Ha Európában bárki meghallja a történelem és tragédia szavakat egy mondaton belül, szinte biztos, hogy az elsők között jut eszébe a holokauszt. Az emberiség történetének egyik legborzasztóbb eseménysora kétségkívül Auschwitzhoz és a többi náci német koncentrációs táborhoz köthető, amelyekben hozzávetőleg tízmillió ember lelte halálát. Az áldozatok közül hatmillióan zsidó származásúak voltak. A népirtás kegyetlen eseményeire és az elhunytakra 2005 óta január 27-én emlékeznek meg hazai és külföldi múzeumok is,ünk, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján.
Magyarországon a budapesti Holokauszt Emlékközpontban minden évben felelevenítik a történteket, és a Páva utcai zsinagógában mondott beszédekkel, az Emlékfal előtt gyújtott gyertyákkal és az emlékezés kavicsainak hagyomány szerinti elhelyezésével tisztelegnek a mintegy félmillió magyarországi zsidó áldozatok előtt.
A Holokauszt Emlékközpont
Forrás: Holokauszt Emlékközpont
A Holokauszt Emlékközpont
A Holokauszt Emlékközpont egy 2004-ben létrehozott, állami alapítású nemzeti emlékhely, a budapesti Páva utcában, az ottani zsinagógával egybekötve. A mélyföldszinten egy állandó kiállítás működik Jogfosztástól népirtásig https://hdke.hu/allando-kiallitas/címmel, ahol interaktív tartalmak, tárgyak és képek segítsége mellett belsőépítészeti megoldásokkal is igyekeznek a befogadók számára megérteni a történteket. Az időszaki kiállítások helyszíne a zsinagóga karzata, jelenleg a 2023. november 5-én megnyitott Vágyott Világok című tárlat mutatja be a győri zsidó polgári életet 1867-től 1944-ig.
Fotó: Mécsesek és az emlékezés kavicsai az Áldozatok emlékfala előtt (2023)
Forrás: Holokauszt Emlékközpont
A belső udvaron található egy üvegcsarnok, az Elveszett Közösségek Tornya. Ennek falain 1441 település neve szerepel, ahonnan az 1944-es deportálások következtében eltűntek a zsidó közösségek. A kollektív pusztulás emléke mellett a személyes tragédiák is helyet kaptak: a központot körülvevő nyolc méter magas fal belső oldalán több mint félmillió áldozat neve üvegtáblákon sorakozik. A névtelenek, még nem azonosítottak számára üres helyek maradtak. A honlapon elérhető egy adatlap, melynek kitöltésére azokat kérik, akiknek van olyan, a holokauszt áldozatául esett rokonuk, ismerősük, akinek a neve még nem szerepel a falon. A helyszín nyitott a gyászoló, emlékezni akaró látogatók előtt, és minden évben, január 27-én nyilvános megemlékezést is tartanak.
Prága, Josefov negyed
Hasonló emlékfal található Prágában, a Josefov zsidónegyedben lévő Pinkas-zsinagógában. A gótikus stílusú épülethez hozzácsatoltak egy reneszánsz jegyeket tükröző karzatot és üléstermet is. Az épület belső falain található a világ egyik legnagyobb sírfelirata: 77.000 holokauszt-áldozat neve, születési és halálozási dátuma szerepel az egész belső teret befedő feliraton. A zsidó ünnepek és az emléknapok alkalmával ott szintén megemlékezéseket tartanak.
A Pinkas-zsinagóga belső tere. Török Sára fotója
A zsinagóga mögött található a Régi zsidó temető, amely szintén nyitott mind hozzátartozók, mind látogatók számára, és rendszeres megemlékezések helyszínéül is szolgál. Ez a világ legrégebbi fennmaradt zsidó temetkezési helye, a 15. században alapították. Az egy hektáros területen nagyjából 12.000 sírkő található, de mivel a helyszűke miatt több rétegben temetkeztek, több mint százezer test nyugszik a föld alatt. A legelső sírkő 1429-ben került elhelyezésre, az utolsó pedig 1787-ben. A faragványok többnyire olyan szimbólumokat ábrázolnak, amelyek családra, nevekre, foglalkozásokra utalnak. Ilyen például a szarvas, ami a Cebi-családot jelzi, a medve a Dov keresztnevet takarja, a hegedű pedig zenészre enged következtetni. Sok sírkövön felbukkannak emberalakok, ami különlegesnek számít, ugyanis zsidó temetőkben ez nem szokás.
A Régi zsidó temető Prágában. Török Sára fotója
A Josefov területén található zsinagógák és a zsidóság történetét, kultúráját bemutató helyszínek az Állami Zsidó Múzeum gondozásában állnak, és egy, a belépőjegy mellé kapott itiner (valamint férfiak számára adott kipa, fejfedő) segítségével időutazás-szerűen bejárható a részben fedett, részben szabadtéri múzeumkomplexum.
Miért fontos emlékeznünk a tragédiára?
Az emlékhelyek, múzeumok egyik fontos feladata, hogy olyan eseményeknek is emléket állítson, ami adott esetben a negatív folyamatok felismerését tanítja, a tragédiákkal való szembenézésre sarkallja a látogatókat, a veszteségek kollektív feldolgozását segíti elő.
Több forrásból, így többek között a United States Holocaust Memorial Musem oldalán hitelesen tájékozódhatunkolvashatunk azokról a szörnyű eseményekről, amelyek a koncentrációs táborokban történtek. Az Auschwitz-Birkenau Állami Múzeum honlapján is elérhetők információk, több mint tíz nyelven, illetve ez az intézmény a kiállítások és oktatási programok mellett emlékhely-bejárásokat is szervez. Így ez egy lehetőség arra, hogy a volt koncentrációs tábor területén járva méltóképpen emlékezzünk meg a holokauszt áldozatairól.
Auschwitz a náci Németország legnagyobb koncentrációs tábora volt. A Lengyelország területén, egy Monarchia korában épült kaszárnya barakkjait felhasználva kialakított láger 1940-től működött és bővült. A komplexum végül három fő tábort és nagyjából ötven kisebbet foglalt magába. Az I. adminisztrációs központ volt, a II. haláltábor, a III. pedig munkatábor.
Az Auschwitz-Birkenau néven ismert rész volt a gyilkosságok fő helyszíne. Négy, zuhanyzónak álcázott gázkamra és ugyanennyi krematórium szolgált naponta akár 20.000 ember halálának és testük elégetésének kegyetlen eszközéül. A táborba vonaton érkező foglyokat három csoportba osztották. A beteg, idős, gyenge emberek, kisgyerekek és sok nő azonnal szappant és törölközőt kapott, majd a gázkamrában a Zyklon-B nevű, hidrogén-cianidot tartalmazó granulátum áldozataivá váltak.
A munkaképes férfiak, fiatal fiúk és néhány nő a barakkokba került, és szörnyű körülmények között folytatták az életüket. Az ikrek, törpék, a náci orvosok számára érdekesnek talált személyeket pedig az I. tábor kórházába és laborjaiba vitték, ahol Josef Mengele és társai kegyetlen kísérleteket végeztek rajtuk.
A jól ismert Arbeit macht frei felirat azonban, sok filmmel ellentétben, nem Birkenau kapuja fölött volt, hanem az I. táborban. A zsidók többsége ezt sosem láthatta, ugyanis azokban a barakkokban csak a kezdetekben helyeztek el lengyel származású foglyokat, és később már főleg az orvosi kísérletek központjaként szolgált. Ott végezték el az első tesztet a hidrogén-cianiddal, és ott dolgozott Carl Clauberg nőgyógyász is sterilizációs elméleteinek gyakorlati kivitelezésén. Valamint a 24. blokkban volt a tábor bordélya, ahol női foglyok alkották a személyzetet, és az SS katonákat, valamint a rabok közül kiemelt kápókat jutalmazták az ott eltölthető idővel.
Az I. tábor kapuja fölötti felirat. Forrás: Air Force Academy
1942 és 1945 között több mint egymillió fogoly lelte halálát Auschwitzban. Nem csak a gázkamrákban történő kivégzések miatt, hanem a kegyetlen bánásmód, éhezés, betegségek következtében is testek ezrei kerültek naponta a négy krematóriumba.
1944-ben kezdtek ellenállások szerveződni a táborokban. A sikeresen megszökött rabok hírét vitték a kegyetlenkedéseknek, és 1945 elején a szovjet hadsereg jutott el Auschwitzba. Elsőként az I. Ukrán Front katonái érték el a tábort, január 27-én, de már csak körülbelül 7600 foglyot találtak ott, akiket a menekülő németek hátrahagytak. A többi, közel hatvanezer rabbal már Németország felé tartottak, ők a halálmenet áldozataivá váltak.
A holokauszt Európa, de talán inkább az egész világ történelmében egy olyan kegyetlen eseménysor, amire megdöbbenéssel vegyes részvéttel emlékezünk napjainkban. Míg a múzeumok és emlékközpontok igyekeznek méltó emlékekekt állítani az áldozatoknak, és megfelelő helyszínt és lehetőséget biztosítani a gyászolóknak, az ENSZ Közgyűlése mindent megtesz, hogy ez a tragédia soha többet ne ismétlődhessen meg. A tagországok számára olyan oktatási programok indítását teszik kötelezővé, ahol a felnövekvő generációk megismerhetik a holokauszt történetét, és az áldozatok emléke előtt való tisztelgés mellett ez a tudás tanulságként is szolgálhat számukra.
Források:
Állami Zsidó Múzeum kiállításai, Prága
