Az elmúlt évszázadokban a leányok és asszonyok hajviselete, fejrevalója mindig az adott kor divatját tükrözte. Változatosságuk ellenére a viselet a társadalmi normákhoz is alkalmazkodott. Nem volt ez alól kivétel a menyasszonyi koszorú sem, mely pontosan illeszkedett a nők családi állapotát jelző fejrevalók sorába (leány, menyasszony, menyecske, asszony). Augusztus hónap műtárgya egy Tolna megyéből származó menyasszonyi koszorú, melyet a leszármazottak a vőlegénybokrétával együtt őriztek meg.
A menyasszonyi koszorú nemcsak az esküvői öltözet kiegészítője, ékessége volt, hanem a menyasszony szüzességét, érintetlenségét is jelképezte. A lakodalom során történő ünnepélyes levétele a leányság elmúlásának és asszonnyá válásának szimbolikus kifejezésére szolgált.
A koszorú elődjének az évszázadokon át használt párta tekinthető, melyet előbbi fokozatosan szorított ki a lakodalmi viseletből az elmúlt 150 évben, átvéve sokszor annak formáját, jelentőségét. A középkor végétől a menyasszonyi koszorút élő virágokból (rózsa, gyöngyvirág, nefelejcs) kötötték, melyhez rozmaringot is tettek. A rozmaring használata napjainkban is megmaradt. Egyrészt a menyasszony tisztaságát jelképezte, másrészt örökzöld növényként a házasság remélt tartósságát, stabilitását szimbolizálta. A 19. század közepe óta az élő virágokat elkezdte felváltani a művirág koszorú, majd polgári hatásra megjelent az apró viaszgyöngyökkel díszített, fehér mirtuszkoszorú (lásd 4. kép) a századfordulón.
A kiállított fejdísz drótváz alapjára fehér szirmú és kék-piros bimbós selyemvirágokat fűztek zöld levelekkel. Közéjük viaszgyönggyel, sima és rugós fémszálakkal díszített rezgőket illesztettek. A koszorú pártaszerűen (középen magasra rakva) öleli körbe a menyasszony fejét (lásd a 1-2-3. kép). A vőlegény ruhadísze, a koszorúval megegyező viaszgyöngyökből és műselyem virágokból készült. Zakójának szíve felöli oldalára tűzték fel a státuszát jelző bokrétát.
A házassággal életük jelentős fordulópontjához érkezett a fotón látható ifjú pár. Az esemény és a tárgyak jelentőségét mutatja, hogy a menyasszonyi koszorút a vőlegény bokrétájával, az esküvői fényképpel együtt asztalos által készített üvegajtós szekrénykében helyezték el, melyet nagy becsben tartottak. A tisztaszoba falán a családi fényképek, szentképek között kapott helyet.
A gazdagon díszített láda belsejét kék papírral bélelték ki, belső oldalát pedig aranyozott szegélydísz keretezi. A fadoboz négy sarkában a házaspár nevének kezdőbetűit (fent: P.C., lent: I. H.), középen pedig házasságkötésük évszámát (1924) tüntették fel aranyozott betűkkel és számokkal. Kinézetével ellentétben a műtárgy aranyozott részei nem fémből, hanem préselt, színezett kartonpapírból készültek, melyeket a korabeli szatócsboltokban árultak, csakúgy, mint a koszorúhoz és bokrétához szükséges alapanyagokat is.
Bár a dobozkán belül található fotón látható fiatal pár neve és lakhelye ismeretlen, pár dolog elmondható róluk. A kép mellé helyezett aranyozott angyalok jelenléte, az asszony puritán, polgári stílusú, fekete ruhája, rózsafüzére katolikus házaspárra utal. A vőlegény öltözete egyértelműen paraszti életmódot tükröz: csizmanadrág hosszú szárú bőrcsizmával. A képet nem műteremben készítették, hanem valószínűleg saját házuk tornáca előtt. A szokásnak megfelelően hátuk mögé és a földre két, nagy méretű abroszt terítettek háttér gyanánt, mely inkább a paraszti, parasztpolgári mentalitás jellemzője volt.
A 95 évvel ezelőtt készített műtárgyat olvadó viaszgyöngyei miatt főként a melegtől és napsugárzástól kellett megóvni. Szerencsére a faládika kiváló állapotban került a múzeum néprajzi gyűjteményébe. Habár a tárgyat illetően tudásunk nem teljes körű, szépsége, különlegessége (jelentése, funkciója) miatt számot tarthat a látogatók figyelmére.
Felhasznált irodalom:
Dömötör Tekla: Magyar népszokások. Budapest, 2003.
Flórián Mária: Haj- és fejviseletek. In: Magyar néprajz IV. Életmód. Budapest, 1997. 694-719.
Györgyi Erzsébet: A házasságkötés szokásai. In: Magyar néprajz VII. Budapest, 1990. 32-66.ű
Szöveg: Fuksz Márta
Fotó: Retkes Tamás
Grafika: Vicze László
Forrás: https://wmmm.hu/category/a-honap-mutargya/
