Idén is megrendezésre került a több évtizedes múltra visszatekintő fafaragó tábor, melynek immár hagyományosan a Tatabányai Múzeum különleges kiállítóhelye, a Bányászati és Ipari Skanzen ad otthont. Az augusztus 12-ei héten zajlott alkotótábor főszervezője, Gengeliczky Dávid mesélt a háttérmunkáról, a célokról és a jövőt illető kérdésekről.
Az Országos Fafaragó Tábor Tatabánya legpatinásabb, aktívan működő művészeti tábora. Mik a történetének főbb állomásai, mit lehet róla tudni általában?
Az első tábort 1979-ben tartották meg a Népház melletti Liget parkban, és hosszú éveken keresztül ott zajlott az esemény. Ezt követően néhány esztendeig az óvárosi Cseri strand volt az otthona a fafaragóknak, majd 1995-től a tatabányai bányaskanzen. Az alapítás óta eltelt évtizedek során néhány alkalommal elmaradt az esemény, így idén hivatalosan 40. alkalommal került megrendezésre a 2021 óta Gengeliczky László Emléktábor néven ismert program.
Hogyan zajlik az esemény megszervezése és lebonyolítása?
A szervezést illetően a legelső és legfontosabb a támogatás kérdése, tehát amint biztossá válik, hogy valóban meg tudjuk tartani a tábort, azaz Tatabánya Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosítja az ehhez szükséges anyagi forrást, emailben értesítem az összes faragót, aki részt szokott venni. Ekkor már ismertetem velük a tábor időtartamát és az alapvető elképzeléseket, a visszajelzésekből pedig kiderül, hogy ki és mennyi ideig tud ott lenni. Az előszervezés dióhéjban ennyi, ezután a faanyag és a fogyóeszközök beszerzése a fő feladatunk. Természetesen a táborlakók ellátásáról is gondoskodni kell: a hidegélelmet mi magunk vesszük meg, az ebédet pedig rendeljük.A tábor jellemzően augusztus második felében lezajlik. Van, hogy ez kevésbé megterhelő, de van olyan is, hogy erős tempóban dolgozunk, mindez annak függvénye, hogy éppen mi a feladat. Ugyanez érvényes az eszközhasználatra is. Tavaly például elkezdtük édesapám emlékoszlopát készíteni, melynek a szövegezése a klasszikus felállásban, vésővel, kalapáccsal, de egy monumentálisabb rönkbútor esetében ez nyilván láncfűrésszel zajlik, és csak a végső munkálatoknál kerül elő a véső és a bunkó. Ha szerkezeti elemeket készítünk, szintén gépi történetről beszélhetünk, csiszolunk, vágunk satöbbi. Lehetne mindezt persze klasszikus kézi eszközökkel is csinálni, csak akkor nem egy hétig, hanem három hónapig tartana a tábor.
2005
Mit lehet tudni a résztvevőkről? Volt-e idén központi tematika?
A résztvevőkről nagy általánosságban elmondható, hogy évről évre visszatérnek a közösségbe. Persze igyekszünk új embereket is bevonni, itt elsősorban a fiatalokra kell koncentrálnunk, mert a csapat sajnos öregszik, legifjabb tagunk az öcsém, aki harmincöt éves. A „fiatal” korosztály mi vagyunk, az ötvenesek, a tradicionális nagy öregek pedig már hetven felettiek. A tábor egy nyitott kezdeményezés, és miután az önkormányzat támogatását élvezzük, ezért ingyenes. Várunk tehát mindenkit, aki a fafaragás iránt érdeklődik!
Nekem évek óta szerepel a terveim között, hogy ezzel párhuzamosan megvalósítunk egy ifjúsági alkotótábort, de annak a megszervezése összetettebb, több hivatalos engedélyhez kötött. A fiatal generációk bevonása viszont lényegi kérdés, muszáj lesz frissítenünk. Voltak egyébként a fiatalabb korosztályból is résztvevők, azonban ők sajnos „lemorzsolódtak”: elmentek külföldre dolgozni, tanulni, pedig volt érzékük és tehetségük a fafaragáshoz. Ez egy nagyon jó hangulatú tábor, gyönyörű környezetben, tehát minden adott ahhoz, hogy aki eljön, jól érezze magát.
Az idei központi téma édesapám, Gengeliczky László emlékoszlopának befejezése, és egy – formájában ehhez illeszkedő – védőburkolat készítése. Terveink szerint az emlékoszlopot a Népház melletti Liget parkban helyezzük majd el, mindez azért is lenne autentikus, mert a fafaragó tábor onnan indult útjára, édesapám pedig sokáig a Népház igazgatója volt. Emellett Hubay Győző „Döndinek”, a Bányász Táncegyüttes alapítójának csinálunk új emlékoszlopot, mert az előző sajnos az enyészeté lett. A fából készült alkotások hátránya ugyanis, hogy nem örökéletűek. Készítettünk már korábban egy-két monumentálisabb dolgot a városnak, például a Csónakázó-tó szigeténél lévő fahidat, ami az egyik legnagyobb volumenű munka volt, hiszen egy közel tízméteres, 80-90 centiméter átmérőjű, íves rönköt szeltünk ketté. Ez adta a híd két oldalát, arra építettük fel a szerkezetet. Nagyon sokáig életben volt, próbáltuk megmenteni a bontáskor, de sajnos olyan állapotba került, hogy nem volt érdemes foglalkozni vele. Szerencsére vannak olyan darabok is, amiket meg lehet menteni, lásd a Szent Borbála szobrot Sárberekben, amit tavaly hoztunk rendbe, kicseréltük a burkolatot, átcsiszoltuk, kijavítottuk a repedéseit, lefestettük.Minden évben igyekszünk a skanzenben is felújítani a kültéri eszközöket, bútorokat, emléktárgyakat, ezáltal meghosszabbítjuk az élettartamukat. Az elsődleges cél mindig az, hogy a városnak értéket teremtsünk.
2017
A táborok az egyéni és csoportos művészi önmegvalósítás mellett hozzáadott értékkel is bírnak, hiszen társadalmi hasznosulásuk évről évre tetten érhető. Ilyen volt például a tatabányai Jókai Mór Óvoda kerítésének felújítása is. Idén van-e hasonló tervetek?
Igen, folytatjuk a tavaly megkezdett munkát, a Jókai Mór Óvoda gyermekeinek idén új asztalokat és padokat készítünk.
Édesapád, Gengeliczky László révén gyermekkorod óta testközelből tapasztalhatod meg a fafaragás szépségeit és nehézségeit. Számodra mit jelent a faszobrászat?
Valóban, nyolcéves korom óta lényegében minden évben jelen voltam a fafaragó táborokban, érdekes módon mégis az öcsém, Lacus volt az, akit sokkal inkább megérintett, illetve sokkal jobb szeme volt mindig is a faművességhez. Nálam ez megmaradt hobbinak, otthon, a ház körül is nagyon sok mindent elkészítek fából, akár egyedi stílusban, de mégsincs hozzá olyan szemem, mint az öcsémnek, aki fantasztikus dolgokat alkot. Nemcsak a gyerekkorunkat, hanem a felnőtt életünket is átölelte ez a közeg, nem meglepő, hogy nagyon sok barátot, tudást és emberi értéket kaptam a fafaragástól. Azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül, hiszen azok az emberek, akik évtizedek óta visszajárnak, nem jönnének el, nem lenne számukra is fontos a jelenlét.
Milyen tényezőkön múlik a fafaragó tábor jövője?
Három évvel ezelőtt a jövőkép olyan szinten vált instabillá, hogy az utolsó pillanatban derült ki, mégis tudunk támogatást szerezni a táborra. Jelenleg az önkormányzat teljes mellszélességgel az ügy mellett áll, és azt gondolom, ameddig ez így marad, a jövőkép biztosított. Amennyiben ez megszűnik, még mindig ott van alternatívaként a szponzorok bevonása, persze ez ennél komplexebb kérdés. A tevékenységünk a későbbiek során akár kifejezetten felújító-karbantartó jellegűvé is válhat, hiszen városszerte annyi kültéri alkotás van fából, hogy évekre el lennénk látva azzal a feladattal, hogy azokat restauráljuk.
Szent Borbála szobor
Fotók: Dallos I., Tóth Enikő, Vágó-Lévai Katalin
