Loránt Anikó életművének alapját sok ezer rajz és akvarell képezi, amelyeket több mint negyven, változó méretű mappa és jegyzetfüzet őriz. Ezekben kaptak helyet az őt foglalkoztató, szorosan egymáshoz kapcsolódó szimbólumok vagy témák gazdag kibontásai, naplószerű bejegyzések, rövid szövegek, közösségi együttműködésekhez és kollaboratív installációkhoz készített egyre bővülő rajzsorozatok, vázlatok.
Loránt Anikó többnyire otthoni környezetben készült finom műveinek fő témái az életvilágok és a különböző létformák, az organikus és kristályos struktúrák közötti alakváltások. Lényegi módszere és gyakorlata volt a másolás, korábbi munkák újrafeldolgozása, mutálása. A többnyire vegyes technikával készült, olykor haikuszerű verseket is tartalmazó rajzokat a tartalmi és vizuális kapcsolódások gazdag hálózata köti össze, egymásba fonódó történetmesélő szálakkal, olvasmányaira, mindennapi megfigyeléseire és felfedezéseire, a nem emberi világgal való elválaszthatatlan kapcsolat
tapasztalatára történő utalásokkal.
Páldi Lívia kurátor, a művész élet- és alkotótársával, Kaszás Tamással és Kristóf Krisztián képzőművésszel (akik közösen hozták létre a Randomroutines csoportot) arra vállalkozott, hogy a gazdag életmű feltérképezése és különböző nézőpontokat követő bemutatása mellett, modernista művek bevonásával, azt tágabb, művészeti-művészettörténeti kapcsolatrendszerbe helyezze, és kiemelje Loránt Anikó ezidáig kevéssé ismert, illetve többnyire kollektív keretben megmutatott gondolkodását, munkásságát. Ehhez kapcsolódik Szűcs Teri irodalomtörténész, kritikus és író új szempontokat bemutató, a kiállítási vezetőben publikált esszéje.
Loránt Anikó 2003-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán, amely művészi indulásának meghatározó közege volt, és amely később is inspirálta művészetét és gondolkodását. Alkotói munkájának alapvető kereteit a szülővé válás tapasztalata, az emberi életformák újragondolása, a kiterjesztett gondoskodás és fenntarthatóság kérdéseihez kapcsolódó vizsgálatai alkották. Az általa egyéni szinten is képviselt nemnövekedés programját terjesztette ki az ökológiai válságra adható válasz – és ehhez kapcsolódóan a posztindusztriális társadalmon kívüli létezés – lehetséges kisközösségi eszköztárának kialakításához.
Kurátor: Páldi Lívia
A kiállítás a Budapest Galéria és a Fővárosi Képtár együttműködésében jön létre, 2025 február 2-ig látogatható.
