Meseterápia a múzeumban

PROGRAM

Boros Luca - György Gabriella
2019-12-08 19:00

A mesék azt tanítják, hogy minden rendbe hozható. Segítségükkel megtapasztalhatjuk a rend elvesztésének, egy-egy életválságunk vagy elakadásunk okát. Az archaikus történetek megmutathatják a bejárandó utat, a szükséges teendőkkel együtt. Boldizsár Ildikó meseterápiája egyre több ember életének válik részévé. Módszerei ma már a múzeumokból sem hiányozhatnak: Boros Luca alkotó-fejlesztő meseterapeuta közreműködésével a Ferenczy Múzeumi Centrum több kiállítása is teret, eszközt, inspirációt kínál ahhoz, hogy a a mesék bölcs tudástárával felvértezve a múzeumlátogatók is rátaláljanak a saját rendjükhöz vezető ösvényre. Igaz történet 3 felvonásban:

 

 Kovács Margit Kerámiamúzeum

1.

Belépünk a Kovács Margit Kerámiamúzeumba. Az anyaság témáját járjuk majd körbe. Ahogyan teremről teremre körbe-körbe járunk, le- és felmegyünk a lépcsőkön, oda-vissza lépünk műtárgyról műtárgyra, úgy merülünk el az érzelmeink, emlékeink, szokásaink és hitrendszerünk világában.

Egy mondóka közös recitálásával hangolódunk rá az elkövetkezendő másfél órára. Egy anyai áldással indítom útnak a résztvevőket:

 

Homlokodon ragyogjon a Nap!

Két melled között világítson a Hold!

Arcodon tündököljenek csillagok!

Ha sírsz, igazgyöngyöt sírj!

Ha nevetsz, rózsát nevess!

Aranyhajad sarkadig érjen!

S amerre jársz, arany folyó fakadjon lépteid nyomán!

 

Ígéretet teszek, hogy az utunk végén elárulom az áldás jelentését is.

Összeomlik, felreped vagy megtartja az alakját? A résztvevők választanak a három lehetőség közül egyet. Ha hangosan kimondják (azaz felvállalják), kiállják a próbát és beléphetnek az első terembe.

Így jutunk a kisleány birodalmába, amely az anyasághoz vezető út első állomása. Mindenki kiválasztja a számára legvonzóbb kislányt (egy Kovács Margit-kerámiát), miközben arról mesélek, hogy készül egy kerámiatárgy. A nyersanyag, az agyag, akár a gyermek, formálható. A formálás maga a nevelés, amit a gyermek a szüleitől, nagyszüleitől kap. A díszítés folyamata az örökölt és tanult külső és belső mintákra utal. A kiégetés pedig az a folyamat, amikor minden hatás belénk ég. Ettől kezdve az először még képlékeny agyag merevvé, törékennyé válik.

Arra kérem a résztvevőket, vizsgálják meg a választott kislányt az elhangzottak tükrében. Milyen formálást kapott az agyag, milyen díszítést, mi égett beléjük nagyon a mintákból? Eljön a pillanat, hogy szembenézzenek a választott lehetőséggel: vagy összeomlik, vagy felreped, vagy tartja magát az anyag. Ránézünk a részletekre: vajon mitől omlik össze, mit nem bírt el az a kislány az őt ért hatásokból? Mitől repedt fel vagy mit kapott, ami miatt végül meg bírta tartani saját alakját? 

Így dolgozunk az első teremben…

 

 Kmetty Múzeum

2.

 „Tudatunk születésünk óta nyitott a történetekbe kódolt tudás megértésére, használatára, a képekben való gondolkodásra és a »képes beszédre«.” (Boldizsár Ildikó)

Egy múzeumi látogatás során az archaikus történetek inspirálta belső képek és a tárlat izgalmas házassága jön létre. A múzeum speciális terében egyszerre dolgozunk konkrét képekkel és magával a térrel is. A cél – ahogyan a meseterápia célja – az önismeret, a személyiség fejlesztése, az elakadások feloldása, a lélek felfrissülése. A múzeumban a tér megnyílik, a lépcsők, átjárók, ajtók, folyosók a képzeletet inspirálják, és keretként szolgálnak a belső folyamatokhoz.

Amikor múzeumba készülünk, akkor a hétköznapoktól szeretnénk elszakadni. Tudjuk, hogy a múzeumban egy teljesen más tér- és időtapasztalattal gazdagodhatunk majd. Ez a fajta készülődés a befogadásra való felkészülés része. Nyitottak vagyunk és szeretnénk elmélyülni, várjuk, hogy megszólítsanak bennünket a műalkotások. A meseterapeuta számára ez azt jelenti: készen állunk a nemesebb énünk felé indulni. A folyamat során a kiállítóterek szimbolikus terekké válnak: nemcsak egy mese terévé, hanem egy kép megnyílásának terévé is, amely során a külső képeket megdolgozva saját belső képeinkként visszük haza. Minden múzeumi művészetközvetítésnek ez a legfőbb célja, dolgozzunk akár gyerekekkel, akár felnőttekkel.

 

A tér használatában, a körkörös, az előre mozgásokban, a műtárgyaknál való megállásban és a köralkotásban is óriási szabadságot élhetünk meg, saját határaink is kitolódnak. Az ajtók, átjárók segítenek abban, hogy egy-egy gondolatot elhagyjunk, azon túllépjünk, vagy akár visszalépjünk. A Kovács Margit Kerámiamúzeum tereiben például le is ereszkedhetünk a mélybe, és az élmény befejezéseképpen a mélyből jöhetünk fel újra a valóságba. Önmagunk mélységeit élhetjük meg közben, úgy, hogy maga a tér és a testi cselekvés is támogatja a gondolati mozgásokat.

Az elmélyülést, a váltásokat, az átlépéseket segítik a kiállítótér fényforrásai és akusztikája is. A fókuszt könnyedén váltogathatjuk: hol a mesén, hol a népdalon (az akusztikának köszönhetően a hang még inkább rezonál, megnő a hangterjedelem), hol a meseterapeután, hol a műtárgyakon tarthatjuk a fokozott figyelmet résztvevőként, és amikor körbeülünk, akkor könnyedén létrejön a bizalom tere, ahol egymásra és befelé figyelünk.

 

A múzeumi meseterápiás foglalkozáson nemcsak a mese, az önmagunkról való gondolkodás köt össze bennünket a csoport többi tagjával, hanem a műtárgyak és a múzeumi tér is kohéziót teremt.

A meseterapeuta számára különösen izgalmas, hogy többféle szerepkörben jelenik meg egyszerre: közvetítőként, segítőként, kísérőként, előadóművészként, megfigyelőként, attól függően, hogy éppen mi kerül „reflektorfénybe”.

A meseterápiás foglalkozásokon a műalkotások az asszociációt erősítő művekként funkcionálnak, melyekhez verbális elemeket (szavakat, mesei részleteket) társítunk, így azok együttes használata katalizátorként működik az önismereti folyamatban.

Az alkotások lehetnek kortársak, klasszikusak, kettő vagy három dimenziósak, a hatás nem marad el.

A művészet terének támogatásával tovább feszegetjük saját komfortzónánk határait, és ha szükséges, lebontjuk azt, ami már nem szolgál minket.

 

 Czóbel Múzeum

3.

Egy meseterapeuta álma az, hogy a jövőben minél több tárlatnak találja meg a mesebeli párját. Nagy Kriszta x-T kortárs installációi a Csontváz Asszony történetét hívták életre, a Czóbel-festmények A rozmarintszál magyar népmesével, a Kmetty Múzeum tárlata pedig A szegény ember sárfala című mesével kapcsolódtak. A Kovács Margit Kerámiamúzeum öt mesét is magához dédelgetett.

A meseterapeuta álma tehát, hogy minél több embert tudjon megszólítani, elgondolkodtatni, átsegíteni, felemelni, jó szóval kínálni, de legfőképpen felnyitni az emberek szemét arra, hogy kapcsolódunk egymáshoz. Ezt a képet viszi magával múzeumról múzeumra.

 

Múzeumi Mesék legközelebb Kucsera Ferenc mártíriuma kapcsán:

A citerás, 2019. december 13., Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum, Szentendre. Részletek itt!

 

Fotók: Deim Balázs

programajánló
2017-09-18 19:00
kiállítás, művészet
2019-04-25 07:00
képzőművészet, kiállítás, múzeumtörténet, programajánló
2018-12-05 12:30

Legnépszerűbb cikkek

látogató, múzeumtörténet, téma
2018-03-12 19:00
helytörténet, régészet
2018-12-15 09:00
fénykép, helytörténet, restaurátor, állományvédelem
2019-01-10 16:00