Rejtőzködő kincsek címmel nyílt meg a nyár elején a zalaegerszegi Göcseji Múzeumban az az időszaki kiállítás, amely egy magángyűjtő anyagát mutatja be a közönségnek. Ahogyan minden jelentős gyűjtemény, a bemutatott kollekció is tükrözi tulajdonosának ízlésvilágát és érdeklődési körét. Mivel a vállalkozó inkognitót kért, mi ezt tiszteletben tartjuk, ettől függetlenül érezzük a nyomást az érdeklődők részéről, és sokan szeretnének további részletet megtudni a festmények történetéről és a gyűjteménybe kerüléséről.
A visszajáró közönség azt is megszokta tőlünk, hogy időközönként izgalmas kísérőprogramokkal, tárlatvezetésekkel szólítjuk meg őket. A júliusban kezdődött Műtárgyak síkban és térben alcímet viselő program alapötlete a festmények szemléje során fogalmazódott meg. Észrevettük, hogy a bemutatott huszonnyolc kép közül számos olyan került a termek falára, amelyek valamilyen tárgyakat láttatnak. Legyen az teáscsésze, könyv, kupa vagy ékszer, a Göcseji Múzeum gyűjteménye is tele van értékesebbnél értékesebb és szemet gyönyörködtető műtárgyakkal. Miért ne játszanánk el azzal a gondolattal, hogy a megfestett tárgyak kilépnek a síkból a térbe, felfedve igazi bájukat.
Azonnal a múzeum gyűjteménykezelőjéhez siettünk, aki készséggel állt rendelkezésünkre, s nagyon hamar összeállt az a kollekció, amelyet a közönség elé tárhattunk. Izgalmas utazás volt nekünk már az előkészítő fázis is, csak bízni tudtunk abban, hogy az érdeklődők meglátják benne a humoros csavart és a könnyed ismeretterjesztést.
Az első különleges tárlatvezetésre sokan eljöttek, ahol Szényi Krisztina rajzpedagógus, a múzeum kommunikációs munkatársa a festményekről és az alkotókról mesélt izgalmas történeteket, Kiss Nóra néprajzkutató pedig a karnyújtásnyira lévő, térbe kilépett múzeumi műtárgyakról osztott meg titkokat.
A kiállítás két kivételes értékű darabja kétségkívül azok a Munkácsy Mihály alkotások, amelyekhez egy-egy műtárgyat sikerült társítani. A Férfiképmás című alkotáshoz, amely a fiatal festőművészt, Karlovszky Bertalant ábrázolja, egy selyembélésű díszdobozban lévő keményített állógallért helyeztünk a posztamensre.
A már rég elfeledett öltözék-kiegészítőt nagyon ritkán látni már, a közönség soraiból is alig akadt valaki, aki élőben találkozott vele. Holott a nagyháború után még valahogy helyre tudott állni a vegytisztítás és a könnyűipar, 1926-ban a divatlapok még írtak a londoni férfidivat újbóli térhódításáról, de a második világháború végképp eltörölte a finom részleteket. Pedig micsoda iparág épült akkoriban még egy férfigallérra is! A Fehérnemű és Vegytisztítók Országos Ipartársulatának még hivatalos közlönye is volt, díszes címlapon számoltak be a keményítés menetéről és fortélyairól, nem utolsó sorban a művelethez használt berendezésekről. Sőt, még tagfelvételt is hirdettek az ipartársulat fővárosi Kazinczy utcai épületében. Egy 1913-as felhívásban pedig arról számoltak be, hogy „Az Ipartársulat megértve az idő intő szavát, minden terén haladni kíván. Ennek egyik főfeltétele a nyilvánosság, - a sajtó. Ma, amikor minden szakmának megvan a külön hírlapja, - nem lehetséges, hogy egy ipartársulatnak csak havonként egyszer legyen nyilvános szava…” A fehérített és keményített állógallérokat ma már áhítattal nézzük, és talán kicsit sajnáljuk, hogy férjeinket nem láthatjuk ebben az elegáns polgári kiegészítőben.
Munkácsy másik festménye, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható, a Délutáni látogatás című olajfestmény vázlata. Az alkotás egy bájos szalonrészletet jelenít meg, ahol a vendéglátó hölgyek éppen teáznak a meghívott arisztokrata társasággal. A korabeli öltözködési etikett szerint ugyanis azt is látjuk, ki a vendég és ki a házigazda. (A vendégek a látogatásuk során nem vették le a kalapot és a kesztyűt sem.) Az enteriőrben szépen megterített szalonasztalt, bársony drapériafüggönyt, kandalló fölé elhelyezett díszes keretű tükröt látunk, csinos lámpák, zöld szobanövények és büsztök mindenhol. Erről az akvarellképről egy mutatós teakiöntő és két teáscsésze lépett ki a térbe, a női vendégeink legnagyobb örömére.
A Műtárgyak síkban és térben című tárlatvezetés ismétlődik, legközelebb július 31-én látható és hallható a Göcseji Múzeum időszaki kiállítótermében.
