A Néprajzi Múzeum történetének egyik legnagyobb egyidejű műtárgygyarapodása zárult le az elmúlt napokban. Az intézmény különleges magángyűjteményt vásárolt meg, mely összesen 1361 darab kiemelkedő kvalitású műtárgyból áll. A kollekció egy értelmiségi család a hagyományos kultúra iránti érdeklődését tükrözi, színvonalasan képviseli a magyarság és a nemzetiségek népi kultúráját, különleges darabjai pedig mostantól még teljesebbé teszik a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit.
A Román-házaspár 1969-től a rendszerváltozásig erdélyi és különböző magyarországi tájakon végzett helyszíni gyűjtések, valamint régiségkereskedésekben történt vásárlások révén hozta létre különleges gyűjteményét. A 17. századi céhládától a 18-19. századi szakrális tárgyakon, bútorokon és kerámiákon át a 20. század végén használt ballagási tarisznyáig terjednek az egyes tájegységeket, korszakokat és készítési technikákat reprezentáló darabok.
A gyűjtemény eladásával kapcsolatban Román József özvegye kereste meg a Néprajzi Múzeum főigazgatóját. A vásárláshoz szükséges tárgylisták, műtárgyleírások, fotók elkészítésén hat szakember közel egy hónapon keresztül dolgozott. A tárgyak értékének, eredetiségének, származásának meghatározásához külső szakértők bevonására is sor került.
A gyűjtemény jól illeszkedik a Néprajzi Múzeum gyűjteményeihez, sok esetben erősítve, különleges darabokkal kiegészítve azokat. A tárgyak sokfélesége miatt az intézmény gyűjteményeinek jelentős része érintett a gyarapodásban, így például az Állattartás-, Bútor-, Egyházi-, Kerámia-, Mesterség-, Táplálkozás-, valamint a Textil- és Viseletgyűjtemény is.
A fazekas termékek közül érdemes kiemelni egy dunántúli csizmadiacéh koronás magyar címerrel díszített kancsóját 1780-ból. Az alföldi reprezentációs tárgyak szép sorozatát képviselik a 19. század közepén készült könyv vagy hordó alakú és figurális butellák, fűszertartók, de különleges az a nőalakos hódmezővásárhelyi butella is, amely a műfaj egyik utolsó darabjaként 1934-ben készült. A gyűjteményben megtalálhatók polgárias jellegű emberfejes dohánytartók, valamint egy férfiportréval ellátott felvidéki butykoskorsó is. A székelyföldi bokályok és dísztányérok sokszínűségükkel tűnnek ki, a dunántúli ismert fazekasközpontok klasszikus darabjai pedig a 19. század második feléből, a mesterség kiérlelt korszakából származnak. Külön egységet képeznek a későhabán ónmázas, fajansz edények, amelyek főként a Pozsony környéki fazekasműhelyekben készültek elsősorban polgári használatra. Nagyon értékes sorozatot alkotnak a rézből préselt sütőformák. A magángyűjteményben ún. hutaüvegeket is találunk, zempléni, bakonyi és erdélyi műhelyekből, melyeket jól egészítenek ki a gyűjtő családi hagyatékából származó német és osztrák fürdő- és egyéb díszpoharak.
A fafaragások között szép együttest képeznek a mézeskalács ütőfák, ivócsanakok, mángorlók – köztük kiemelkedő darab az az 1864-ben Falusi Zsófi részére készített Balaton környéki mángorló, amelynek színes rajza Malonyay Dezső: A magyar nép művészete könyvének harmadik kötetében megtalálható. A bútoranyag céhládái közül az egyik 1677-ből származik. A népi lakáskultúrát egy hartai sváb és egy tótkomlósi szlovák mennyezetes ágy mellett ácsolt és festett ládák, faragott székek, fogasok, kanalasok képviselik.
A textíliák közül a magyarországi német és erdélyi szász településekről származó darabok, különösen a vallásos tartalmú, feliratos díszlepedők és falvédők illeszkednek a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe. Egy hartai kendő hímzett szövege az első világháborúra utal. Az intézmény textilgyűjteménye számára hiánypótlók a békéscsabai szövés hatását mutató tótkomlósi abroszok és a fogarasi havasok vidékéről származó textíliák is.
A megvásárolt műtárgyak között különlegesek a felvidéki és nyugat-magyarországi faszobrok, amelyek egyedi és igényes alkotásokkal bővítik a meglévő múzeumi kollekciót. A múzeum Egyházi-gyűjteményébe kerülnek a többnyire orosz műhelyekből származó ikonok, egy ráckevei szerb mester műhelyében készült 18. századi ikon, valamint balkáni darabok is.
„A Néprajzi Múzeumba került gyűjtemény a benne található tárgysorozattokkal, egyedi díszítésű, évszámos és feliratos darabokkal magas színvonalon képviseli a népi kultúra különböző korszakait.” – mondja Dr. Veres Gábor a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, a múzeum gyűjteményi bizottságának vezetője.
A műtárgyakat a jövőben a múzeum új városligeti épületének megnyitását követően, tematikus időszaki kiállításokon tekinthetik meg az érdeklődők.
