Október 1-jén, a Petőfi irodalmi Múzeumban A változás íze, illata? címmel folytatódott a 2019-ben indult Lépcsőszeminárium, ahol múzeumi szakemberek, múzeumpedagógusok és oktatási szakemberek ülnek össze beszélgetni. A sorozat október 8-án folytatódik a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárában.
Az indító alkalom témája a múzeumban nyílt új kiállításhoz kapcsolódott, amelynek középpontjában Kosztolányi Dezső Édes Anna című regénye áll. A kiállítási térré formált regényre, történelmi korszakra és írói életútra ezúttal az érzékek, az érzékelés, a zsigeri tapasztalatok felől nézhettünk rá. A beszélgetés meghallgatható a PIM honlapján.
Egy kiállítás olyan komplex tér, médium, amely több érzékszervünket is megmozgatja. Az információszerzésen túl benyomásaink és testi tapasztalatainkra is érdemes figyelni. Szervezőelv volt ez a Trianoni emlékévre készült Édes Anna kiállítás esetében is, ahogy arról Parádi Andrea, a kiállítás kurátora beszámolt. A kiállítás középpontjában álló regényben ugyanis szintén hangsúlyos szerepet kapnak a sokszor nem is tudatosuló érzéki benyomások, amelyek Kosztolányi kiváló lélektani ábrázolásmódjának eszközei.
Fotó: Bogdándy Gábor
Mindannyiunk személyes élményeihez, identitásához hozzátartoznak bizonyos ízek, illatok, hangok, melyek vissza-visszatérnek, előhívják emlékeinket. Ha figyelünk benyomásainkra, érzékszervi tapasztalatainkra, akkor önmagunkról, és a minket körülvevő világról is tanulhatunk, rájöhetünk arra is, hogy e tanulási folyamat során a végső jelentést igencsak befolyásolhatják ezek a benyomások. Erre hívta fel Nagy Nóra egyetemi oktató a figyelmet, aki úgy tapasztalta, hogy a felsőoktatásban, különösen a tanárképzés esetében fontos, hogy a hallgatók megtanulják értelmezni érzékszervi tapasztalataikat, és ezekre a későbbiekben diákjaik figyelmét is felhívják. Ennek a tudatosítási folyamatnak egyik segítője lehet a kiállítás, ahol rengeteg érzékszervi tapasztalatot előhívó tárgy és eszköz található.
A Lépcsőszeminárium résztvevői a beszélgetés előtt a PIM múzeumpedagógusaival három feladatot próbálhattak ki, miután beléptek a kiállítás egész termes vetítésén keresztül a regény adaptációjába. Az ízek, az illatok és a felületek témájához kapcsolódóan három különböző irányba indult el a három csapatra osztott társaság.
Fotó: Bogdándy Gábor
Az első csapatnak a regényben is többször feltűnő, szimbolikus jelentésű zserbó receptjének szavaiból fordulatos, változásokat is magába sűrítő élettörténetet kellett alkotniuk. A sütemény elnevezéséhez kapcsolódóan Gerbeaud Emil és cukrászdájának története sűrűsödött.
A második csoport meghatározó illatemlékeket gyűjtött, amelyeket textildarabok segítségével, illatmintákat idézve kis üvegcsékben helyeztek el, fizikai valóságában is megőrizve a számukra fontos emlékek „esszenciáját”. Kosztolányi Dezső regényében Édes Anna számára meghatározó élmény a Vizyékhez való belépésekor erősen érezhető kámforszag, mely mintegy súgni kíván ösztöneinek a távozásra biztatva őt. A Petőfi Irodalmi Múzeum felhívására a regény címszereplőjéhez kapcsolódó tárgyakat lehetett készíteni, ahol Bíró Boglárka Kámfor című rendkívül izgalmas alkotása nyert.
Sóki Diána, a PIM múzeumpedagógusa elmondta, hogy a tárgyak és a kiállítótér több érzékszervünket is bekapcsolják a befogadás folyamatába. Olykor tudatos, olykor épp tudattalan folyamatokkal alakítunk egyes tárgyakat eredeti funkciójuk kereteit átlépő, üzenethordozó tárgyakká. Ebből a gondolatból kiindulva a harmadik csapat feladat az volt, hogy ilyen tárgyakra gyűjtsenek példát. A múzeum másik kiállításából hozott példát: a Csáth Géza kiállításban ugyanis látható az író orvosi naplója, amelybe a hivatalos feljegyzések mellett saját, szubjektív érzéseit is lejegyezte. A tárgy átlépte saját határait és a napló és a hivatalos feljegyzések terepének különös egyvelegévé vált, megőrizve a széthullás állapotát.
Fotó: Bogdándy Gábor
A múzeumnak szerencsére rengeteg lehetősége van arra, hogy a kiállítási tárgyak megfelelő elrendezésével, tér-viszony kialakítással, új kontextust teremtsenek azok számára. Az oktatás során pedig, ahogy arra Nagy Nóra is felhívta a figyelmet, épp ezeknek a kontextus-tágítási tapasztalásoknak van különösen nagy jelentősége, ami ezáltal egyéni megközelítési módokat és kapcsolódási lehetőségeket teremthet. Ezért buzdítja ő is hallgatóit, hogy járjanak végig önállóan is egy-egy kiállítást, amikor az információtöbblet helyett, amit egy kiváló tárlatvezetés adhat, sokkal inkább az érzéki tapasztalások teremtette kapcsolódásokra kerül a hangsúly. Hiszen ezek a kapcsolódások segíthetnek arra is ihletet adni, hogyan fogalmazzuk meg egy-egy gondolatunkat, hogyan artikuláljunk valamely számunkra fontos üzenetet. Azt hiszem ez a kérdés pedig most ebben a pandémia teremtette nehéz kommunikáció helyzetben különösen aktuális.
