A gyulai múzeum 150 éve

Gurzó K. Enikő
2018-09-09 09:00

Erkel Ferenc gyémántokkal ékesített színarany babérkoszorújához, a nemzet féltve őrzött kincséhez vezet minden bejárási útvonal a gyulai múzeum 150 évét összegző időszaki kiállításán, amely szeptember 8-tól az Almásy-kastélyban tekinthető meg egy teljes évig.

 

A város híres szülöttéről, Erkel Ferencről elnevezett gyulai múzeumot az ország többi közgyűjteményéhez hasonlóan a nagy múzeumalapítási lázban hozta létre magánkezdeményezésként Mogyoróssy János jogász, a Wenckheim grófi család egyik alkalmazottja. A gyulai polgár saját könyv- és régiséggyűjteményét ajánlotta fel a nemes célra. Első lépésben csupán a köteteit, ám az értékes adomány az 1848–19-es forradalom viharaiban szétszóródott. Mogyoróssynak azonban ez nem szegte kedvét. 1868. szeptember 8-án újabb ajándékozásra szánta el magát, és ezt már írásba is foglalta. Tulajdonképpen ennek hivatalossá tételével jött létre az intézmény, amelynek az első években igen sok lelkes támogatója akadt. A kezdeti lángolás azonban néhány év alatt kialudt, és a tagság már a kötelező éves díjat sem volt hajlandó befizetni.

 

A közgyűjtemény így eléggé kilátástalan és fenntarthatatlan helyzetbe került, mígnem a javaslattevő ki nem találta, hogy megyei rangúvá kell emelni az intézményt, és akkor nagyobb esélye lesz a túlélésre. Ez így is történt, a város vezetőtestülete erre áldását is adta. Szintén hasonlóságokra hivatkozva említhető meg a régészeti és művelődéstörténeti egylet, amely megalakulásával megoldást hozott a vidéki vészhelyzetre.

 

Az induláskor még amatőr módon szerveződő gyűjteményezés irányítása a későbbiekben egyre képzettebb múzeumőrök kezébe került. Főként a kolozsvári iskola tanfolyamait elvégző szakemberek egyengették az ország ötödik megyei közgyűjteményének számító gyulait, de egyre látványosabb eredményekkel. Végül kinőtték az iskolai tantermeket, és a város egyik legszebb parkjában, a mostani Göndöcs-kertben vehették át új épületüket, amit évek múlva újból tágasabbra kellett cserélniük.

 

 Fotó: Erkel Ferenc babérkoszorúja

 

 

A Kincsek őrzői című időszaki tárlat természetesen ezekről az esztendőkről is közöl adatokat, főként az első kiállítótérben, ahol Mogyoróssy János adománylevele is megtekinthető. A látogató innen vagy az archeológiai felfedezéseknél folytatja szemlélődését; vagy bal felé halad tovább, és belép a helytörténeti terembe, amelynek középpontjába Erkel Ferenc huszonnégy gyémánttal ékesített aranykoszorúja került, amit 1888-ban, ötvenéves karmesteri jubileumára a nemzet ajándékaként kapott meg. A szépen csillogó értékes jutalom kalandos módon, vagy inkább a véletlennek köszönhetően egy páncélszekrény tetején vészelte át a szovjet csapatok gyulai műkincsrablását a második világháborúban. Azóta hét lakat alatt őrzik. A nemzeti ereklye mellé ezúttal a Bánk bán egyik kéziratrészlete és az a kis zenemű került, amit a zeneszerző Marczibányi Mária úrhölgy emlékkönyvébe jegyzett be 1849 első napján, és amelynek megszerzéséről nemrég számoltunk be olvasóinknak.

 

 Fotó: Kincsek őrzői – 150 éves a gyulai múzeum

 

Ebben a felemelő kontextusban esik szó Dobos István feltaláló aviátorról, aki szintén a Wenckheim családnak volt a magánpilótája. Gépével többször lezuhant, de mindannyiszor túlélte a tragédiát, és még a frontot is megjárta, amelyről könyvet írt. Fotográfiáit egy nagyon sajátos, propellereket utánzó installáció segítségével mutatják be a nagyérdeműnek.

 

Jóllehet helyszűke miatt a történelmi események részletes bemutatására nem volt mód, a hely históriájának összegzésekor két ipari létesítményről a kurátoroknak mindenképp említést kellett tenniük: az egyik a kolbászgyár, hisz termékei világkiállításokat nyertek, a másik a harisnyagyár, amely a monarchia legnagyobb ilyen jellegű könnyűipari képződményévé nőtte ki magát, és valódi szubkultúrát teremtett maga körül a szocializmusban. Néhány szó a céhekről is esik a múltban tett séta során, és az időben tőlük messzire került mesteremberekről Sal József asztalos történetén keresztül, aki nemcsak ma is használható focipálya lelátóit gyártotta le, hanem még teniszütőket is készített sorozatgyártásban.

 

A régészet és a helytörténet közötti centrális térben fiatalos megközelítésben kapunk szösszeneteket a környék néprajzából, amely a békési tájegység nemzetiségeinek bemutatására törekszik. Lendületesen indít, hisz egy videofelvétel és egy lépéseligazító segítségével megtanít a méhkeréki románok egyik legismertebb táncára, az ardelenescura, vagyis az erdélyire, aztán az üvegtárlóban felmutatja a megyei oláh szűcsmesterség egyik remekét, a szépen díszített kétegyházi női bőrmellyest, arrébb apróbb hangsúllyal zárkóztatja fel melléjük a helyi svábokat, mint messze földön híres kádárokat, és mindezzel átellenben beszél Erdős Kamill cigánykutatóról és az ő felfedezettjeinek kultúrájáról.

 

 Fotó: Kincsek őrzői – 150 éves a gyulai múzeum

 

A legtöbb „leget” a csapat legtapasztaltabb tagjának, a régésznek sikerült előbányásznia a raktárból. Az érdeklődőket ő sok mindennel ismerteti meg dióhéjban, szenzációkkal fűszerezve. Bemutat egy sírt és benne egy „in situ”-csontvázat, mellette egy kora vaskori kerámiaurnát és rajta egy fura motívumot a szkíták beköltözésének időszakából, egy hatalmas méretű aranyozott ezüstfibulla-párt és övcsattot az Alföldi Gepida Királyság fénykorából, egy szintén gepida, de bizánci típusú tárgycsoportot a Szent Sír szimbólumaival, egy rovásírásos bronzedényt az avar kor végéről, egy gazdag honfoglalás kori leletegyüttest jellegzetes ezüst hajfonatkorongokkal, üveggyöngyökkel, bronz karpereccel, ezüst fülbevalóval és nyílheggyel, a világhírű endrődi késő bronzkori bronzsisakot, amely 1889-ben a párizsi világkiállítást is megjárta, egy újkőkori puttonyedényt a Kr. e. 6. évezredből, és számos egyéb érdekességet. A multimédiás játékokat és a táblagépes megoldásokat inkább a kollégáikra bízta, ám egyet azért nála is találunk.

 

A gyulai múzeum jelenleg az egykori uradalmi kertészlakot tekintheti székhelyének, kiállítótere azonban itt nincs. Működtetője a művelődési házat is magába foglaló Erkel Ferenc Kulturális Nkft. Érdekességként megemlíthető, hogy volt egy időszak a város életében, nem is olyan régen, 2005 után, amikor a gyulai kiállítóhelyeket, a polgári lakásmúzeumnak számító Ladics-házat, a várat, az Erkel Ferenc Emlékházat, a tavaly lebontott Dürer Termet, a Kohán Képtárt, a már nem létező Lajos Ferenc és Kortársai Grafikai Gyűjteményt, a Német Nemzetiségi Gyűjteményt és a felszámolt Városi Képtárat a Corvin János nevét viselő múzeum fogta egybe. És bár a világháló a mai napig jó szívvel ajánlja a turisták figyelmébe, az intézményt már régen felszámolták, átalakították.

 

A Kincsek őrzői – 150 éves a gyulai múzeum című kiállítást Dr. Ritoók Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti tárának a vezetője nyitotta meg és méltatta, többször is kiemelve, hogy az MNM és a gyulai körgyűjtemény között a kezdetek óta prosperáló volt a szakmai együttműködés, és jó lenne, ha ez is átörökítődne az utókorra.

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma, állapot
2018-03-12 19:00
arisztokrácia, gyarapodás, tárgy, történelem
2017-12-12 12:55
beruházás, intézmény, liget, látogató
2018-02-12 14:30