Értékes makettekkel, több ezer dokumentummal, tervvel és fényképpel gyarapodott a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) gyűjteménye Nagy Tamás (1951-2020) Ybl Miklós-, Prima- és Kotsis Iván-díjas építész hagyatékának megszerzésével. Az anyag részben vásárlással, részben az örökösök nagyvonalú felajánlása révén kerülhetett közintézménybe.
Nagy Tamás az elmúlt évtizedek kiemelkedő jelentőségű építész-alkotója és oktatója, ezért a MÉM MDK fontos kötelességének érezte, hogy munkásságának megőrzéséről gondoskodjon. Az örökösökkel való egyeztetést követően a MÉM MDK megvásárolta Nagy Tamás 27 darab makettből álló, saját munkásságát reprezentáló gyűjteményét, amelyben munkaközi alkotások mellett a 2002-es Velencei Építészeti Biennálén szereplő, valamint későbbi kiállításokra készült, nagy értékű darabok is találhatóak.
Az örökösök felajánlásából ajándékként a múzeum gyűjteményébe került a Nagy Tamás teljes munkásságát reprezentáló terv-, dokumentum- és fotóanyag. A közel 100 doboznyi iratanyag mellett ez több tucat tervtekercset, körülbelül 600 kötetes szakkönyvtárat, valamint Nagy Tamás többezer saját fényképét is tartalmazza, és párját ritkítóan teljes képet ad egy kiemelkedő jelentőségű életműről.
„Idén először ünnepeljük a Magyar Építészet Napját december 16-án, Kós Károly születésnapján” – jelezte dr. Almássy Kornél, a MÉM MDK igazgatója. „Nagy örömünkre szolgál, hogy ennek apropóján hírt adhatunk erről a gyarapodásról, amely az elmúlt év legjelentősebbje.”
A MÉM MDK Múzeumi Osztály megkezdte a beérkezett anyagok feldolgozását, amelyek mostantól hozzáférhetőek a kutatók számára is. Két mű a MÉM MDK aktuális kiállításán is szerepel: a Pesti Vigadóban látható „Sosemvolt Budapest – Tervek, álmok, víziók a főváros építészetének 150 évéből” című tárlaton Nagy Tamásnak a Magyar Rádió Ifjúsági Klubjához készített, 1976-os tervei, valamint a 2001 körül a Regnum Marianum templom emlékhelyéhez rajzolt vázlatai is láthatóak. A tárlat 2023. február 11-ig tart nyitva.
Nagy Tamás Csornán született, és 1964-1969 között a győri Hild József Építőipari Technikum diákja vlt. Ezt a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara követte, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt több pályázaton indult (1974-ben a dióskáli művelődési házra kiírt egyetemi házi pályázaton, 1975-ben az UIA szükséglakás-pályázatán, mindkettőn Csikós Zoltánnal közösen), és a TEAM 30 tagjaként elkészítette a kiskőrösi ifjúsági- és szabadidőközpont nagy visszhangot kapott terveit. Diplomamunkájaként a hódmezővásárhelyi Alföldi Galéria épületét tervezte meg.
Ezt követően – mentora, Farkasdy Zoltán közbenjárásával – a BUVÁTI-ban kapott állást és dolgozott 1986-ig. Itt készült tervei a fiatalkori útkeresést tükrözik: technicista és posztmodern megoldásokkal egyaránt próbálkozott. 1978-ban sikerrel felvételizett a Fiatal Építészek Köre (Mesteriskola) V. ciklusára, amelyet 1980-ban végzett el. 1986 és 1989 között New York-ban élt és dolgozott (feleségével, Lovas Ilona képzőművésszel együtt), a Haines Lundberg Waehler Architects irodájában. Ekkoriban ismerkedett meg és kötött életreszóló barátságot Steven Holl építésszel.
Hazaköltözése után Makovecz Imre mellett, a MAKONA-ban dolgozott egy évig, majd Vincze Lászlóval és Salamin Ferenccel megalapították és egy évtizedig közösen működtették az AXIS Építészirodát. Ekkorra alakul ki jellegzetes, a magyar és helyi építészeti hagyományokból, a vernakularitásból táplálkozó, de a kortárs nemzetközi irányzatokra is reflektív stílusa. Első fontosabb épületei a dombegyházi könyvtár (1989), a szombathelyi AB Aegon Biztosító székháza (1992), a rákospalotai evangélikus parókia (1993), a dunaújvárosi evangélikus templom és parókia (1996), valamint az aszódi evangélikus gimnázium (1997) és későbbi bővítései. 2002-ben Sulyok Miklós kurátor koncepciója mentén, jellemzően tégla felhasználásával készült munkáit bemutatta a 8. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonja (Turányi Gábor és Ferenc István mellett).
Az AXIS-os évek lezárultát követően, 2000-ben hozta létre saját saját irodáját, LINT néven. Itt tervezett munkái közül kiemelkedik a budapesti Hungarocontrol irodaház (2003), a gödöllői római katolikus templom (2007), a New York-i 1956-is emlékmű (2016), valamint egyik főműve, a Mátraverebély-Szentkúti Zarándokközpont. Mint azt maga is tudatosította: a 2000-es évektől munkái nyitottabbá, befogadóbbá váltak, a korábban meghatározó tégla helyén új anyagok foglalták el, és egyre komolyabb teret adott a társművészeteknek is.
1979-től a BME Építészmérnöki Kara, majd – Reimholz Péter asszisztenseként – a Magyar Iparművészeti Főiskola oktatója. 1998-ban DLA-fokozatot szerzett, 2004-2014 között a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem építészeti tanszékének vezetője, 2011-től egyetemi tanár. 2017-ben jelent meg Munkák és inspirációk című, összefoglaló kötete, amely nem csupán építészeti elméletének és gyakorlatának, de sokoldalú művészeti, zenei és fotográfiai érdeklődésének és tehetségének is tanújele.
