A bányászok munka- és életkörülményeit bemutató Bányászati és Ipari Skanzen nemcsak Magyarországon, de Európában is egyedülállónak számít. A kiállítóhely idén április 2-tól várja az érdeklődőket Tatabányán.
A szénbányászat emlékeinek és hagyományainak megőrzésére létrehozott Bányászati és Ipari Skanzen 1988-as megnyitása óta folyamatosan bővülő és tematikájában is gazdagodó kiállításokkal várja vendégeit. A Tatabányai Múzeum nemzetközi vonatkozásban is egyedülálló kiállítóhelyén egy régi bányaüzem teljes épületegyüttesével, berendezett irodákkal, szabadtéri gépbemutatón és bejárható bányatérség segítségével idézi meg a szénbányászatot a régi XV-ös aknán.
A skanzent az egykori tatabányai bányászkolóniák jellegzetes lakó- és középületei teszik még teljesebbé. A látogatók múzeumi körülmények között ismerhetik meg az összetett, nehéz munkát, amit a bányász nap mint nap végzett a föld alatt. Az „öreg XV-ös akna" külszíni létesítményei abban az állapotban kerültek megőrzésre, ahogy egykor az üzemelés alatt voltak.
Az acélszerkezetű aknatorony, a kasokat mozgató lenyűgöző szállítógép, a kovácsműhely, a víztorony, a fürdő-öltöző épület, a hősi halottaknak állított emlékmű, a volt irodaépületben az üzemvezetői iroda, a bányamérnökség és a faléz mind-mind sajátos hangulatot áraszt. A hozzájuk kapcsolt új állandó kiállítások pedig még érthetőbbé teszik a látogatók számára az adott objektum szerepét.
A hagyományos műszaki- és technikatörténeti kiállítások mellett a skanzen legkeresettebb látványossága az egykori helyi bányatelepeket jellemző épületek közül a két régi kolóniaház, a tisztviselői ház és a régi iskola. Amíg az első kolóniaházban a szoba-konyha-kamrás, 35 m²-es, korhűen berendezett lakások a 20. század elejétől az 1960-as évekig követik nyomon a lakáskultúra alakulását, addig az ún. „mesterségek házában” a helyi ipartelepeket jellemző kisipari műhelyek kaptak helyet. Az eredeti helyén, változatlan formájában megmaradt tisztviselői lakás bemutatásával pedig még teljesebb lett a kép az egykori bányatelepen lakók életkörülményeiről. A régi ótelepi iskola mintájára felépített épületben két korhű – egy 1920-30-as és egy 1960-70-es évekbeli – osztályterem kapott helyet, ahol a „régi tanítási órák” megtartása igazán élővé és nosztalgikussá teszi a múzeumi élményt.
Az 1920-as évek tanítási órája
fotó: Vágó-Lévai Katalin
A skanzen fontos helyszíne a bányászhagyományok ápolásának, a bányásznapi rendezvényeknek, a kulturális találkozóknak, szakestélyeknek. A kiállításokhoz idén is különleges közművelődési és múzeumpedagógiai programok társulnak, ami a látottakat még vonzóbbá teszi a látogatók számára. Az „élő múzeum” megszervezésével a vendégek az 1940-es évek elején érezhetik magukat, köszönhetően a múzeum baráti körének és önkéntes segítőinek. A bányász hétpróba egyre népszerűbbé vált az utóbbi években, nemcsak a helyi lakosság körében, de a turisták között is. A vetélkedő során a csapatok (brigádok) megtapasztalhatják, miért volt a bányászok munkája kemény és izzadságos. A Tatabányai Múzeum szervezésében megvalósuló Bányabarangoló egyhetes kihívása pedig a város bányászati emlékhelyeinek felkutatására invitálja játékos formában a résztvevőket.
Élő múzeum a Bányásznapon, fodrászati szalon
fotó: Vágó-Lévai Katalin
A bányász hagyományok megőrzésén túl a múzeum más területeken is hozzájárul Tatabánya város önálló arculatának kialakításához és megőrzéséhez. A Tatabányai Múzeum, a Szabadtéri Bányászati Múzeum Alapítvány, a Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány és Lois Viktor együttműködésével 1997 óta nyaranta kerül megrendezésre KÉP-ZE-LET Nemzetközi Fémszobrász Szimpózium a skanzenben. Az itt készült alkotásokból az évek során folyamatosan gyarapodó szoborkert jött létre. A kortárs művészet ezen ága kiválóan illeszkedik egy korábban működő ipari környezetbe, az abból létrehozott múzeum különleges részét képezik az itt látható alkotások.
A Hangfürdő Lois Viktor Munkácsy-díjas szobrász egyik alkotásával
fotó: Dallos István
Az Országos Fafaragó Tábor Tatabánya legpatinásabb, aktívan működő művészeti tábora, melynek helyszíne a skanzen. A Vértes Agorája szervezésében megvalósuló Dadabánya fesztivál évről évre üde színfoltja a régió underground művészeti életének.
Borítókép:
Pillanatkép a bányász hétpróbáról
Fotó: Vágó-Lévai Katalin
