A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki, menzatörténeti kiállítása 2023. szeptember 14-én nyitott meg. A kiállítás témája a közétkeztetés, minden lehetséges szempontból. Közétkeztetés számokban, a közétkeztetés helye a magyar történelemben, a közétkeztetés napjainkban és a közétkeztetés a jövőben.
A menza szó hallatára bizonyára sokakban tolulnak fel, zömmel fiatalkori emlékek a csörömpölő tányérok zajáról, a fehér kötényben és klumpában, fejükön jó esetben hajhálóval ácsorgó konyhásnénikről és azokról az ételekről, amiket az ember csak egy menzán fogyaszthat. Ezeket az emlékeket önti formába, tematizálja az MKVM és mindezt nagyon informatívan, interaktívan és barátságosan teszi.
A kiállítás rögtön a kasszától indul, itt még nincs egy tematikus, elkülönített tér, a következő terem felé vezető folyosón egy sor szöveges plakáttal találhatja szembe magát a látogató, amelyek napjaink menzáinak állapotával foglalkoznak. Egész pontosan kilenc település menzáival, hiszen ott végezte el egy kutatócsoport a kiállítás alapjául szolgáló felméréseket, amelynek keretein belül gyerekekkel, szülőkkel, tanárokkal és a menzákon dolgozókkal beszélgettek és ennek eredményeként 3000 kérdőív került kitöltésre és majd 120 órányi beszélgetés állt rendelkezésükre. Ezek a panelek, vagy plakátok leírják a kutatás menetét és ezek után felvetnek egy sor kérdés a menzaétkeztetéssel kapcsolatban.
Elsőre talán száraznak tűnhet a rengeteg szöveg, ráadásul rögtön a kiállítás elején, de nem találtam fölösleges információt ezeken a plakátokon. Emellett minden szöveget fotókkal illusztráltak és számos helyen találtam QR kódokat, amik a témára vonatkozó jogszabályokat, vagy egyéb érdekességeket tartalmazó weboldalakra vittek el.
A folyosó végén található sarokban egy kis asztalon egy régi Transporta mérleg áll, a falakon pedig fotók találhatóak, amiket a kutatás alatt készítettek, életképek a menzákról. Illetve, mielőtt belépnénk a kiállítás másik termébe egy, a jövő menzájával foglalkozó plakát található, mellette pedig üzenőfal, kívánságokkal a jövő menzáját illetően, ami az első interaktív elem a kiállításon.
A második terem már jóval hangulatosabb. Külön kis kioszk áll szemben az ajtóval, mögötte egy ételt kimérő kartonpapír konyhásnéni, műanyag tálcák, fűszertartók, amiket a látogató megszagolhat és találgathatja a tartalmát, illetve egy mágnestábla, amin elrendezheti, hogy melyik menzás ételt szeretik jobban, illetve melyiket kevésbé. A teremben visszatérnek az ismerős plakátok, amik ezúttal a közétkeztetés történetét veszik górcső alá, a népkonyháktól egészen a napjainkban is jól ismert iskolai menzákig.
Megtalálható ezeken felül egy teljesen berendezett népkonyha, illetve egy televízió, ami egy kisfilmet játszik le, amiben egy népkonyhai szakács az 1920-as évekből és egy menzásnéni a 60-as évekből, beszélgetnek, a néni munkát szeretne a népkonyhán, a szakács pedig felméri a kvalitásait.
Összességében a kiállítás informatív, mert egyetlen elem sem volt, amit a megfelelő mennyiségű adat nélkül lehetett volna megtekinteni, anélkül, hogy ez a fajta didaktikus megközelítés zavaró lett volna, minden egyes plakáton új információk voltak, amiket megtámogattak grafikonok és a fényképes illusztráció. Interaktív, mert számos olyan eleme van, ami aktív részvételre ösztönzi, bevonja a látogatót és barátságos, mert mindezt olyan módon teszi, ami nosztalgikus hangulatot ébreszthet azokban, akik iskolás korukban „menzások voltak”.
A Menzán innen, menzán túl. Titkok, tények, távlatok az iskolai közétkeztetésben című tárlat 2024. április 21-éig látogaható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.
A szerző a másodéves dramaturg szakos hallgató az Színház- és Filmművészeti Egyetemen és Kritikaírás című szeminárium keretében készítette a cikket.
