A 2025-ös év a múzeumi szektorban sajátos fordulópontként vonul be a szakmai emlékezetbe. Az ICOM nagy nemzetközi konferenciája, a világszerte megnyíló új intézmények, az új műtárgyrablások egyaránt azt jelezték: a múzeumok szerepe alapvetően újradefiniálódik a geopolitikai feszültségek, a társadalmi sokszínűség és a technológiai átalakulás közepette.
ICOM 2025: Múzeumok gyorsan változó közösségekben - International Council of Museums és az International Museum Day 2025
Az ICOM által meghirdetett International Museum Day 2025 központi témája – Museums in rapidly changing communities – világosan kijelölte az év szakmai fókuszát. A párizsi, dubaji és regionális ICOM-konferenciákon visszatérő kérdés volt, hogyan reagálnak a múzeumok a deglobalizáció kulturális következményeire, miként válhatnak hiteles közösségi terekké a posztkoloniális és migrációs narratívák kezelésében, valamint hogyan integrálható a digitális és biophilic design a múzeumi élménybe anélkül, hogy az elidegenítené a látogatókat. Az ICOM 2025-ös diskurzusaiban hangsúlyosan jelent meg a gondoskodó intézmény fogalma: a múzeum mint társadalmi infrastruktúra, nem pusztán kiállítótér.
„Giga-múzeumok” és új intézményi mérföldkövek
2025-öt akár a „giga-múzeumok évének” is nevezhetnénk. Ennek leglátványosabb példája a Grand Egyptian Museum, amely több évtizedes előkészítés után 2025 novemberében nyílt meg. A világ legnagyobb régészeti múzeuma a teljes Tutanhamon-gyűjteményt és mintegy 100 000 műtárgyat mutat be, új szintre emelve a nemzeti örökség globális reprezentációját.
A Közel-Keleten ezzel párhuzamosan az Abu-dhabi Museumopolis projekt is új szakaszába lépett: a Zayed National Museum, a Natural History Museum Abu Dhabi, valamint a digitális művészetre fókuszáló teamLab Phenomena egyszerre erősítették a térség kulturális softpower pozícióját.
Európában más léptékű, de hasonlóan szimbolikus jelentőségű volt a rotterdami FENIX megnyitása, amely a globális migráció történeteit egy egykori kikötői raktárépületben meséli el – a múzeum mint empatikus történetmondó intézmény mintapéldájaként.
Az Egyesült Államokban a New York-i The Frick Collection 2025 tavaszán tért vissza felújított történeti palotájába. A második emelet első alkalommal vált látogathatóvá, ami finom, de jelentős paradigmaváltást jelezett: a klasszikus múzeumok is nyitnak az átláthatóság és a befogadás felé.
Bővülő intézmények: növekvő gyűjtemények, új múzeumi modellek
A 2025-ös év nemcsak új múzeumok megnyitásáról, hanem meglévő ikonikus intézmények radikális bővítéséről is szólt. Ezek a projektek azt jelzik, hogy a kortárs múzeumok egyik legnagyobb kihívása ma már nem a gyűjtés, hanem a gyűjtemények hozzáférhetővé tétele.
Los Angelesben a The Broad 2025 elején kezdte meg régóta várt, mintegy 100 millió dolláros bővítését. Az új szárny közel 70%-kal növeli a kiállítóterek alapterületét, lehetővé téve, hogy a múzeum a Broad-gyűjtemény eddig raktárban őrzött műveit is bemutassa. A projekt az amerikai magánmúzeumok új generációját képviseli, ahol a filantrópia, a városi ikonépítés és a közönségelérés szorosan összefonódik.
New Yorkban a New Museum bővítése 2025-ben újabb mérföldkőhöz érkezett. Az OMA által tervezett új épületrész nemcsak a kiállítótereket növeli, hanem oktatási, kutatási és közösségi funkciókkal is kiegészíti az intézményt. A projektet a szakmai diskurzus gyakran említi mint a kortárs múzeum vertikális, városi modelljének továbbgondolását.
Londonban eközben a V&A East Storehouse megnyitása újradefiniálta a múzeumi raktár fogalmát. A Victoria and Albert Museum kelet-londoni egysége nyilvánosan látogatható gyűjteményi központként működik, ahol a látogatók nemcsak kész kiállításokat, hanem a muzeológiai munka kulisszáit is megismerhetik.
2025 meghatározó kiállításai: elfeledett és marginalizált hangok
A 2025-ös kiállítási év egyik legerősebb tendenciája az volt, hogy nagy presztízsű intézmények középpontba helyezték a marginalizált narratívákat:
Sagmir, wodie Blumen sind – Anselm Kiefer és Van Gogh párbeszéde az amszterdami Stedelijk és Van Gogh Múzeum közös projektjeként
Superfine: Tailoring Black Style – a Black dandy kulturális és politikai jelentősége a Met Gálával összekapcsolva
Paris Noir – fekete művészek és antikolonialista gondolkodás Párizsban (1950–2000)
Biztonság, védelem és szolidaritás
A Louvre Museum és több francia vagy a holland Drents Museum ellen elkövetett, nagy nyilvánosságot kapó 2025-ös ékszerlopás rávilágított a világhírű intézmények sebezhetőségére, és átfogó biztonsági reformokat indított el.Ezzel párhuzamosan pozitív példaként emlegethetjük a berlini Gemäldegalerie „From Odesa to Berlin” projektjét, amely az ukrajnai háború idején ideiglenes menedéket biztosított a Odesa Museum of Western and Eastern Art műtárgyainak.
Politikai nyomás és intézményi autonómia: válság a Smithsonian körül
A 2025-ös év egyik legsúlyosabb, nemzetközi visszhangot kiváltó múzeumi konfliktusa az Egyesült Államokban bontakozott ki, ahol a politikai hatalom és a múzeumi autonómia nyílt ütközése került a figyelem középpontjába. A Smithsonian Institution – a világ legnagyobb múzeumi hálózata, 21 intézménnyel – a kulturális emlékezet- és az identitáspolitika egyik fő terepévé vált.
Donald Trump második elnöki ciklusának kezdetén a kormányzat nyíltan törekedett arra, hogy ellenőrzése alá vonja az amerikai történelemről és identitásról szóló múzeumi narratívákat. 2025 májusában az elnök megkísérelte eltávolítani Kim Sajetet, a National Portrait Gallery igazgatóját. Bár a Smithsonian kuratóriuma hangsúlyozta, hogy az elnöknek nincs erre jogköre, Sajet végül lemondott, és átvette a Milwaukee Art Museum vezetését.
A politikai nyomásgyakorlás ezt követően intézményes formát öltött: J. D. Vance alelnök és Lindsey Halligan ügyvéd megbízást kaptak arra, hogy vizsgálják felül a Smithsonian kiállításait és programjait, az általuk „megosztónak” vagy „rasszistának” minősített tartalmak eltávolítása érdekében. A felülvizsgálat célja az volt, hogy az intézményrendszer az Egyesült Államok közelgő 250. évfordulója előtt összhangba kerüljön az elnöki elképzelésekkel.
A nyilvánosságra hozott „sértő művek” listáján szerepelt Amy Sherald Trans Forming Liberty (2024) című alkotása is. A művet végül nem állították ki: a művész proaktívan visszavonta a bemutatást, tartva az esetleges cenzúrától. Az ügy érintette a Molina Family Latino Gallery programját is, amely ugyan megnyitotta első kiállítását, de azt követően hosszabb időre bezárt.
A politikai beavatkozás mellett 2025 őszén az amerikai múzeumi szféra a szövetségi finanszírozású intézmények történetének leghosszabb kormányzati leállásával is szembesült. A 43 napig tartó shutdown idején a Smithsonian Intézet és a National Gallery of Art is bezárni kényszerült. Bár a kormány nem tette közzé a veszteségek mértékét, az American Alliance of Museums korábbi becslései alapján a hasonló leállások több milliárd dolláros kárt okoznak az amerikai múzeumi szektornak.
Ez az eset élesen rávilágított arra a dilemmára, amelyet az ICOM 2025-ös diskurzusai is központi kérdésként kezeltek: meddig terjed a múzeumok intézményi autonómiája, mikor válik a kulturális örökség politikai eszközzé és hogyan őrizhető meg a múzeum mint hiteles, kritikus közintézmény egy polarizált világban.
Borítóképen:
Fenix, Rotterdam
Photo: Iwan Baan; forrása: fenix.nl
