdasági termelést.
A vizes mesterségek bemutatása a kiállítás izgalmas része, hiszen kinek ne csillanna fel a szeme, ha meghallja, hogy aranymosás. A Kárpát-medence Európa egyik leggazdagabb aranymosó helye volt; főleg a Kisalföld, Erdély és a Muraköz. Amikor a Duna belép hazánk területére, sodrása lelassul, hordalékát lerakja, vele együtt az aranyat is. Az aranyászok nagy számban dolgoztak a Duna kisalföldi szakaszán, de előfordultak a Vág, Garam és az Ipoly partjainál is. A vízi mesterségek sorába tartoznak például a bolgárkertészek, a Duna-víz árusok, a faúsztatók, a vízimolnárok, halászok… hadd ne is soroljuk. A mesterségek jellemző és jellegzetes tárgyai szintén a kiállítás részét képezik.
A kiállítás érdekes része a víz halmazállapotainak bemutatása, szemléletesen jeleníti meg a három állapot jellemzőit, vidám, játékos formában, biztosan nem csak a kicsiket fogja elvarázsolni ez a látvány, és ami a legjobb, hogy az így felszedett információk biztosan rögzülnek is a fejekben. Játszva tanulni, ugye, hogy ez a legjobb dolog?
A vízügyi témáknál külön fejezetet kap az árvíz, belvíz, folyószabályozás, az öntözés – az információt itt is könnyen érthető, érdekes kis animációkkal, filmekkel, képekkel adjuk át, és természetesen a Duna és a Balaton is kiemelt témaként jelenik meg.
Szinte nincs olyan ember, aki ne hallana a környezetvédelem, a klímaváltozás problémájáról, az új kiállítás is foglalkozik a témával, honnan és hová tartunk jelenleg milyen a helyzetünk. Hogyan változik a Föld vízkészlete, a klímaváltozás milyen hatással van az élővilágra, milyen veszélyt jelentenek az olvadó jégtáblák.
A kiállítás egyik legszebb része a hajózással foglalkozó terem, ahol jól és kevésbé ismert dunai hajók makettjeit, történeti tárgyait vonultatjuk fel, de a szódavíz történetét és az ásványvizeket bemutató rész is biztosan elnyeri a vendégek tetszését.
Igazi különlegesség az úszással foglalkozó rész, ami az őskortól napjainkig mutatja be a történetét, külön kitérve az esztergomi vonatkozású emlékekre.
A sok élménytől megfáradt vendégek számára kellemes pihenőhelyet alakítottunk ki, ahol körbe-körbe filmek futnak, kellemes fények és zene uralkodik, melyek lenyugtatnak, elgondolkodtatnak.
