Nagy megelégedéssel mutogatnak a gyulai polgári lakásmúzeumban, a Ladics-házban egy aláíratlan festményt, amelyről sokáig azt állították, Munkácsy Mihály fiatalkori alkotásainak egyike. A kijelentés ma már egyre ritkábban hangzik el, a lehetőség azonban benne maradt a levegőben.
Merthogy miért is ne lehetne Gyula városának egy ismeretlen Munkácsy-festménye? Hisz ebben a városban, az Almásy-kastélyban inaskodott a főúri család hivatalos arcképfestője, Szamossy Elek mellett a még gyermek Mihály, aki aztán Békéscsabához is hozzánőtt. A címben megfogalmazott kérdésre a válasz mégis az, hogy nem, jóllehet ennek a „nemnek” a hitelessége sem bizonyítható.
A festmény, amelyről szó van, a kisvárosi polgári életmódot bemutató gyulai Ladics-házban, az ország egyetlen életmódtörténeti lakásmúzeumában tekinthető meg, és amellett, hogy a kiállított tárgyak és műtárgyak egyike, társítása Munkácsyval azt a célt szolgálja, vagy szolgálta, hogy érezhetően emelje a hely presztízsét, látogatottságát. Azzal a felfogással hozható összefüggésbe, miszerint húzónév nélkül nem ér semmit az egész. Ebből a megfontolásból hangzott el a tárlatvezetéseken, hogy az az alkotás ott, a legényszobában, tagadhatatlanul Munkácsyé.
Hogy mégis szerezzünk magunknak egyfajta bizonyosságot afelől, hogy nem járunk tévúton, játsszuk el a következőt: dobjuk be képünket, amely vélhetően egy fiúcskát ábrázol, a közösbe, s nézzük meg, ki lesz az, aki ujjal mutat majd rá, hogy ni, ott egy Munkácsy! Kicsi a valószínűsége annak, hogy ez meg fog történni. Egyszerűen azért nem, mert Munkácsy nem így festett, még gyermekként sem.
Az alkotás egy klasszicista, vagy inkább klasszicizáló munka, a régmúltat idézi, egészen pontosan az itáliai reneszánsz festészeti megoldásokat utánozza. A gyermek korabeli kék ruhában pózol, a hátteret dombos vidék tölti ki. Jobbja ki lett szerkesztve a kompozícióból, hogy ne okozzon problémát, ne jelentsen nehézséget. Festői zsenialitásra a másik kézfej megvalósítása sem vall. Mondhatnók, nem egy remekműről beszélünk. Ettől persze még lehetne Munkácsyé.
Mivel az alkotás ránézésre beazonosíthatatlan, behatóbb vizsgálatoknak pedig még nem vetették alá, az sem kizárt, hogy a család egyik képzőművésznek készülő tagjának, Ladics Tamásnak a festménye. Róla a források annyit árulnak el, hogy amikor hadifogságba esett, és napjai a semmittevéssel teltek, az ecset és a zongora hiányzott neki a legjobban.
Ám mivel mindaz, amit a fentiekben leírtunk, csupán a lehetőségek tárháza, a fiúportréban továbbra is feladatot fedezhetnek fel mindazok, akik többet meg szeretnének tudni a tabló koráról és alkotójáról. Egyelőre ott tartunk, hogy arról sincsenek adataink, hogyan, mikor került a házba. A lakásmúzeum levegőjébe mindenesetre belevésődött általa a magyar festőóriás neve, s úgy tűnik, kitörölhetetlenül.
