Elpusztult gyűjtemények, tűzvészt túlélt műtárgyak, kamaszok naplói, menekült gyerekek rajzai, évtizedekig rejtegetett fényképek és a jelenben gyűjtött személyes történetek is helyet kapnak az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára készülő múzeumi programokban. A közgyűjtemények idén nemcsak új kiállításokkal, konferenciákkal és történelmi sétákkal emlékeznek: saját intézménytörténetüket is vizsgálják, új forrásokat tesznek hozzáférhetővé, és arra keresik a választ, hogyan változott a forradalom emlékezete az elmúlt évtizedekben. Körképünkben a szeptember óta meghirdetett kiállításokból, gyűjtési kezdeményezésekből és múzeumi programokból válogattunk.
Amikor a múzeum is a forradalom áldozata lett
Az 1956-os forradalomról szóló múzeumi kiállításokon többnyire fényképeket, dokumentumokat, fegyvereket, személyes tárgyakat és visszaemlékezéseket láthatunk. Ritkábban esik szó arról, hogy maguk a közgyűjtemények is súlyos veszteségeket szenvedtek a harcok során. A forradalom hetvenedik évfordulója alkalmat kínál arra is, hogy a múzeumok saját történetükön keresztül mutassák meg a pusztítás következményeit.
A Magyar Természettudományi Múzeum Múzeum a tűzvonalban című időszaki kiállítása a magyar muzeológia egyik legsúlyosabb, máig ható gyűjteményi katasztrófáját dolgozza fel. Az intézmény 1956-ban Budapest három különböző pontján működött. A földtudományi tárak és a kiállítások többsége a Magyar Nemzeti Múzeum épületében, az Állattár, az Embertani Tár, a könyvtár és a főigazgatóság a Baross utcában, a Növénytár pedig a városligeti Vajdahunyadvárban kapott helyet.
Fotó: Természettudományi Múzeum, Tűzvonalban
Október 24. és november 6. között a Nemzeti Múzeumban, valamint a Baross utcai épületben szovjet harckocsik belövései nyomán tűzvészek pusztítottak. A tűzoltást a harci cselekmények és a szovjet csapatok akadályozták. Mire a fegyveres ellenállást leverték, teljes gyűjteményrészek semmisültek meg, köztük számos pótolhatatlan természettudományos példány. A pusztulás így messze túlmutatott az épületkárokon: a korábban felhalmozott tudományos ismeretanyag és a további kutatásokhoz szükséges források is helyrehozhatatlan veszteségeket szenvedtek. A december 31-ig látogatható kiállítás különlegessége, hogy a tragédiát a tűzvészben megsérült és a pusztulást túlélő tárgyak, illetve korabeli fényképek segítségével idézi fel. A múzeum október 15-én különleges gyűjteménybejárást is szervezett egykori Baross utcai épületében. A résztvevők olyan, a nyilvánosságtól általában elzárt zoológiai gyűjteményeket is felkereshettek, amelyek az intézmény 1956-os történetéhez kapcsolódó helyszínen működnek.
A forradalom az Iparművészeti Múzeumot is súlyosan érintette. A Kilián laktanya közelében álló Üllői úti épületet számos belövés érte, kiállításai és gyűjteményei jelentős károkat szenvedtek. A közönség számára jelenleg is zárva tartó főépület 1956-os pusztulásáról az intézmény korábban A forradalom múzeumi romjai címmel közölt dokumentumokat és fényképeket. Az épületek és a bennük őrzött tárgyak sérülései ma is fontos forrásai a forradalom múzeumtörténeti feldolgozásának.
Mit gyűjtünk ma 1956 emlékezetéből?
A történeti gyűjtemények gyarapítása mellett egyre nagyobb figyelem irányul arra is, hogyan emlékezünk a forradalomra a jelenben. Az 1956-os eseményekről készült fényképek és dokumentumok mellé így olyan források kerülnek, amelyek nem magát a forradalmat, hanem annak későbbi társadalmi emlékezetét rögzítik.
A Néprajzi Múzeum Jelenarchívumának Jelenidő: október 23. című kampánya szeptember 21-én indult. A közösségi gyűjtés az 1989-es rendszerváltozás utáni október 23-ák fényképeit és személyes történeteit várja. Nem kizárólag ünnepi megemlékezéseket és koszorúzásokat keresnek: tüntetésekről, családi találkozásokról, kirándulásokról, közösségi eseményekről és hétköznapi élményekről készült felvételeket is fogadnak.
Jelenarchívum: 2022, Tüntetés
A kezdeményezés abból indul ki, hogy október 23. egyszerre nemzeti ünnep, a politikai véleménynyilvánítás alkalma, személyes emlékekkel telített nap és munkaszüneti nap. Jelentése nemcsak nemzedékenként, hanem az egyes emberek életében is változhat. A már feltöltött történetek között éppen ezért egymás mellett jelennek meg a közéleti események, a családi együttlétek és az ünnephez fűződő egészen személyes viszonyok.
A gyűjtés múzeumi jelentőségét az adja, hogy az intézmény nem utólag próbálja rekonstruálni, miként emlékeztek az emberek egy-egy történelmi eseményre, hanem a jelenben dokumentálja az emlékezés társadalmi gyakorlatait. A Néprajzi Múzeum és a közvetlen közelében álló 1956-os emlékmű kapcsolata külön jelentést ad a kezdeményezésnek: az emlékmű a kollektív emlékezés helyszíne, a múzeum pedig a hozzá kapcsolódó sokféle személyes tapasztalat megőrzésére vállalkozik.
Másféle gyűjteményi munkáról szól a Magyar Nemzeti Múzeum október elején közzétett felhívása. Az intézmény egy már őrzött, különleges dokumentumegyüttes alkotóit keresi. Az Ausztriába menekült magyar diákok 1958-ban, egy innsbrucki magyar gimnáziumban készítették el a forradalomról és a menekülésről szóló rajzaikat. A fennmaradt tizenöt alkotás az Egyesült Államokon keresztül, évtizedekkel később került vissza Magyarországra. A múzeum most azok jelentkezését várja, akik felismerik saját vagy egykori iskolatársuk munkáját.
A két gyűjtési kezdeményezés közös kérdése, hogy mit tudhatunk meg egy történelmi eseményről, ha a dokumentumok mellé az azokat létrehozó emberek emlékeit és értelmezéseit is sikerül összegyűjteni. A hozzáférés bővítésének jelentőségét mutatja a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kezdeményezése is. Az 1956-os évfordulóra mintegy 250 korabeli dokumentummal bővült a Budapest Elektronikus Archívum 1956-os gyűjteménye. A frissen közzétett anyagban többek között évtizedeken át rejtve őrzött amatőr fényképek, röplapok és sajtótermékek szerepelnek. A dokumentumok egy része már a forradalom napjaiban bekerült a könyvtár gyűjtőkörébe, más felvételek későbbi családi hagyatékokból jutottak el az intézményhez. A történeti források digitális hozzáférhetővé tétele így új lehetőségeket kínál a főváros forradalmi eseményeinek kutatásához.
Gyermekrajzok, naplók, dokumentumok – új kiállítások 1956-ról
Az évforduló alkalmából megnyíló tárlatok egyik figyelemre méltó sajátossága a személyes források hangsúlyos jelenléte. A látogatók több kiállításon olyan emberek szemszögéből ismerhetik meg a forradalmat, akik nem a politikai döntéshozatal résztvevői voltak, hanem a történelmi események átélői és szemtanúi.
A Magyar Nemzeti Múzeum ’56 gyermekei. Rajzok egy innsbrucki diákotthonból című kiállítása az emigrációba kényszerült fiatalok élményeit helyezi középpontba. A tizennégy-tizenöt éves diákok rajzain tankok, romos épületek, sebesültek, halottak és a menekülés jelenetei tűnnek fel. A rajzok mellett naplók is segítenek megismerni, hogyan látták a fiatalok a forradalom napjait.
Az ünnephez kapcsolódóan október 22-én a múzeum ritkán látható amerikai filmhíradó-felvételeket (képünkön) is bemutat az Egyesült Államokban új életet kezdő magyar menekültekről. A mozgóképek az emigráció történetének egy olyan szakaszát idézik fel, amely már a forradalom leverésének következményeiről és az új élet megteremtésének nehézségeiről szól.
Ugyancsak kamaszok korabeli feljegyzéseire épít a Józsefvárosi Múzeum október 23-án, 17 órakor nyíló És éjjelente tankok jártak… című kiállítása. Két, a Blaha Lujza tér közelében élő fiú 1956 őszén kezdett naplót írni, és egészen 1957 tavaszáig folytatták a történtek megörökítését. A rajzokkal kísért füzetek most először szerepelnek együtt a nyilvánosság előtt.
A naplókban a szétlőtt józsefvárosi utcák, a fegyveres harcok és a forradalom eseményei mellett a hétköznapi élet mozzanatai is megjelennek. A múzeum saját gyűjtésű visszaemlékezéseivel és tárgyaival egészíti ki a bemutatót. A kiállítás különösen érdekes példája annak, hogyan lehet egy országos történelmi eseményt a helytörténeti kutatás és a személyes dokumentumok segítségével új nézőpontból bemutatni.
A Petőfi Irodalmi Múzeum október 22-én, 18 órakor nyíló Tiszta egű október végi napok című kamarakiállítása Illyés Gyula 1956-os naplójából indul ki. A feljegyzések és a hozzájuk kapcsolódó történeti magyarázatok a forradalom tizenkét napján vezetik végig a látogatót. Az egyéni megélés és a történeti értelmezés párbeszédéből bontakozik ki a kiállítás központi kérdése: mit tettek, mit tehettek az írók 1956-ban, mennyiben számított a szavuk, és milyen lehetőségük volt az események befolyásolására? A Szekér Nóra kurátori munkájával készülő tárlat az ismert események mellett a forradalom hétköznapi szereplőire, a fiatalokra és a fegyverrel harcoló felkelőkre is figyelmet fordít. A kiállítás az irodalmi múzeum sajátos forrásanyagából kiindulva vizsgálja az írói szerepvállalás, a személyes tanúságtétel és a történelmi cselekvés kapcsolatát.
A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum október 23-án ismét a budai Várban, a Kapisztrán téren fogadja a nagyközönséget. A Sorsok iktatva – Válogatás a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményeiből című kiállítás alapját a hetvenedik évfordulóra megjelent gyűjteményi kötet adja. A kilenc témakörbe rendezett bemutató a Hadtörténelmi Levéltár dokumentumaiból, eddig kevéssé ismert forrásokból, köztük bírósági peranyagokból és múzeumi tárgyakból válogat. Térképek, digitális tartalmak és háromdimenziós haditechnikai bemutatók egészítik ki a történeti anyagot.
Az intézmény október 23-i ingyenes családi napján katonai hagyományőrzők, korabeli rádiók, haditechnikai eszközök, történeti előadások, valamint múzeum- és levéltárpedagógiai foglalkozások is várják a látogatókat. A megnyitó így egyben az intézmény Kapisztrán térre történő, egyelőre részleges visszatérésének fontos állomása.
Más nézőpontból kapcsolódik a forradalom évfordulójához a BTM Kiscelli Múzeum A diplomata. Kultúra a hidegháborúban – Guy Turbet-Delof Budapesten (1947–1958) című kiállítása. A francia kulturális attasé és intézetigazgató személyén keresztül a hidegháborús kultúrdiplomácia, a magyar művészek nemzetközi kapcsolatai és az állambiztonsági megfigyelés története rajzolódik ki.
A tárlaton Rozsda Endre, Czóbel Béla, Barta Lajos és más művészek alkotásai mellett megfigyelési dokumentumok, lehallgatáshoz használt eszközök és személyes visszaemlékezések is láthatók. Turbet-Delof 1956-os naplója különösen fontos forrása a forradalom nemzetközi diplomáciatörténeti megközelítésének. Október 22-én, 16.30-kor Fejérdy Gergely diplomáciatörténész vezetésével éppen ebből a szempontból ismerhetik meg az érdeklődők a kiállítást.
Vidéki forradalmak, helyi történetek
Az országos emlékezetben Budapest utcái és fegyveres harcai meghatározó helyet foglalnak el, a vidéki múzeumok és levéltárak kutatásai azonban arra is rámutatnak, hogy 1956 különböző társadalmi és helyi folyamatok sorozataként zajlott. A forradalmi bizottságok megalakulása, a munkástanácsok működése, a helyi hatalom átalakulása, a megtorlások és az emigráció története településenként eltérő forrásokból rekonstruálható.
A Komáromi Klapka György Múzeum és a Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára október 20-án 1956 Komárom megyében címmel rendezett konferenciát a Brigetio Öröksége Látogatóközpontban. Az előadások az 1950-es évek Komáromától az 1953 és 1956 közötti politikai folyamatokon át a helyi forradalmi eseményekig, a Komáromi járás megtorlásaiig és a fegyveres szervezetek későbbi átalakulásáig vizsgálták a korszakot. A Dorogi járás falvaiban megvalósuló hatalmi restauráció és az esztergomi munkásőrség megszervezése ugyancsak szerepelt a programban. A rendezvény jól példázza a múzeumok és levéltárak közös forrásfeltáró munkájának jelentőségét.
Szombathelyen a Lélegzetvételnyi szabadság című városi programsorozat kapcsolja össze a különböző közgyűjteményeket és kulturális intézményeket. A Savaria Múzeum, a Magyar Nemzeti Levéltár Vas megyei intézménye, a Berzsenyi Dániel Könyvtár és több helyi szervezet együttműködésében megvalósuló rendezvények az ötvenes évek társadalomtörténetét, a politikai és egyházi elnyomás tapasztalatait, valamint a forradalom helyi emlékezetét dolgozzák fel.
Fotó: Skanzen
A Savaria Múzeum október 1-jei előadásán az állam és az egyház 1945 és 1965 közötti viszonya került előtérbe. A Schrammel-gyűjteményben október 11-én a Pillér átlőve című vezetés Schrammel Imre keramikusművész 1956-os élményeit, naplórészleteit és az események által ihletett alkotásait kapcsolta össze. A helyi kezdeményezések közül külön figyelmet érdemel az október 21-i Terrorból a forradalomba című levéltári konferencia, valamint az október 22-én, 16.30-kor kezdődő, Tóth Kálmán múzeumpedagógus vezette emlékséta, amely hat, a szombathelyi forradalomhoz kapcsolódó épületet érint.
A Soproni Egyetem, a Soproni Múzeum és a Soproni Levéltár együttműködésében Sopron vér nélküli forradalma – 1956–2026 címmel nyílt kiállítás az Erdészeti Múzeumban. A tárlat személyes tárgyak, levelek, fényképek és egyetemi dokumentumok segítségével idézi fel a város forradalmi eseményeit, valamint azoknak az egyetemistáknak a sorsát, akik a megtorlások elől külföldre menekültek. Az anyag így az egyetemi közösség történetén keresztül beszél a forradalom következményeiről.
Győrben a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum Szemtanú – 1956 című jubileumi kamaratárlata október 22-én, 18 órakor nyílik meg a Borsos Miklós Időszaki Kiállítótérben. A kiállítás 2027. január 10-ig látogatható.
Egerben a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériája a Vallomás – Szalay Lajos életműkiállítása című tárlattal kapcsolódik az évfordulóhoz. A Miskolci Galéria, a Herman Ottó Múzeum és a Dobó István Vármúzeum gyűjteményeiből válogató életmű-bemutatóhoz Rajzok Argentínából ’56 címmel kamarakiállítás is társul. Szalay Lajos a forradalom idején Argentínában élt, és a magyarországi eseményekre rajzaival reagált. A művészi tanúságtétel itt a földrajzi távolság ellenére is szoros kapcsolatban áll a forradalom tapasztalatával. A kiállítások 2027. január 31-ig tekinthetők meg.
Érden a Magyar Földrajzi Múzeum társszervezésében valósult meg az Emlékezünk 1956 – 70. évforduló című kiállítás a Szepes Gyula Művelődési Központban. A Lehoczki Zsuzsanna kurátori munkájával készült tárlat budapesti és érdi eseményeket idéz fel archív mozgóképek és plakátok segítségével. Október 31-ig látogatható.
A vidéki példák sora novemberben tovább bővül: a debreceni Déri Múzeumban november 19-én nyílik a Tudósítás egy forradalomról – Mario De Biasi: Magyarország 1956 című fotókiállítás. Az olasz fotóriporter a forradalom eseményeit és a Magyarországról távozó menekülteket is megörökítette. Munkái a külföldi sajtó és a nemzetközi nyilvánosság nézőpontját hozzák közel, miközben a fotóriporteri munka forrásértékére is ráirányítják a figyelmet.
A város mint kiállítótér
A forradalom helyszíneinek bemutatásához nem feltétlenül van szükség múzeumi kiállítóteremre. Az idei évforduló egyik érdekes fejleménye, hogy több kezdeményezés az eredeti városi környezetben helyezi el az 1956-ban készült fényképeket, vagy történeti séták segítségével teszi értelmezhetővé a ma is látható épületek múltját.
Az Országgyűlési Múzeum Jelen lenni – Képek a Kossuth térről, 1956 című szabadtéri kiállítása október 12. és december 6. között várja a látogatókat. A tárlat különlegessége a képek és a helyszín közvetlen kapcsolata: a Kossuth tér több pontján a látogatók ott találkozhatnak a hetven évvel ezelőtti események fényképeivel, ahol azok készültek. Az installációhoz október 26-tól tematikus térséták is kapcsolódnak.
Hasonló elvre épül a Fortepan és az Eidolon Centre for Photography közreműködésével megvalósuló 1956 – ITT TÖRTÉNT című kezdeményezés. Október 15. és november 4. között Budapest hetven pontján hetven történeti fényképet helyeznek el az egykori események helyszínén vagy azok közvetlen közelében. A módszer a múlt és a jelen városképét kapcsolja össze: a járókelők nem csupán archív dokumentumokat láthatnak, hanem összevethetik a fényképeken megörökített épületeket és utcákat azok mai állapotával.
A Fővárosi Önkormányzat programsorozatának részeként a Városháza Park bejáratánál október 23. és november 5. között A zsarnokölés legszebb szobra címmel kültéri kiállítás idézi fel a Sztálin-szobor létrejöttének és ledöntésének történetét. A kezdeményezés a köztéri emlékművek politikai szerepére és a szimbolikus térfoglalás jelentőségére is ráirányítja a figyelmet.
Az Óbudai Múzeum ’56 Óbudán 70 éve című programsorozata ugyancsak a városi térből indul ki. Október 23-án és november 7-én Horváth Péter történész-muzeológus vezetésével járhatók be a kerület forradalmi helyszínei. A Szentlélek térről induló séta a belső-óbudai eseményekhez kapcsolódó utcákat és épületeket keresi fel, egészen a Kiscelli Múzeumig.
Az intézmény 120 éves az óbudai Városháza című szabadtéri kiállítása szintén megidézi 1956-ot. A bemutatóban olyan korabeli fényképek is szerepelnek, amelyek a Fő tér épületeinek forradalom alatti állapotát dokumentálják. A helyi történeti gyűjteményben őrzött amatőr felvételek segítségével a ma ismert városi környezet kevésbé látható múltja válik hozzáférhetővé.
A korábban említett Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár a digitális gyűjtemény bővítése mellett Város remények és romok között címmel fotóplakát-kiállítást is rendezett Központi Könyvtárának átriumában. A november 4-ig látható válogatás az 1956-os Budapest képeit idézi fel a Budapest Gyűjtemény fényképein keresztül.
Élő történelem, közös felfedezés és történeti párbeszéd
Az évfordulóhoz kapcsolódó múzeumi programok között a hagyományos tárlatvezetések és tudományos előadások mellett egyre több olyan kezdeményezés szerepel, amely a látogatók aktív részvételére épít. Ezek a programok a történeti ismeretek átadásán túl az egykori döntési helyzetek, életkörülmények és személyes tapasztalatok megértésére törekednek.
Fotó: Skanzen
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum október 23-án ’56 vidéken címmel szervez egész napos programot. Az élő történelmi jelenetek, tematikus túrák, családi foglalkozások és korabeli járművek bemutatása az ötvenes évek vidéki hétköznapjait és a forradalom helyi történéseit idézi meg. A múzeum portái között többek között Déry Sári színésznő kitelepítésének történetével találkozhatnak a látogatók. A vidék forradalma című tematikus séta Gyöngyöstől Márianosztráig követi a kevésbé ismert vidéki eseményeket. A különböző épületekben kialakított kisebb bemutatók tüntetésekről, börtönkapuk megnyitásáról, menekülésről és a szabadság reményéről beszélnek.
Az élő történelmi jelenetek és a rekonstruált élethelyzetek különösen érdekes muzeológiai kérdéseket vetnek fel. A tárgyak, épületek és a történeti források alapján megalkotott jelenetek révén a látogatók nemcsak információkat kapnak, hanem lehetőséget arra is, hogy elképzeljék a korszak szereplőinek mindennapi életét és választási lehetőségeit. Ugyanakkor az ilyen interpretáció szükségszerűen válogat a lehetséges történetek között, ezért a hiteles forrásokra támaszkodó rekonstrukciónak különösen nagy jelentősége van.
Az Óbudai Múzeum október 24-én Örlős Endre, a Szent Margit Kórház egykori igazgató-főorvosának 1956-os tevékenységéről rendez előadást. Október 29-én pedig Valuch Tibor történész a munkástanácsok és az óbudai hajógyári munkások szerepét vizsgálja. A két program a forradalom társadalomtörténetének eltérő területeit, az egészségügy működését és a munkásság önszerveződését állítja előtérbe.
A képzőművészeti gyűjtemények is lehetőséget kínálnak a történelmi emlékezet vizsgálatára. A Magyar Nemzeti Galéria október 23-án, 15 órakor A magyar történelem fordulópontjai címmel tart tárlatvezetést. Az 1956-os évfordulóhoz kapcsolódó program a 19. századi historizáló festészet és a kortárs művészet példáin keresztül foglalkozik azzal, hogyan jelennek meg a magyar történelem meghatározó eseményei a képzőművészeti ábrázolásokban.
A múzeumok mellett a levéltárak és könyvtárak is folytatják az évfordulós szakmai programokat. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár több tagkönyvtárában kiállítások, felolvasások és beszélgetések kapcsolódnak 1956-hoz, Budapest Főváros Levéltára pedig november 18-án Az 1956-os forradalom új források tükrében címmel rendez tudományos konferenciát.
Hetven év után: milyen 1956-ot őriznek meg a múzeumok?
Az évforduló múzeumi programjai jól mutatják, mennyire eltérő módon közelíthető meg ugyanaz a történelmi esemény. A Természettudományi Múzeumban a pusztulást túlélő tárgyak, a Nemzeti Múzeumban menekült gyerekek rajzai, a Józsefvárosi Múzeumban kamasznaplók, a Petőfi Irodalmi Múzeumban írói feljegyzések, a vidéki intézményekben pedig helyi dokumentumok, személyes hagyatékok és műalkotások szolgálnak az értelmezés kiindulópontjául.
Az új kiállítások és programok az egykor háttérben maradt szereplőkre is figyelmet fordítanak. A gyermekek, az emigrációba kényszerülők, a vidéki közösségek tagjai, az egészségügyi dolgozók vagy a gyári munkástanácsok résztvevői olyan történeteket képviselnek, amelyek nélkül 1956 társadalomtörténete nehezen érthető meg.
A hetvenedik évforduló ugyanakkor nemcsak a múlt feldolgozásának alkalma. A Jelenarchívum gyűjtése vagy az újonnan hozzáférhetővé tett fényképgyűjtemények arra is felhívják a figyelmet, hogy a forradalom emlékezete nem lezárt örökség. A róla szóló történetek, az emlékezés helyszínei és a hozzá kapcsolódó személyes jelentések továbbra is változnak.
A múzeumok feladata ezért túlterjed az 1956-ból fennmaradt tárgyak megőrzésén. Azt is dokumentálniuk kell, hogyan beszéltek és hogyan beszélnek az emberek a forradalomról, milyen emlékeket adnak tovább, mit hallgatnak el, és miként alakítják saját történeteiket a későbbi nemzedékek. A most készülő kiállítások és gyűjtések nemcsak arról szólnak, mi történt hetven évvel ezelőtt, hanem arról is, milyen források és értelmezések alapján fogunk emlékezni 1956-ra a következő évtizedekben.
