Különleges műtárgyegyüttessel gyarapodott a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. 2017 nyarán került be a múzeumba ajándékozás útján egy vegyes-fűszerbolt berendezése Dömsödről. A múzeum gyűjtőkörébe tartoznak az egykori kereskedelmi üzletek, egységek berendezéseinek gyűjtése és megőrzése. Talán az egyik utolsó még fellelhető bútort sikerült megmenteni az utókor számára. A második világháború előtti üzletek berendezései ma már nehezen fellelhetőek. Ennek az az oka, hogy a második világháborúban illetve 1956-ban sokuk megsérült de az azt követő államosítást sem sok élte túl. Hiszen ezek jelentős része magántulajdon volt. Végül pedig a modernizálásnak és a folyamatos tulajdonosváltásnak is áldozatul estek ezek a berendezések. Éppen ezért egyedülálló a most kiállított, és először bemutatott a „Jó kalmár a világ jótevője” című állandó kiállítás 3-ik termében látható bútoregyüttes.
A bútort Széles Kálmán restaurátor több hónapos munkával restaurálta, s az eredeti zöld szín szerint újrafestette. A bútort többször átfestették igen állapota használt volt. A múzeumba több bútordarab érkezett. Egyfelől egy vitrines falra szerelhető üveges szekrényke, másrészt két boltberendezés felső és alsó résszel valamint egy boltpult. A középső egység felül és alul barnára festett faragott egyedi díszítésű többosztású polcokkal és összesen 53 darab zománctáblás különböző méretű fiókocskával rendelkezik. A fiókok zöme eredeti félkör alakú fogantyúval rendelkezett, néhányat azonban pótolni kellett, mint ahogyan, néhány zománctáblás feliratot is pótoltunk a múzeum eredeti gyűjteményi darabjaiból.
A bútoregyüttes a kereskedelemtörténeti állandó kiállítás harmadik termében kapott újra méltó helyet, ott ahol eredetileg is a 19. században egy pékműhely, később pedig egy kereskedés működött. Így a 2013-2014. évben megnyitott állandó kiállításunk forgatókönyve szerinti eredeti elképzelés valósult most meg, hiszen egy sokfiókos komplett a „hely szelleméhez” igazodó fűszerboltot állítottunk ki, és ezzel kiegészítettük a kisméretű eredetileg Pilisszántóról begyűjtött, már a kiállításban álló vegyeskereskedésünket. A múzeum fontosnak tartja, hogy az állandó kiállításainkat időnként megújítsuk, átalakítsuk és a nagyközönség számára különleges értékkel bíró egyedi tárgyakkal kiegészítsük. A bútort felújított, restaurált állapotban kiállítottuk, és a múzeum törzsgyűjteményéhez tartozó árudobozokkal, bolti eszközökkel és kiegészítőkkel, displayekkel reklámanyagokkal feltöltöttük, kiegészítettük.
A bútor története igen izgalmas. Az ajándékozó Rakszegi Zita jóvoltából az eredeti használójáról apai nagyapjáról is megtudtunk néhány információt. A bútor valamikor az 1930-as években készülhetett, eredeti rendeltetési helye a Dab község Hangya üzlete volt. Az épület ma már nem áll, a község pedig ma már a Pest megyei Dömsöd része. Az egykori üzlet a mai Tavasz utcában helyezkedett el. A Dabi Hangya Szövetkezet 1919. október 26. napján tartotta alapító közgyűlését és ezt követően 1936-os felszámolásáig ellátta Dab községet szövetkezeti termékekkel vegyeskereskedésként. Csak érdekességként említjük meg, hogy a közeli Dömsöd nagyközségben már létezett egy különleges Hangya szövetkezeti üzlet. Ez a bolt 1910-ben alakult különlegessége, hogy 1910-ben az Hangya Szövetkezet 1000-ik üzleteként nyitotta meg kapuit.
A dabi Hangyának csak néhány konkurenciája volt a kisközségben. Az 1920-1930-as években a Wiesel családot (előbb Ignácot később Jenőt) említik még helyi vegyeskereskedőként. A Rakszegi család egyik tagja Rakszegi András már az 1919-es szövetkezeti alapítók között ott volt. A bútor és az üzlet tulajdonjoga valamikor az 1930-as években kerülhetett id. Rakszegi Gyula (1914-2005) tulajdonába, illetve üzemeltetésébe. Feltehetően a Hangya felszámolása után üzemeltette új tulajdonosa a boltot. A boltberendezés a sajátja volt. 1937-ben feleségül vette Denke Eszter Zsófiát, egy jómódú helyi molnár család leányát. Azt nem tudni, hogy ő maga hol tanulta fűszeres mesterségét, mindenesetre azt a családi elmondások alapján tudjuk, hogy eredetileg molnárnak készült. Sajnos az üzletről csak egy 1923-as külső kép maradt fent, amelyet a Hangya 1923-ban kiadott jubileumi könyvében publikáltak. Illetve néhány korabeli képes levelezőlapon látható a bolt. Id. Rakszegi Gyula nem sokáig vitte boltját. A második világháborúban elvitték katonának majd hadifogságba került. Felesége a távolléte alatt, a biztos megélhetés reményében bérbe adata az üzletet. Amikor férje hazatért úgy döntöttek, hogy feladják az üzletet, hiszen akkoriban a „molnárkodás” jobb jövedelmet biztosított. Ekkor már két gyermekük (Rakszegi Gyula és Rakszegi László Imre) gondos felnevelése is előtérbe került. A foglalkozásváltással egyúttal megúszták a sokakat nehéz helyzetbe hozó államosítást. Mivel a boltberendezés és az üzlet a sajátja volt, ezért ezt megmentették az utókornak s addig is jó haszonnal szolgált, hiszen raktározásra használta a család egészen mostanáig. Id. Rakszegi Gyula eredeti szakmája végigkísérte életét. Az 1970-es években id. Rakszegi Gyulát a községi tanács élelmezésének vezetőjévé választották. A két fiú utód pedig molnárrá és malomtulajdonossá vált, s folytatták a családi hagyományt.
Sajnos az egykori boltból eredeti reklámanyag, számla, dokumentum, fénykép nem maradt fenn, vagy máig lappang valahol, úgy ahogyan ez a bútor is rejtőzködött. Rakszegi Zitától kaptunk néhány fényképfelvételt nagyapjáról, akinek köszönhetően most Önök is megtekinthetik múzeumunk legújabb szerzeményét. Ezúton is köszönjük a támogatást és e becses ajándékot a családnak. Az ajándékozás révén sikerült rekonstruálnunk közös múltunk egy darabját, egyúttal a vidék egykori kereskedelmének újabb adalékát tártuk fel.
