Az év legnagyobb nemzetközi képzőművészeti rendezvényére a Ludwig Múzeum egy nagyszabású és látványos kiállítással készült: Nemes Márton festőművész erre az alkalomra készített műegyüttesét mutatja be a Magyar Pavilonban.
A multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotás az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül. A multiszenzorális projekt vizuális, akusztikus és interaktív tartalmai a fény- és színtartomány, a tárgy- és fénymozgás, a hang, a fényfrekvencia és légáramlás együttes hatásában bontakoznak ki.
Nemes Márton munkásságára nagy hatást gyakorolnak a technó szubkultúrák, így a képmező szétrobbantása, majd újrarendezése jellegzetes, pszichedelikus karaktert kölcsönöz absztrakt tartományokban kiterjedő és napjaink szórakozóhelyeinek képi és fényhangulatait is felidéző festményeinek. Festészeti és szobrászati elemeket kombináló képtárgyaiban és multimediális installációiban olyan hipnotikus térdinamika jön létre, amely a nézőt a való világ nyerseségéből egy fluid, szédítő színmezőbe szippantja be.
Fabényi Julia, a Biennále nemzeti biztosa a kiállítás megnyitóján kihangsúlyozta, hogy a művész alapkoncepciója, a vizuális élményt hanggal, mozgással és a legkülönfélébb képi technikákkal ötvözi, a látogató számára különleges, új szintet jelentő élményt kínál: egyszerre meglepő, a komfortzónából kizökkentő, hiszen a pavilon összes tere megmozdul és szervesen integrálódik a művész érzéki univerzumába.
A kulturális tárca helyettes államtitkára, Vincze Máté megnyitójában elmondta, hogy Nemes Márton művészete remekül illeszkedik az idei biennále fókuszgondolatához, a Foreigners Everywhere (Idegenek mindenütt) tematikájához, hiszen a művészete is a határok átlépéséről, azok kitágításáról szól: ha pedig mindannyian idegenek vagyunk valahol, akkor tulajdonképpen egyikünk sem idegen, az idegenek közössége is egy közösség. A kiállítás számára egyaránt idézi a technó szubkultúrák mellett, a különféle népek, népcsoportok ősi zenei világát, többek között a magyar sámándobok ritmikáját.
A projekt három fő részre tagolódik, amelyeket a látogató akkor fogadhat be, tapasztalhat és érthet meg teljes mértékben, amikor a tér közepén, a pavilon tereit összekapcsoló átriumban áll. Ez a pozíció – a középen állás – egyszerre hordoz fizikai, ontológiai, ugyanakkor szimbolikus jelentést is.
A kiállítás kurátora, Kopeczky Róna arra hívta fel a figyelmet, hogy a projekt egy szélsőségesen polarizált, árnyalatokat nélkülöző vagy teljes mértékben kizáró társadalmi jelenségek által jellemzett korban emberségre, nyitottságra, toleranciára bíztató humanista üzenetet kíván közvetíteni.
A 60. Velencei Képzőművészeti Biennále 2024. április 20. és november 24. között látogatható.
A Magyar Pavilon kiállítását hagyományosan Velence után, decemberben – kibővített formában – a Ludwig Múzeum Budapesten a hazai közönség számára is bemutatja.
