Kántorné Polónyi Anna és családja nagyvonalú felajánlásaként a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) kezelésébe került dr. Polónyi Károly (1928-2002) Ybl-díjas építészmérnök, várostervező, tanár, a Team 10 egyetlen magyar tagjának hagyatéka.
„…a név, az ismertség vagy bármiféle kitüntetés még nem tiszteletet parancsoló erő, azt hiszem, ezek nem is érdekelték őt különösebben. Egyenrangúnak látott mindenkit bőrszínétől, nemétől, vallási hovatartozásától függetlenül. Közvetlen volt, fiatalos, tele ötlettel és lendülettel, nagyvonalú, kedves, mindig jókedvű. Optimista modern világképét semmi nem tudta megtörni, pedig sok nyomorúságot látott és kudarcot élt meg, ahogyan a jobbító szándékot a politikai, gazdasági érdek vagy egyszerűen csak az ostobaság fölfalta.”
Lévai-Kanyó Judit Polónyi Károlyról, 2003
Polónyi Károly 1928-ban, Gyulán született. Testvére Polónyi István (Stefan Polónyi, 1930-2021) építőmérnök, egyetemi tanár, az MTA külső tagja. Polónyi Károly tervezési gyakorlatát Weichinger Károlynál végezte a Műegyetemen, akinek később, négy évig tanársegédjeként is dolgozott. 1950-ben diplomázott.
A Mesteriskola 1955-1957 közötti, második ciklusának hallgatójaként bekapcsolódott az 1956-os mohácsi árvíz utáni tervezésbe, Bérces Istvánnal közösen készítve Újmohács rendezési tervét. 1956-tól az IPARTERV-ben dolgozott. 1957-ben jelent meg Granasztói Pállal írt Budapest holnap című könyve. Ettől az évtől a Balatoni Intézőbizottság főmérnökeként részt vett a Balaton-környéki fejlesztések tervezésében. Tihanyban megvalósult idényszállóját a kor legfontosabb épületei között tartotta számon Major Máté. Siófokra tervezett körszállodája nem épült fel, viszont előképévé vált a Hotel Budapest hengeres tornyának. 1961-ben itt végzett munkája elismeréseként kapott Ybl-díjat.
Nemzetközi pályafutása igen fiatal korában indult. 1959-ben Fischer Józsefet helyettesítve utazhatott ki a CIAM otterlói konferenciája. Itt került kapcsolatba azokkal az építészekkel, akik a rákövetkező évben a CIAM utódszervezeteként létrehozták a Team 10 informális csoportját. Polónyi a Team 10 egyetlen magyar tagja lett; itt szövődött barátsága olyan neves kollégákkal, mint Alison és Peter Smithson, Jaap Bakema vagy Georges Candilis. A következő években rendszeresen részt vett a CIAM 10 találkozóin, sőt, a csoport negyedévenként megjelenő folyóirata, a Le Carré Bleu szerkesztőbizottsági tagja lett.
1963-ban első alkalommal utazott hivatalos kiküldetésre Afrikába. A hat évvel korábban függetlenné vált Ghánában a gyarmati közmunkatanács utódszerve, a Ghana National Construction Corporation építésze és az ország második legnagyobb városában, Kumasiban működő egyetem tanára lett. Itt többek között lakóházak, egyházi épületek terveit készítette el, és dokumentálta az ország viharos átalakulását, a Volta-tó létrejöttét. Megszervezte Nyugat-Afrika első posztgraduális várostervező képzését, és elkezdték foglalkoztatni az afrikai éghajlati viszonyoknak megfelelő, de modern konstrukciókkal épülő lakóházak tervei.
1969-ben a KÖZTI munkatársaként Nigériába delegálták, ahol egy nyertes tervpályázat nyomán Cross River State állam fővárosa, Calabar rendezési tervét készítette el. Eközben a magyar fővárosban is fontos feladatot kapott: 1969-1974 között a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályának helyettes vezetője, majd vezetője. E pozíciójában Budapest fejlesztési koncepciójának alakításával, valamint a metró és a hozzá kapcsolódó létesítmények tervezésével foglalkozott – többek között a Széll Kálmán téri metrólejárat tervezésében is szerepet vállalt.
1976-ban Algériába, majd a rákövetkező évben Etiópiába költözött családjával. Itt a helyi Lakhatási és Városfejlesztési Minisztérium tanácsadójaként a főváros, Addisz-Abeba fejlesztési tervén dolgozott. Fontos megvalósult munkája a Forradalom terének újrarendezése ugyanitt.
1980-ban hazaköltözött Magyarországra. Idejét innentől főként az oktatásnak szentelte. Számos egyetemen adott elő vendégprofesszorként (AA School, London; Nottinghami Egyetem; Cornell Egyetem; Middle East University, Ankara). 1980-tól 2002-es haláláig dolgozott a BME Városépítési (majd Urbanisztika) Tanszékén. Ő szervezte meg az angol nyelvű építészképzést, ahol természetesen oktatott is. Több nemzetközi hallgatói tábor kötődik a nevéhez. 1998-2002 között a BME mellett az Iparművészeti Egyetem (a mai MOME) DLA képzésének is oktatója volt.
Visszaemlékezései 1992-ben angolul, 2000-ben magyarul jelentek meg Építész–Településtervező a Perifériákon (An Architect-Planner on the Peripheries) címmel. Emlékkiállítását 2005-ben rendezte meg a HAP Galéria.
A múzeumi gyűjteménybe került hagyaték jelentős részét teszik ki az afrikai évek dokumentumai. Az anyag különösen izgalmas részét képezi Polónyi saját kezűleg összeállított portfóliója, valamint az a több ezer diafelvétel, amelyeket Polónyi Károly készített ghánai, nigériai, etiópiai kiküldetései, hazai munkája és egyéb útjai során. Ennek a kollekciónak folyamatban van a digitalizálása.
A MÉM MDK-ba került Polónyi-archívum a továbbiakban a nyilvánosság számára is kutatható. Erről a linkről letölthető az archívum előzetes jegyzéke.
