Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 2024. szeptember 12-én (csütörtökön) 10 órától a Pesti Vigadóban rendezi meg Mindörökké Műanyag?! Kompozit anyagok múzeumi környezetben című szakmai napját.
A szakmai nap időpontja: 2024. szeptember 12. 10:00-18:00
Helyszíne: Pesti Vigadó fogadótér (cím: Vigadó tér 2.)
A múzeum Bábtárának gyűjteményében lévő vegyes tárgyalkotókból felépülő bábok konzerválása mindig nagy kihívást jelentett. Az 1950-es évektől kezdve számos figura esetében a műanyag mint alapanyag is megjelent: szivacs, habosított gumi, cellulóz-nitrát, stb. A kompozit anyagok múzeumi környezetbe kerülését körüljáró szakmai napunkat a Bűvészinasok kiállításban szereplő tárgyegyüttes rövidtávon is jól dokumentálható pusztulása hívta életre. Ezért is gondoljuk fontosnak, hogy a műanyag műtárgyak hosszú távú sorsáról beszéljünk. A szakmai napra egyaránt várunk muzeológusokat, restaurátorokat, állományvédelmi szakembereket, egyetemi hallgatókat, bábkészítőket és minden érdeklődő kollégát.
Előadók: Békési-Gardánfalvi Magdolna, Frazon Zsófia, Kovács Krisztián, Lencz Eszter, Orosz Péter, Ördög Edit, Palya Gábor, Retkes-Kiss Antal Farkas, Tóth Eszter és Vágány Judit.
Az eseményen lehetőség lesz a BTM Kiscelli Műanyag Projekt Mintatárának bővítéséhez anyagot leadni.
RÉSZLETES PROGRAM ÉS ABSZTRAKTOK:
9:30-tól
regisztráció
10:00-10:20
FRAZON ZSÓFIA, etnográfus, Néprajzi Múzeum: Műanyag a Néprajziban: első lépések egy ismeretlen terepen
A Néprajzi Múzeumban 2006-ban volt látható a műanyag című kiállítás. A gyűjteményben addig csak nagyon korlátozottan volt jelen a műanyag, és sorozatgyártott tárgyakból sem volt bőség. A tárgyak anyag-technológia meghatározásában nagyon kevés gyakorlatunk volt, ezért külső szakértő segítségét kértük. A kutatás módszerei között pedig ekkor jelent meg először hatékonyan a múzeumi gyűjtőkampány és a történetmesélés összekapcsolása. Az előadásban erről az indulásról és a későbbi tanulságokról szeretnék beszélni.
I. szekció (moderátor: Kuti Klára, Magyar Nemzeti Múzeum)
10:30-10:45
BÉKÉSI-GARDÁNFALVI MAGDOLNA, kémia tanár, MNM ORRK, MKE; doktorandusz hallgató, Soproni Egyetem: Műtárgyak morzsái a kiállításban
20. század eleji megjelenésük óta a műanyagok az élet minden területén megtalálhatóak; a mesterséges szerves polimerek mint szerkezeti anyagok új tervezési lehetőségeket nyitottak meg a szobrászok, festőművészek, építészek és formatervezők előtt is. Ennek eredményeként számos múzeumi gyűjtemény tartalmaz egyre nagyobb számban, sokszor többféle műanyagból készült tárgyakat. Ezek az anyagok különbözőképpen viselkedhetnek: vannak, melyek kémiai összetételük és szerkezetük eredményeként instabilak, és gyorsan mutatják az öregedés jeleit (például elszíneződés, repedések megjelenése, deformáció, ragacsos felület). Egyes esetekben a lebomlás olyan mértékű, hogy a belőlük készült műalkotásokat már nem lehet bemutatni, morzsolódnak, porrá válnak. Az előadás a kémiai összetétel és szerkezet, a környezeti hatások, valamint a lebomlás kémiai folyamatait érintve betekintést nyújt a mesterséges szerves polimerek világába; ismerteti azokat a problémákat, amelyek miatt a múzeumi szakemberek sok esetben versenyt futnak az idővel, hogy megőrizzék a részben vagy teljesen műanyagokból készült műtárgyakat.
10:50-11:05
OROSZ PÉTER, állományvédelmi csoportvezető, Néprajzi Múzeum: A porondmester otthona - műanyag alapú tárgyak múzeumi raktározása
Az előadás a különböző műanyagtípusok hosszútávú megőrzésének lehetőségeit járja körül. A múzeumi szemléletű tárolás, bemutatás és az ennek során használt állományvédelmi módszertan optimális, illetve fenntartható módozatai kerülnek bemutatásra nemzetközi irányelvek alapján, a hazai muzeális intézmények adottságait figyelembe véve. Továbbá sor kerül a természeti környezet kockázatainak csökkentése érdekében szükséges, olykor kevés anyagi ráfordítást igénylő intézkedések gondolatébresztő ismertetésére is. A különböző műanyagok tárolása során használható inert csomagolóanyagok típusaival is megismerkedhetünk.
11:10-11:25
ÖRDÖG EDIT, könyv- és papírrestaurátor, textil- és bőrrestaurátor művész: Egy királyfi újjászületése
Előadásomban az Aurora Együttes A fából faragott királyfi című előadás 6 zsinóros marionett figurájának restaurálási folyamatát mutatom be. A báb 1958-ban készült Koós Iván, Kossuth-díjas báb- és díszlettervező tervei alapján. A figura teste sokféle tárgyalkotóból épült fel. A restaurátori munkát nehezítette az anyagfajták összetettségén túl, hogy a báb elemei nem bonthatóak, a műtárgyalkotók nem választhatók szét egymástól. Kihívást jelentett az egyes részek izolálása a kezelések alatt. A bábot alkotó fa, gyapjú filc, fém részek mellett a figura nyaka gumiszivacsból készült. Rossz állapota miatt a habosított gumi elem további problémákat vetett fel.
II. szekció (moderátor: Orosz Péter, Néprajzi Múzeum)
11:45-12:00
VÁGÁNY JUDIT, papír-bőr restaurátorművész, BTM Kiscelli Műanyag Projekt: Mi a baj a poliuretánból készült tárgyakkal?
Poliuretán (PUR, PU, TPU). A különféle tulajdonságokkal bíró poliuretánok felhasználási lehetőségei igen szerteágazóak. A bábok készítéséhez is előszeretettel használják, mert habosított formájukban rugalmasak és jól formázhatóak. Ilyenek például az Astra Bábegyüttes által készített delfinek, amik a Játsszunk bábcirkuszt! 1970-es előadásban szerepeltek. A bábok az évek során öregedésnek indultak, a szivacsok sárgultak a fedőfestékek elszíneződtek és peregnek. A kiállítás kapcsán felmerült restaurálásuk lehetőségei.
A poliuretánok, főként a habosított műanyagok rövid időn belül mutatják az öregedés jeleit. Károsító hatást gyakorol rájuk a láthatófény, az UV-sugárzás, az oxidáció és a hidrolízis, melynek következtében a poliuretán habok törékennyé, rugalmatlanná válnak. Felületük porladni kezd, emiatt nagyon érzékenyek a fizikai behatásokra. Megőrzésük számos etikai kérdést vet fel és már az 1990-es évek óta zajlanak kutatások a megfelelő konzerválóanyagok és módszerek iránt. Az öregedett poliuretánhabok lehetséges konzerválása a megszilárdítás, impregnálás és kitöltés, ami visszafordíthatatlan beavatkozásnak számít, és a kezelés következtében a tárgy megjelenése is változhat, de nélküle a tárgy megsemmisülését kockáztatjuk.
12:05-12:20
RETKES-KISS ANTAL FARKAS, Műtárgyvédelmi asszisztens, BTM Kiscelli Műanyag Projekt: Ruggyanta, Gumi, Elasztomer
A képzőművészetben és a használati tárgyak között a latex és a vulkanizált gumi is elterjedt alapanyag. Az Astra Bábegyüttes Játsszunk bábcirkuszt! című előadásához a bábok egész testét (pl. fókák) vagy végtagjait (pl. lovak) színes, habosított gumiból készítették. A gumi- és latextárgyak konzerválása kihívást jelent a szakemberek számára, ezek ugyanis érzékenyek a látható fényre, UV-sugárzásra, oxidációs hatásokra, hőmérsékletváltozásra. A latex és az alacsony kéntartalom mellett vulkanizált gumik idővel ragacsossá, szennyezetté válhatnak, vagy épp merevvé, törékennyé. Ideális tárolást száraz, hűvös, anoxiás környezetben lehet megvalósítani, ezeket a paramétereket azonban nem egyszerű kompozit műtárgyakra alkalmazni. Az oxigén és a légszennyezők kizárása vákum csomagolással, abszorbensekkel, bevonószerekkel valósítható meg. A habosított gumik, latex szivacsok szerkezeti megerősítésére különféle anyagok beitatása jelentheti a megoldást. A beitatásos és bevonatképzéssel járó módszerek magukban hordozzák a reverzibilitásról való teljes vagy részleges lemondást. A használható kezelőszerek nagyrészt műanyag alapúak, mely felveti a kérdést, mi lesz, ha majd a kezelőszer is elöregszik? Komplex tárgyak esetén a restaurálás aktív beavatkozásai épp olyan összetettek, mint a tároláshoz szükséges ambientális konzerválás megtervezése.
12:25-12:40
TÓTH ESZTER, fém-ötvös restaurátor, restaurátor-oktató, MNM; doktorandusz, MKE: Philemon és Baucis: a végtelen ölelés története egy véges műtárgyalkotón
Az egyik első – de még természetes alapú – műanyag, a cellulóz-nitrát feltalálása az 1860-as évekre datálható, gyártása azonban – a polimer instabilitásának és öngyulladásra való hajlamának köszönhetően – csupán 100 évig tartott. A napjainkig is megőrződött cellulóz-nitrát alkotások és műtárgyak azért is különlegesek, mert az emberiség technikai fejlődésének egy lezárt szakaszát képviselik. A polimer egyik sikere abban rejlett, hogy hűen és olcsón tudta utánozni az olyan ritka, ezért drága természetes anyagokat, mint például az elefántcsontot, teknőcpáncélt, borostyánt és gyöngyházat. Ez a műanyag volt az első, mely transzparens változatban is előállítható volt. Így a fény átengedésére képes, de az üvegnél könnyebb és alakíthatóbb anyag hamar megtalálta útját a művészeti világban, elsőként a konstruktivisták között, majd a Bauhaus szellemében alkotó művészek körében. Az Aurora Együttes 1958-ban bemutatott Philemon és Baucis című báboperájának árnytáblái és figurái átlátszó cellulóz-nitrát lemezekre készültek, lebomlási jellegzetességeik azonban némileg eltérnek az általánostól, mely valószínűleg az alappolimerhez kevert egyéb adalékanyagoknak (lágyító, esetleg UV-stabilizátor) tulajdonítható, ez mindenképpen további kutatást és anyagvizsgálatokat igényel. Ezen alkotások és töredékeik fennmaradásának kulcspontja a megfelelő tárolási körülmények megteremtése, hiszen a cellulóz-nitrát számára még nem találták meg a megfelelő, aktív restaurálási megoldásokat.
III. szekció (moderátor: Frazon Zsófia, Néprajzi Múzeum)
14:00-14:15
LENCZ ESZTER, textilrestaurátor, MNM KK, Műtárgyvédelmi és Restaurátor Főosztály: Időzített bombák? A lurex és lamé anyagok
A huszadik századi gyűjteményekről gyakran azt mondják, hogy „időzített bomba”, amely lesben áll a múzeumi gyűjteményekben. Ennek oka a módosított természetes polimerek (műselyem viszkóz, cellulóz-acetát) és az új szintetikus szálak (poliamidok (nejlon), poliészterek, poliakrilnitrilek, stb.) valamint a kevert szálak ismeretlen jövője. Rengeteg információval és tapasztalattal rendelkezünk természetes szálból – így a selyem/pamut/gyapjú stb. – készült különböző korú textiltárgyak viselkedéséről, azonban annál kevesebbet tudunk a mesterséges szálak hosszú távú viselkedéséről azok fiatal koruk lévén, hiszel alig 100 évesek. Éppen ezért hívják őket időzített bombáknak, hiszen annyi bizonyos hogy robbanni fog, ezek az anyagok is elkezdenek degradálódni. Azt azonban nem tudjuk, hogy pontosan mikor és hogyan fog ez végbe menni.
A lurex és lamé anyagok a 20. század végének és napjainknak az egyik legdivatosabb anyagfajtája. A divattervezők és a hollywoodi sztárok kedvencei közé tartozik, hiszen ezen anyagnál a szépség belülről sugárzik. A csillogó hatást nem a flitterek, ékszerek, strasszok vagy láncok adják, hanem maga az anyag. Ha meg akarjuk őrizni ezen kelmék értékét a jövő generációi számára, szükség van az anyagok behatóbb vizsgálatára, a készítéstechnikájuk és öregedésükkel járó változások megismerésére.
14:20-14:35
KOVÁCS KRISZTIÁN, restaurátor, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Osztály: Báb-játék-műtárgy
Az előadás szerkezetét a bábfigurák és a kortárs műalkotások sokszínű anyaghasználatának párhuzamba állítása adja. A kiállításban látható figurák, díszletek, többnyire kompozit anyagokból épülnek fel, mint például: papír, parafa, drót, damil, fa, különböző fajta műanyagok, fémek, és egyéb használati tárgyak. Mára a „használati tárgy” státuszából átminősültek az évek folyamán „műtárgy” státuszba, mely kulturális, művészeti és történelmi töltettel is felruházza a bábokat. Ez a többlet érték az, ami a művek megóvását, körültekintő raktározásukra való törekvést generálja. Ez a fajta gondoskodás jellemzi a kortárs művek kezelését is, annak ellenére, hogy a változatos anyaghasználat sok fejtörést okoz a szakembereknek. Az alkotók a művek megalkotásakor (legyen az báb vagy műtárgy) a környezetükben adott lehetőségekből gazdálkodtak(nak), az elképzelésük megvalósításának célja lebeg a szemük előtt, s nem az, hogy mennyire lesz alkotásuk tartós. Nem róható fel a művészeknek, hogy a felhasznált anyagok nem mindig hosszú élettartamúak. Ők a jelennek alkottak, a mi feladatunk pedig a művek megőrzése, az általunk ismert lehetőségeink ismeretében. Az utánunk érkező generációknak egészen más lehetőségeik lesznek, amikkel majd ők fogják ezeket az alkotásokat megóvni. A változást nem lehet megállítani, csak egy másfajta változásra cserélni.
Az előadásban fotók illusztrálják majd a kortárs restaurálás nehézségeit, érdekességeit, szépségét.
14:40-14:55
PALYA GÁBOR, bábkészítő, bábarchívum vezető, Budapest Bábszínház; restaurátor szak hallgatója, MKE: Elfárad a báb (is)
A 60-as évekkel kezdődött a műanyagok kísérleti felhasználása a bábkészítésben. Ám csábító tulajdonságai, mint a rugalmasság, a mechanikus hatásoknak való ellenállóság, egy idő után elvesztek. Beszélni kell egy nagyon fontos, speciális problémáról is: hogyan kezelünk egy bábot, ha műtárgynak tekintjük és hogyan, ha használati tárgynak? Mi is a báb? Milyen gyakorlati és etikai kérdéseket vet fel konzerválásuk és restaurálásuk?
Előadásomban bemutatom egy-egy fontosabb külföldi gyűjtemény kompozit bábjainak kezelését is, keresve a jó gyakorlatokat. Az előadás célja egy olyan vitaindító beszélgetés, ami reményeim szerint elősegítheti a hazai bábok további fennmaradását.
15:30
tárlatvezetés a Bűvészinasok című kiállításban
